Gyöngyöt halászik, gyémántot csiszol

Egy kivételes személyiség, akit sokat fognak még emlegetni, pedagóguskörökben biztosan. Ez volt az első gondolatom, amikor ellátogattam Krokovay Gizellához. A 82 éves zongoratanárnő, testnevelő otthonában fogadott, személyesen gratulálhattam neki a nyíregyházi önkormányzat által adományozott Inczédy György-életműdíjhoz. Azt mondta, meg sem fordult a fejében, hogy az idei díjazottak között szerepel, de jólesik neki, hogy gondoltak rá, örül az elismerésnek. 

Művészet, sport, matematika 

Krokovay Gizella rendkívüli szakmai utat járt be a Bessenyei György Tanárképző Főiskola testnevelési tanszékének adjunktusaként és zongoratanárként egyaránt. Mégsem rögtön a hivatásáról kezdtünk el beszélgetni. Végigvezetett a lakásán, megmutatta festményeit a szobák falain: karakteres portrékat, lágy tájképeket. Az egyik helyiség sarkában bordásfal húzódott labdákkal, a másikban ott állt egy régi zongora. Művész, zenetanár és testnevelő. Árulkodtak a jelek sokoldalú egyéniségéről, s néhány perc beszélgetés után rájöttem, Krokovay Gizella életútja olyan, mint egy gondosan szőtt szövet, melynek szálai szépen egymásra simulnak. 

– Apámtól a sakk iránti rajongását, anyámtól a rajztudásom örököltem. Makacs természetű gyerek voltam, az öt közül a legkonokabb a családban. Édesapám a testnevelés, anyám inkább a művészetek felé terelgetett, de engem a matematika is érdekelt. A Zrínyi-gimnáziumban Reményi Gusztáv tanár úr erősítette meg bennem, hogy van érzékem hozzá. Fantasztikus tanár volt. Egy igazi példakép, aki mindig tudta, mennyit és hogyan magyarázzon a gyerekeknek. Sosem tényeket közölt, hanem rávezetett a megoldásra. Tudta, kinél honnan kell tovább építkezni, mi az, amit már jól tud, és ahhoz tette hozzá az új ismeretet. Rengeteget tanultam tőle, a módszere bevált a sportban és a zongoratanításban is – emlékezett vissza a tanárnő. 

Személyiségével tanít 

Egy gyerek, aki 7 éves korától zongorázott, a tornászcsapat kiválóságaként versenyeket nyert, és még a matematika is jól ment neki, óriási dilemma előtt állt az érettségi után. Végül 1959-ben az akkori testnevelési főiskolára adta be jelentkezését, ahol a szertorna- mellett úszóedzői diplomát is szerzett. 

S közben bejárt az ELTE-re, pszichológiai előadásokat hallgatott, érdekelte, hogyan fejti ki hatását a mozgás és a zene az ember idegrendszerére, a kognitív funkciókra. 
Mit mondott Euler? „ A matematika megfagyott zene.” És Kodály? Aki szerint a zene a megismerő funkciók legmagasabb szintjeire is kihat, kulcsfontosságú az értelmi fejlődésben. Ma már számos tanulmány bizonyítja a sport, a zene, a matematika és a képzőművészet szoros szimbiózisát, s hogy milyen mechanizmusok – köztük agyi mechanizmusok – mentén hatnak a megismerő folyamatokra, a testi-lelki egészségre. 

– A tudományos érdeklődés mellett az irodalom ugyancsak fontos szerepet játszott az életemben, Goethe, Dosztojevszkij, Shakespeare, Ibsen, Kosztolányi, Németh László, Proust írásai formálták világlátásomat, életszemléletemet – tette hozzá Gizike néni, miközben odapillantottam könyvespolcaira. 
Azt fejtegette, egy pedagógus az egész személyiségével tanít. Példát mutat azzal, ahogyan beszél, amilyen könyveket olvas, még a hobbijával is. Nem lenne szabad, hogy ez a fajta szemlélet kikopjon az iskolák világából, mondta. 

