Képregényben is megörökítették Kölcsey életét

Nagyon sok fiatalt érdekelt a kiállításmegnyitóval egybekötött beszélgetés csütörtök délután Nyíregyházán a megyei könyvtárban, ahol bemutatták a Himnusz költőjének életéről, munkásságáról készült képregényt. Ez egy olyan műfaj, ami az irodalom és a képzőművészet sajátos keveréke, olyan sűrített művészet, amelyről a most divatos hősök jutnak eszünkbe, így remélhetőleg az elkövetkező generációk érzelmileg erősebben fognak kötődni vármegyénkhez.

A Himnusz földje

Seszták Oszkár, a vármegyei közgyűlés elnöke köszöntötte a megjelenteket és az alkotókat: Puskás Szabolcs forgatókönyvírót, Halmi Zsolt képregényrajzolót, Sztojka Viktória színezőt, Insticei Zoltánt szerkesztőt, és Kertész Sándort grafikus művésztanárt. Ez a képregény annak az identitásprogramnak az egyik része, ami Kölcsey Ferenc örökségét tárja a fiatalok elé, hozza közelebb hozzájuk a költőt.
– Uniós támogatású programsorozat segítségével készült el ez a kétkötetes, 64 oldalas, kötetenként 200 képkockából álló képregény is, hiszen a magyar himnusz földjén járunk itt a vármegyében, s erre büszkének kell lennünk. Kölcsey Ferenc, a reformkor nagy költője itt írta a Himnuszt 1823-ban Szatmárcsekén, a képregény pedig egy olyan élő műfaj, ami közel áll a fiatalokhoz – mondta Seszták Oszkár, és megjegyezte, hogy a Himnusz földje hívószó,  mindenki számára ugyanazt jelenti, és minden projektben erre fogják a hangsúlyt fektetni.

Életrajz hű, hiteles alkotás

A képregény első részében Kölcsey születésétől egészen 1823-ig kalauzolja az olvasót, a második részben már a Himnusz születése bontakozik ki. Az alkotókkal Kertész Sándor beszélgetett, akik elmesélték a képregény elkészítésének folyamatát, hogy milyen komoly kutatómunka előzte meg az alkotást. Figyelni kellett a korhű épületekre, ruhákra, vagy éppen arra, hogyan kezdett el Kölcsey a szeme elvesztése miatt fiatalon kopaszodni, amit meg kellett jeleníteni az eseményszálban. Halmi Zsolt rajzoló elmondta, hogy a képregényben szereplő legtöbb személyről volt korabeli portré, azok alapján rajzolta meg a karaktereket, viszont az olyan helyszínek vagy szereplők, akikről nem maradt fenn semmi, az a fantáziájára volt bízva. Széchenyinek például nem volt szakálla, amikor Kölcsey találkozott vele, így annak is utána kellett néznie, az államférfi hogyan is nézett ki akkoriban. Rengeteg életrajzot kellett átolvasnia Puskás Szabolcs forgatókönyvírónak is, ezekből vette a támpontokat, a fantáziáját Kölcsey magánéletének bemutatásánál engedhette el egy kicsit, mert arról nem maradt fent olyan sok adat.