A hangulatát festi vászonra

Békési Bernadett absztrakt festő munkáiból nyílik kiállítás augusztus 8-án 17 órakor a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban Túl(l)élek állomásai címmel. Az alkotó a kollégánk, a Szabolcs Online szerkesztője, aki podcastünkben elmondta, gyerekkorában nagyon szeretett festeni, rajzolni, gyakran ezzel foglalta le magát, ám ezt követően sokáig nem fogott ecsetet a kezébe. Egy ideig Budapesten élt, de visszaköltözött Nyíregyházára, mert a szülei ápolásra szorultak, munka mellett gondozta őket. Az akkori munkahelyén ismerkedett meg egy lánnyal, aki dekupázsolt, és úgy gondolta, ezt ő is kipróbálja.  

Több technikát is kipróbált 

– Volt valaki az életemben, aki egy bizonyos helyzetben sokat segített nekem, a támogatását pedig egy saját kezűleg készített ajándékkal szerettem volna megköszönni. Az ajándék vegyes technikával készült, a dekupázs mellett belevittem egy kis festészetet is, fakéregből pedig kialakítottam egy macskaköves utat, fát és ágakat – s miközben készítettem, ráébredtem, hogy ez a tevékenység remekül kikapcsol, s hogy közben sok terhet tudok levenni a vállamról. Elkezdtem vászonra és fára is festeni, majd egyre több technikát kipróbáltam. Abból a szempontból ez egyfajta menekülés volt, hogy olyan dologgal foglalkoztam, ami jót tett a lelkemnek – mesélte Betti, és hozzátette: akik egy kicsit is ismerik ezeket az anyagokat, tudják, hogy nem egyszerű ezekkel dolgozni, és úgy összehangolni őket, hogy egységet alkossanak, s ne csak a művésznek szerezzenek örömet, hanem azoknak is, akik megnézik. Mint mondta, az első alkotása annyira tetszett az ismerőseinek, hogy elkezdett ajándékokat készíteni a rokonainak, barátainak. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapott, és egyre többen kérdezték meg tőle, miért nem foglalkozik festészettel. 

Beton, gipsz és kávé

– Hobbiként tekintek a festésre, mert megélni ebből nem lehet, és nem is azért csinálom, hogy sok pénzt keressek ezzel: az a fontos, hogy kiadjam magamból azokat az érzéseket, amelyek bennem vannak. Éppen emiatt nem is korlátozom magam abban, hogy milyen anyagokat használjak. Az embereket nap mint nap érik pozitív és negatív élmények, így persze engem is. Én ezektől függően döntök úgy, hogy milyen anyaghoz, milyen színhez nyúlok. Van, amit tudatosan festek meg, és van, amit nem. Előttem van a vászon, és akkor döntöm el, mivel fogok dolgozni, amikor leülök elé. Természetesen az anyagoknak és a színeknek is jelentőségük van, ezeket a hangulatomtól függően választom ki. Használtam már betont, glettet, gipszet, de epoxigyan­tát is. Sőt, előfordult, hogy kávéval mentem rá a papírra és a vászonra, vagy éppen a háztartásban talált anyagokból készítettem alkotásokat – mesélte podcastünkben, amit szombat estétől meghallgathatnak a szon.hu oldalon.