Krokovay Gizella életében a legnagyobb mérföldkő 1964, ekkor kezdett a nyíregyházi főiskola gyakorló iskolájában dolgozni. Rögtön az első évben fiú röplabdacsapata országos első helyezést ért el, megnyerték az úttörő olimpiát. 1966-ban megismételték a bravúrt. Tanári munkája mellett a versenyzést is folytatta, a DEAC I. osztályú tornacsapatának versenyzője volt, majd később a nyíregyházi főiskoláé is. Szertornát tanított. Mosolyogva mesélte, hogy a tornászok bemutatóihoz zongorán kísérte a zenei aláfestést, nagyon élvezte az improvizációkat. 
– Alapító tagja voltam a főiskola testnevelési tanszékének, a szertornától a ritmikus sportgimnasztikán át az úszásig több sportágat tanítottam, innen mentem nyugdíjba 1995-ben – jegyezte meg a ma már nem csak nyugdíjas, de azóta boldog nagymama. 

Aztán újra évtizedeket ugrottunk vissza az időben. 

A sportban jegyzett egyéni eredményeivel, a tanári pályán elért sikereivel, kétgyerekes anyukaként kerek lehetett volna az élete, de nem „hagyta nyugodni” zenei hajlama, az 52 fehér és 36 fekete billentyű a zongorán. Mozart, Bach, Schubert, Chopin klasszikus dallamai folyton ott motoszkáltak a fejében, így hát gondolt egyet, és beiratkozott a Debreceni Zeneművészeti Főiskolára. 

– Irmai Kálmán tanár úrnál negyvenévesen érettségiztem le zongorából. Bár nem nézték mindig jó szemmel a főiskolán, hogy zongoraórákat is adok a zeneiskolában, de nem hagyhattam cserben a növendékeimet, felelősséget éreztem irántuk. Úgy szokták mondani a tehetségnevelésben, hogy gyöngyhalász és gyémántcsiszoló a mi munkánk. Volt tanítványom, akiben én láttam meg a szikrát, s volt olyan is, aki átlagon felüli zenei képességgel bírt, én pedig boldogan egyengettem az útját. Az akkori tanítványaim sorra nyerték az országos versenyeket, volt olyan év, amikor öt diákomból négyen hoztak el valamilyen díjat országos zongoraversenyen. Eszes, művelt növendékekről beszélek, akik közül többen is sikeres zenei pályát futottak be: zongoratanárok, művésztanárok lettek. Gyülvészi Gábor, Pozor István, Ficsor Erika, Takács Júlia, Takács Tibor, Radó Zsuzsa. Nem sorolom tovább a neveket, mert biztosan kihagyok valakit, és abból nehogy sértődés legyen... – mondta a tanárnő, de Obbágy Anna nevét még beszúrta a felsorolásba. 
S mi sem bizonyítja jobban, hogy a zene örökség a családjában, mint hogy a tanárnő fia és lánya is a Zeneakadémián végzett. Lánya, Dóri Eszter zongora- és csembalóművész, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar énekkarában énekel. 

Nem szeret egy helyben ülni 

Gizike néni nemcsak pedagógiai érzékéről, mély ember­ismeretéről ismert, hanem munkabírásáról és markáns véleményéről is, ez utóbbit soha nem rejtette véka alá. Még a zeneiskolában tanított, amikor szakmai munkájáért megkapta az Arany Katedra emlékplakettet. A zeneiskolából 2007-ben ment nyugdíjba. 

Bár a Covid után beteg lett, saját bevallása szerint azóta fizikailag gyengébbnek érzi magát, mégsem szeret egy helyben ülni, 16 tanítványa van most is, s ha felkérik, szívesen kisegíti valamelyik művészeti magániskolát óraadóként. 82 éves kora ellenére a modern kor vívmányaitól sem idegenkedik, internetezik, a járvány alatt Skype-on tartotta óráit. 
A fővárosban élő unokáiról is mesélt nekem, egyikük rajzán jól felfedezhetők voltak a nagyi „vonásai”... 

Bő két órát beszélgettünk a legendás tanárnővel, Krokovay Gizellával, akinek egész életében az volt a célja, hogy mind a sportban, mind a zenében felkarolja, nevelje a tehetségeket. 
Amikor megkérdeztem tőle, mit üzen a jövő pedagógusainak, annyit mondott: „Mutassák meg a gyerekeknek, hogy mi rejlik bennük, hogy mire képesek. Tárják fel előttük, hogy nemcsak testi, hanem gondolkodó, lelki lények is.”