Szakértelem, bölcs előrelátás

Napra pontosan 120 éve hunyt el Kállay Béni (1839-1903), aki egyszerre volt az Osztrák-Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere és Bosznia kormányzója.

A nagykállói Kállay család orosi ágának sarja 1839. december 22-én született Kállay István Csanád vármegyei főispán és ebeczki Blaskovich Amália házasságából. A fővárosban jogot és közgazdaságot tanult, de vonzódott az idegen nyelvekhez is,  érdekelte a Balkán és a Közel-Kelet politikai, gazdasági és kulturális élete. Nagy hatást gyakorolt rá 1848 szellemisége, egy időben Táncsics Mihály is az oktatója volt.

Az 1867-es kiegyezés után gróf Andrássy Gyula miniszterelnök felfigyelt a tehetséges Kállay Bénire, aki a közös külügyminisztériumba került, 1868-ban pedig belgrádi főkonzul lett. Ez akkoriban fontos és felelősségteljes beosztás volt, tekintettel az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiában és a Balkánon lévő érdekeltségeire. 1875-ig maradt ebben a beosztásában, eleget téve megbízói parancsainak, de gyakran a saját elképzeléseit is érvényesíteni tudta, ami miatt sokszor került összeütközésbe felettesével, Beust kancellárral. Többször is védte Szerbia érdekeit a politikai fórumokon. Ekkoriban nősült meg: 1873. április 2-án feleségül vette bethleni Bethlen Vilmát, öt gyermekük született. 1875–1878 között ország-

gyűlési képviselő volt a Szabadelvű Pártban, 1876-ban a Kelet Népe című politikai napilap felelős szerkesztője lett.

Közigazgatás, közbiztonság

Andrássy gróf ösztönzésére 1878-ban visszatért a közös külügyminisztériumba, így újabb beosztást kapott a kelet-ruméliai bizottságban, mint a Monarchia felhatalmazott kiküldöttje. 1881-ben a minisztérium tényleges vezetését látta el, így ő írta alá az első osztrák–magyar–olasz szövetségi szerződést is. Mivel 1882-ben megüresedett a közös pénzügyminiszteri tárca, s a másik két közös miniszter osztrák volt, a császár választása Kállay Bénire esett. E minőségében Bosznia-Hercegovina kormányzói tisztségét is ellátta haláláig – a területet a Monarchia okkupálta. Huszonegy évig tartó minisztersége példa nélküli, elmélyült szakértelemmel és bölcs előrelátással járult hozzá a Monarchia, s különösen Magyarország egyedülálló gazdasági fejlődésének előmozdításához. Bosznia-Hercegovina kormányzójaként a tartomány korszerűsítésének irányítója, egy külön bosnyák nemzeti tudat kialakításának szorgalmazója volt. Vezetése alatt Boszniában megszilárdult a közigazgatás és a közbiztonság, s gazdasági fellendülés kezdődött. A Magyar Tudományos Akadémia 1878-ban levelező, 1888-ban rendes tagjává választotta, 1891-től az Osztrák Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett. Érdemei elismeréséül megkapta a Szent István-rend lovagkeresztjét és a Takova szerb királyi rend nagykeresztjét is. 1903. július 13-án hunyt el Bécsben, 63 évesen.

Bercelen nyugszik

Budapesten, a Kerepesi úti temetőben lévő családi kriptában temették el. Özvegye, Bethlen Vilma grófnő a Nógrád megyei Bercel községben telepedett le, s ott új családi kriptát építtetett, amely a II. világháborúban megsérült, állagát később tovább súlyosbította elhagyatottsága. A kriptában nyugvó családtagokat 2001-ben ismét exhumálták, majd Bercelen, a római katolikus temető díszsírhelyén helyezték végső nyugalomra. Halálának 100. évfordulóján, 2003-ban a Kállay család támogatásával a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete nemzetközi tudományos konferenciát szervezett. 2016-ban ünnepélyes keretek között átadták a kállósemjéni felújított Kállay-kúriát és az egykori Wolkenstein-kastélyt. Ennek a beruházásnak a részeként készült el Kállay Béni egészalakos, márvány talapzaton elhelyezett bronz szobra is, amit Győrfi Lajos készített.