Nemzeti imánk előtt tisztelegtek

Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye önkormányzata, a Kölcsey Társaság és Szatmárcseke önkormányzata a Magyar Kultúra Napja alkalmából tartott megemlékezést, amivel lezárták megyénkben a Kölcsey bicentenáriumot, azaz a Himnusz megírásának 200. évfordulója köré szőtt emlékévet. Átadták a Kölcsey Társaság díját, valamint a „Himnusz Földje” emlékérmeket is átvehették mindazok, akik sokat tettek a program megvalósításáért. A megemlékezésen Varnus Xaver orgonaművész, Schwartz Zoltán hegedűművész, Csikos Sándor Kossuth-díjas színművész, és a Sárospataki Református Kollégium kórusa is közreműködött.

Tisztelgés nemzeti imánk előtt

Az ökumenikus istentiszteleten a Pécsi Egyházmegye püspöke, a geszterédi származású Felföldi László hirdetett igét. Arról beszélt, hogy hitünk, emberségünk és magyarságunk örök érvényű hagyatékát, a himnuszt nekünk, mai magyaroknak kell élő eleven örökséggé tennünk. – Lépjünk Kölcsey Ferenc nyomdokába, éljük meg küldetésként a himnusz nekünk szóló üzenetét, és építsünk egy élhető és éltető kultúrát magunknak és a jövő magyarjainak – fogalmazott. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke kifejtette, hogy a mi életünk és isten ereje elválaszthatatlan, hiszen nincs természet a természetfölötti nélkül.

Az istentisztelet után Varnus Xaver orgonakísérete mellett énekelték el a résztvevők a himnuszt, majd az orgonaművészhez csatlakozott Schwartz Zoltán hegedűművész és Bach D-dúr szvitjének Air-tételét adták elő. Fekete Tibor, a Kölcsey Társaság titkára azt mondta: az a küldetésük, hogy a ránk hagyott kulturális örökségünkkel felelősségteljesen bánjanak.  

Értékrend, identitás

– A magyar kultúra napja jó alkalmat nyújt arra, hogy visszatekintsünk a múltunkra, újra felfedezve, hogy a nemzet értékrendje az ott élők identitástudatán múlik. A nemzet elsődleges összekötője a nyelv, tartalma pedig a kultúra, amely folyamatosan fejlődik, de nem veszíti el eredetiségét, tradícióit – fogalmazott Fekete Tibor, majd Csikos Sándor Kossuth-díjas színművész elszavalta a himnuszt. A megemlékezés egyik fénypontjaként S. Varga Pál, a Kölcsey Társaság elnöke átadta a Kölcsey-emlékplakettet Csorba Sándor irodalomtörténész professzornak, aki az idén ünnepli 90. születésnapját. A tavalyi díjazott Varnus Xavér is most vette át az emlékplakettet, mert egy éve  nem tudott részt venni az ünnepségen. – Amióta ember él a földön, isten bizonyíthatóan háromszor szólalt meg ember által. Az első volt Jézus, a második William Shakespeare, a harmadik pedig Johann Sebastian Bach. Most a püspök urak Jézus szavát közvetítették, Csikos Sándor számtalanszor adta át a közönségnek Shakespeare gondolatait, mi pedig Schwartz Zoltánnal isten zenei hangját, Bachot szólaltattuk meg – fejtette ki Varnus Xavér, és hozzátette: ha mindenkinek kötelező lenne reggelente legalább egy oldalt olvasni a Bibliából, mindennap meghallgatni egy Shakespeare-szonettet, és egy Bach-művet, nem lenne több háború és borzalom a földön.

Fontos az életrajzi háttér

S. Varga Pál hosszan méltatta a Kölcsey-kutatás nagy alakja, Csorba Sándor munkásságát. – Kutatói tevékenysége nem csak Kölcseyhez kapcsolódik, hiszen Bessenyei Györgyről, Szemere Bertalanról, vagy éppen a reformkor diákegyesületeiről is publikált – fogalmazott az elnök, s kifejtette, hogy az irodalmi szövegek megértéséhez nélkülözhetetlen az életrajzi, társadalmi háttér, ezért is olyan fontosak ezek a kutatások. – Csorba Sándor minden apró részterületre kiterjedő kutatómunkájának legjelentősebb darabja a Kölcsey Ferenc egybegyűjtött írásai című, mintegy ezeroldalas kötet – részletezte. A professor emeritus elérzékenyülve vette át az emlékplakettet, és azt mondta: örül, hogy együtt lehetnek ezen a napon, mert jó közösen keresni azt, mit vihetünk magunkkal a 200 éve velünk élő himnuszunkból. – Az anyanyelvünk a lélegzetünk, a magyar kultúránk alapeleme, és Kölcsey Ferenc életműve a kiművelt ember kivételesen magas szintű üzenete a magyarság számára – fejtette ki a professzor.

Méltóképpen emlékeztek

Az ünnepség a szatmárcsekei református temetőben, Kölcsey Ferenc síremlékének koszorúzásával ért véget