Néptáncosok a méraiaknál

Néptánc műsor a mérai kultúrotthonban – ez a szórólap-felirat csalogatta a falusi közönséget a szerény felszereltségű, hangosítás nélküli intézménybe, amely azonban zsúfolásig megtelt a helyi, táncot kedvelő közönséggel nemrégiben. És ki ne szeretné a táncot ebben a nevezetes, kalotaszegi, Nádas-menti faluban, amely sok-sok zenész és táncos dinasztiát adott az erdélyi, a kalotaszegi és a magyarországi táncházmozgalomnak!? A nevét messze földön ismerik gazdag viselet- és tánckultúrájáról, s ma már arról is, hogy az itteni Szarka-telek ad otthont Erdély világzenei csűrfesztiváljának Méra World Music 2024 néven, augusztus 1-4. között. 

A település Kolozsvártól nyugatra fekszik, mintegy 12 km-re. Az idén 50 éves Nyírség Táncegyüttes változó korosztályú táncosai időről-időre ellátogatnak ide, hogy megismerjék az itt élők önzetlen vendégszeretetét, a századokon keresztül kikristályosodott berendezésű tisztaszobák 

fantasztikus kincseit, a Bivalymúzeum ereklyéit és a helyi „Gyuri bácsi” részletes és élvezetes meséit a bivalytenyésztés aktuális és korábbi állapotáról. Így volt ez most is, s ismét jóleső érzés tölthette el az Éder Róbert – Bohács Gitta művészeti vezető páros lelkét, akik az utazást kezdeményezték, hogy a mostani, fiatal táncosok is milyen kedves szavakkal köszönték meg a lehetőséget, hogy megélhették ezt az élményt, melyet e sorok írójának már több évtizeden keresztül és több alkalommal is volt lehetősége tapasztalni. Most együtt, ezekkel a fiatalokkal számomra is új élmény volt, s a mostani házigazdák is a régiekhez hasonló vendégszeretettel fogadták a fiatal – és kevésbé fiatal – nyíregyházi táncosokat, vendégeket. Kolozsváron idegenvezető kalauzolta a társulatot hallatlan lelkesedéssel és megkérdőjelezhetetlen felkészültséggel. „Szabadidejében” Jasko Ferenc egyébként a mérai iskola tanára is, 10 órában.

A Mérai Bivalymúzeum felkeresése után következett a felkészülés az esti műsorra, amelyben természetesen közreműködött a Mérai Cifra Néptáncegyüttes fiatal táncos csapata is, a Szikes Zenekar kíséretével. A kezdésre ugyan egy kicsit várni kellett, hogy megérkezhessen a helyi Tamás Gyula Általános Iskola cheerleading csapata – igen, ilyen is van Mérában –, akik egy komoly, nagy, országos versenyen lettek éppen 

ezüstérmesek Kolozsváron, s ők is megnézhessék a műsort. Megvártuk őket, és érdemes volt, a siker és a vastapsok ezúttal sem maradtak el.Ahogyan mi a vendéglátásért, úgy ők a magas színvonalú műsorért voltak hálásak, úgyhogy közösen örülhettünk. Késő este még néhány mérai fiatal zenész és a mi táncos-hegedűs Domónk muzsikájára a mérai és a nyíregyházi fiatalok együtt is táncolhattak a táncházban, majd a nótázás és táncolás egy háznál is folytatódott, hajnalig.

Pünkösd vasárnapján a háziak felöltöztették a lányainkat a saját, mérai viseletükbe, és úgy vonultak együtt, végig a falun, a templomba, ahol református istentiszteleten vett részt a település apraja és nagyja, majd az ilyenkor szokásos úrvacsoraosztás következett. A szertartás végén a viseletbe öltözött közös mérai és nyíregyházi gyülekezet szájából, a kézzel fújtatott orgona kíséretével felhangzó Himnusz különös értelmet nyert és erős érzelmeket váltott ki minden jelenlévő lelkébe. A helyi vendéglátó családoktól és szervező pedagógusoktól búcsúzás után a hazafelé vezető – szokatlanul jó minőségű – utakon volt időnk gondolkodni és beszélgetni a méraiak változatlanul önzetlen, tiszta és baráti vendégszeretetéről, s a legújabb „külföldi” élményeinkről.

- Demarcsek György -