Fontos lett számára a nyugalom, a lelki béke

Nagy Sándort két előadásban is láthattuk a VIDOR Fesztiválon: a Rózsakert Szabadtéri Színpadon az Aranylakodalom egyik főszereplőjét, Simont játszotta, a nagyszínpadon pedig a Teltház című darabban nyújtott káprázatos alakítást – utóbbiért a zsűri neki ítélte oda a legjobb szólókomédiáért járó Pedrolino-díjat.

Élvezte a rendezést

Kisvárdáról, a DoktoRock- tól indult, majd komédiákban és zenés darabokban játszott, később jöttek a komoly, fajsúlyos szerepek s a rendezések. Arra a kérdésre, hogy mennyire volt tudatos a pályája felépítése, azt mondta, egyáltalán nem, hiszen nem is akart színész lenni, amikor viszont megkapta az élettől azt a lehetőséget, hogy színpadon állhat, mindent megtett azért, hogy megmutathassa, mire képes, ez pedig a mai napig így van. Három darabot rendezett eddig, és bár nem ez a fő profilja, azt mondta, élvezte e munkákat, és sokat tanult belőlük.
– A Pletykafészek volt az első rendezésem a Veres 1 Színháznál, ráadásul úgy, hogy eredetileg csak játszottam volna a darabban. Ám amikor már csupán tíz nap volt a bemutatóig, és a második felvonáshoz még hozzá sem kezdtünk, kiderült: nincs rendezőnk. Ajánlottam több rendezőt, aki átvehette volna a feladatot, de végül engem bíztak meg. Igazából még megijedni sem volt időm. Nagy kihívás volt, hiszen színészként benn voltam, rendezőként pedig kint, ráadásul a társulattal is akkor játszottam először, a darab viszont óriási siker lett. Ezt követte a Black Comedy, aminek a próbafolyamatait a járvány miatti leállás kettévágta, majd az 1x3 néha 4 – ezek azóta is telt házzal futnak – mesélte lapunknak Nagy Sándor, aki éveken át Szente Vajkkal játszotta a Legénybúcsút, Vajk rendezését pedig tavalyelőtt Kaposváron és a Móricz Zsigmond Színházban állította színpadra.

Mint mondta, szívesen emlékszik vissza a Nyíregyházán töltött hetekre, mert kiváló színészekkel dolgozhatott együtt, s remek hangulatban folytak a próbák – az előadás a teátrum elmúlt időszakának egyik legnépszerűbb darabja: azóta is műsoron van, s minden alkalommal telt ház előtt mutatják be.

Nincs hibázási lehetőség

A VIDOR-on játszott Teltházról, ami a Játékszín előadása, úgy fogalmazott: ez pályája eddigi legnagyobb kihívása. Minden szereplőt ő alakít, s közel másfél órán át egyedül van a színpadon. Hatalmas szövegmennyiséget kellett megtanulnia, a darabban folyamatosan követik egymást a különféle karakterek, amelyek ráadásul időről időre visszatérnek, így az előadás különböző szakaszaiban pontosan ugyanazokat a hangszíneket, gesztusokat kell ezekhez kapcsolnia. Másfél órán át úgy kell koncentrálnia, hogy egyetlen másodpercre sem hagyhat ki a figyelme. – Senki sem maradhat ki, és nem cserélhetem fel a szereplőket. Egész egyszerűen nincs hibázási lehetőség, emiatt ez életem eddigi legnehezebb feladata. Nagyon sokat köszönhetek a súgómnak, Sajben Anitának, aki nélkül nem vállalnám ezt az előadást – mondta Nagy Sándor, aki az egyik legfoglalkoztatottabb hazai színész.

Jó szívvel megy be a színházba

Hosszú éveken át havonta 30-32 előadást is játszott, ám a Covid alatt ráébredt, hogy nem folytathatja így tovább.

– Ma már azt gondolom, nem volt véletlen a járvány miatti leállás, az én életemben biztosan nem. Amikor be kellett zárni a színházakat, azt mantráztam magamban, hogy szeretnék kevesebbet játszani. Fontos lett számomra a nyugalmam, a lelki békém, ez pedig nem teremthető meg akkor, ha minden este színpadon állok. Korábban mindenütt ott akartam lenni, mindenben meg akartam magam mutatni, azóta viszont tudatosan kevesebb munkát vállalok, és érzem is ennek a jótékony hatásait. A rendezők, igazgatók nem felejtenek el, hiszen most is játszom havi 20-24 előadást, ebben az évadban négy bemutatóm lesz, de így jó szívvel megyek be próbálni, játszani. Nagyon szeretem a színházat, de egyre inkább megértem Léner Pétert, a József Attila Színház egykori igazgatóját, aki a színművészeti egyetem záróévében úgy fogalmazott: „A színház fontos, nagyon fontos, sőt, továbbmegyek: nagyon, nagyon fontos, na de annyira azért mégsem.”