Csinszka vacsorája a villában

Idegállapotban vagyok – így kezdődik Boncza Berta, azaz Csinszka titkos naplójának azon bejegyzése, amit 1917. október 33-án írt – a dátum éppen annyira valós, mint maga a napló... Férje, Ady Endre nyugatos kollégáit látta vendégül vacsorára, s noha úgy tervezte, hogy egész nap áll majd a hagymaszagú konyhában, és pörköltet főz, végül jobbnak látta a közeli vendéglőből rendelni ételt a híres költők, írók asztalára. Így is volt dolga bőven! Megkérte a férjét, hogy porszívózzon fel, de ő azt válaszolta: a magyar ugaron sem porszívózik senki. Ám a megjegyzésen Csinszka nem csodálkozott, hallott ő már ilyesmit: legutóbb, amikor Kosztolányi után rakott rendet, mert az részegen felborogatta a virágokat, Bandi azt mondta, elvadult tájon kell gázolnia.

Kinek nagyobb a verslába?

A naplórészletből kiderül: a könyveket a lakásukban színük és magasságuk szerint rakta sorba, míg Bandi az ábécésorrendhez ragaszkodott, ami szerinte nem volt túl kreatív ötlet, hiszen a legtöbb könyvük A-val kezdődött (Ady Endre: Versek, Ady Endre: Új versek, Ady Endre Ki látott engem?, Ady Endre: A halottak élén stb., stb.). Volt pár Babits-, Csáth- és Juhász Gyula-kötetük, és néhány Kosztolányi is, de ez utóbbiak időnként átkerültek a szakácskönyvek közé. – Bandi tűkön ült, amíg ki nem vettem alóla a varrókészletet, s végre befutottak a vendégek. Babits kicsit késett, mert bajuszfodrásznál volt, Csáth Géza kezdetben faarccal ült, mint aki szívott valamit, Juhász Gyula és Szép Ernő pedig egy versen veszekedtek. Krúdy talán a Vörös Postakocsival érkezett. Konyakot ittak a pörkölt mellé, ultiztak, majd azon versengtek, kinek nagyobb a verslába, a bulit pedig Karinthy Frigyes ölte meg azzal, hogy mindenkiről írt egy paródiát, amit fel is olvasott. Végül megtalálták az ihletet adó fekhelyet, s elnyomta őket az álom – szól a bejegyzés abból a naplóból, amit 107 éven át senki sem nyitott ki, ám amit a VIDOR alkalmából mégiscsak felütöttek a Bencs-villában kedd délután. 

Nem múzsa, hanem költő

Dr. Karádi Zsolt, Csabai László, Béres Tamás és Oláh András eddig publikálatlan versekkel, novellákkal idézték fel azt a 107 évvel ezelőtti estét, amikor Csinszka vendégül látta a férje barátait és ellenségeit, alkotásaik pedig hűen tükrözték az egyes írók, költők stílusát, mindemellett rendkívül szórakoztatóak is voltak. Krúdy Gyula mihez írt volna ódát, ha nem a velős cupákhoz? Sorai szerint ez a húsok császárának gyermeke, az asztal koronája, a konyhák rejtett kincse, többeket pedig Boncza Berta ihletett meg. Akiről tudjuk, hogy Ady Endre halála után Babitsra vetett szemet, ám hiába ostromolta a költőt. „Csinszka tekintete élénk, miért vagyok ennyire félénk?” – tette fel a kérdést az egyik, soha sehol meg nem jelent versében, míg egy pályatársa Csucsa csicsergő csillagának nevezte a szép pillájú Boncza lányt. De írt erről a vacsoráról Tóth Árpád, Juhász Gyula és Karinthy is, és Csinszka nagyratörő tervei is előkerültek. Ő nem múzsa, hanem költő – kérte ki magának, majd felolvasta egy versét, és azt szerette volna, ha az már a Nyugat következő számában megjelenik, a recenzióval együtt. Az erről szóló jelenetben Osvát Ernőt győzködte tehetségéről Boncza Berta, s Babitstól is várta a megerősítést, olyannyira, hogy Adynak fel is tűnt a nagy szimpátia. Mint férfi a férfitól kérdezte meg Babitsot: le akarja csapni a kezéről a nejét? – Addig ez nem következhet be, amíg élek! – jelentette ki, s ebből is látszik: vátesz volt, aki előre látta a jövőt.