Ma már pótolhatatlan kincsek őrizője

Közel 300 rádió és 200 televízió – ekkora gyűjteménnyel büszkélkedhet Zentai Mihály, a borbányai rádióállomás volt vezetője, aki gyakorta jár vissza egykori munkahelyére. Na nem azért, mert szívesebben cserélné a nyugdíjas mindennapokat a korábbi mókuskerékre, csupán azért, mert a reléállomás épületében rendezhette be a Rádiómúzeumot, ahol ma is előszeretettel babrál-bütyköl a javításra szoruló berendezéseken. Misi bácsit a Rádiómúzeumban járva gyűjteményéről faggattuk, mely nemrégiben bekerült a nyíregyházi értéktárba is.

Egy fél disznót kapott érte

– Gyermekkoromtól elkísér ez a gyűjtőszenvedély, ugyanis édesapám, aki a postán dolgozott, a háború után hazahozta és megjavította a korábban beszolgáltatott rádiókat. Abban az időben nehezen lehetett hozzájutni ilyen készülékekhez, engedélyt kellett szerezni a vásárláshoz, így némelyikért apám egy fél disznót is kapott. Figyeltem, miközben ő szerelgetett, és amikor a rokonságból valaki leselejtezte a régi, kiszuperált készülékét, elkértem és megőriztem – idézte fel a kezdeteket Misi bácsi.

Munkájából adódóan a hetvenes években számtalan padláson megfordult, ahonnan szintén megmentett egy-két különleges, érzelmi értékkel bíró darabot, mondván, majd jó lesz még valamire.

– Az eletói rádióállomás indulásának 60. évfordulóján,  1993-ban már állomásvezetőként megszerveztem egy emléktábla-avatást a Postamúzeum segítségével. Beleástam magam a rádióállomás történetébe, és az összegyűjtött anyagból, valamint számos készülékből berendeztem egy kis kiállítást az ünnepségre. A tárlatot az Antenna Hungária akkori vezetése felkarolta, meghívást kaptam különböző országos rendezvényekre, ahol megismertem rádiógyűjtőket. Előbb kölcsönkértem, majd maguk ajánlották fel a rádióikat, amiket felcímkéztem, mert nem akartam idegen tollakkal ékeskedni, így gyarapodott a kollekció.

Sokfelé járt a kiállítással

Voltak, akik felismerték a muzális berendezésekben rejlő anyagi lehetőségeket, ami megnehezítette a gyűjtők dolgát. Misi bácsit is szíven ütötte, mert mint mondta, ő mindig azt szerette volna, hogy a magyar ipar termékei, a manapság már pótolhatatlan kincsek ne kerüljenek ki az országból. Maradjanak hazai tulajdonban, hogy bemutathassák: a magyar rádiós ipar élen járt a világban.

– Nagyon sokfelé jártam a kiállítással, a határon túlra is elvihettem, eljutottam többek között egy zsolnai távközlési konferenciára, ahol a legmodernebb készülékekkel jelentek meg Európa vezető híradástechnikai cégei, én pedig a régi berendezéseket mutattam be – büszkélkedett a borbányai Rádiómúzeum vezetője.

Sokszor keresték meg a valódi gyűjtők, akiket a szenvedély és nem a nyerészkedés hajtott, hogy megpróbálják rávenni, adja el nekik a ritkaságait. Volt, aki sikerrel járt, a legtöbbjüket azonban kedvesen, de határozottan visszautasította.

Nyugdíjba vonulása után engedélyt kapott arra, hogy a reléállomáson maradhasson a gyűjtemény, amit ma is folyamatosan rendezget, gondoz, és előzetes egyeztetés után szívesen bemutatja a téma iránt érdeklődőknek.

Zentai Mihállyal készült podcast-beszélgetéseinket a Szabolcs Online-on, a Videán és a Spotify-on hallgathatják meg. Ezekben részletesen mesél a rádióállomáson töltött évtizedekről is. 

CsA