"Befordultál a sarkon és nem látlak már többé ebben a földi életben..." - Búcsú dr. Takács Pétertől

Küzdöttél… rohantál… mentél… meglassulva sétáltál… elkezdtél csoszogni, majd befordultál a sarkon és nem látlak már többé ebben a földi életben, de remélem és hiszem, hogy utadat folytatod egy másik Világban az örökkévalóság felé.

„Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él s mint fán se nő egyforma-két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.”

Életedben, hivatásodban, történészi munkáidban, a közélet lövészárkaiban mindig az igazságot próbáltad keresni. Ez is szembeötlő erényeid közé tartozott. Hányszor és hányszor tetted fel a pilátusi kérdést:-Mi az igazság?- Mivel a választ kétezer év távlatából is csak érintőlegesen vagyunk képesek felfogni, ezért keressük folyamatosan, mint Aladin elveszett csodalámpását.

Születtél 1941-ben Büdszentmihályon (ma Tiszavasvárinak hívják). Tiszalökön érettségiztél, majd a Debreceni KLTE Bölcsésztudományi Karának magyar történelem szakára nyertél felvételt. Közvetlenül a diploma megszerzése után 1965-ben, a nyírbátori Báthory István Gimnáziumban kaptál tanári kinevezést. A ’70-es évek elején néhány évig a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának riportereként dolgoztál. A Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola szervezésekor tanársegédként tevékenykedtél, majd végig járva a tudományos ranglétrákat, a Történettudományi Tanszék főiskolai tanára lettél, a 18. és 19. századi magyar történelmet tanítva. Érdeklődésed különösen a magyar reformkor és a dualizmus társadalma felé irányult, a kiegyezés utáni magyar kormányok politikai törekvéseiről vezettél külön szemináriumokat. Már ekkor számos tanulmányod és írásod jelent meg Vasvári Pál és Deák Ferenc politikai pályájáról, de jelentősnek volt mondható agrártörténeti munkásságod is, melyben különösen megyénk különböző földrajzi területeinek parasztvallomásait dolgoztad fel. 1988-89-ben elnökként vezetted a Vasvári Pál társaságot. Kölcsey politikai pályájának, Szatmár vármegyei szerepének kutatójaként részese voltál a Kölcsey Társaság megszervezésének és éveken át a társaság ügyvezető elnökhelyetteseként tevékenykedtél. Földolgoztad a Himnusz keletkezéstörténetét. Későbbiekben a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézet Segédtudományi Tanszék vezetője lettél. Meghonosítottad a történeti topográfia oktatását, számos témában speciális kollégiumokat vezettél, különösen a forráskutatás módszertanáról. Érdeklődésed a Székelyföld történeleme felé is irányult, megszervezted az Erdély-történeti Alapítványt, mely számos pályázattal és konferenciák szervezésével segítette a kutatómunkát. Egyre intenzívebben vallattad az úrbérrendezés forrásait és statisztikai táblázatait. 2006-ban a Magyar Tudományos Akadémián védhetted meg Akadémiai doktori értekezésedet „Földesurak és szolgálónépeik Székelyföldön 1820-ban”- címmel.

„ Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt.”

A rendszerváltás idején korán csatlakoztál a rendszerváltó erők mozgalmához. Határozott harcos kiállásod, számos politikai, társadalomkritikai publikációid, szervezői tevékenységed már korán a vezéregyéniségek közé emelt. 1988-ban csatlakoztál a Magyar Demokrata Fórumhoz, éveken át a nyíregyházi szervezet elnöke, majd később a Megyei Választmány elnöke lettél. 1989-ben az emlékezetes nyíregyházi, nagy tömeget vonzó ún: „tarisznyás ellenzéki tüntetés” vezérszónoka voltál. Az első szabad országgyűlési választások során Nyíregyháza város országgyűlési képviselőjévé választottak. Micsoda évek voltak!! A valódi és igaz, naiv és ártatlan Fényes Szelek emlékét idézi. 1992-ben Zétényi Zsolt képviselő társaddal együtt közösen terjesztettétek be a nemzetközi hullámokat is gerjesztő, ún:- „Igazságtételi”- törvényjavaslatot. A Parlament elfogadta, azonban a törvény kihirdetését az Alkotmánybíróság döntése meghiúsította. Ez komoly törést jelentett a rendszerváltozás folyamatában és sokakat kijózanított. A következő ciklusban újból parlamenti képviselő lettél számos bizottság, albizottság, ad-hoc ellenőrző bizottság munkáját gazdagítottad kelet-magyarországi megyénk érdekeit képviselve. Közéleti tevékenységedet a nagy példakép Kölcsey Ferenc eszmeisége kísérte végig: Hűség a nemzethez, harcos kiállás a szülőföldedért, az ország perifériáján élő emberek boldogulásáért, a demokratikus közélet megteremtéséért.

„Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.”

1990-ben kezdeményezője voltál a Periférián alapítvány létrehozásának, hosszú éveken át elnöke, majd titkára voltál. Számtalan forráskiadvány, konferenciaszervezés fűződik az akkori alapítványi munkádhoz. Három kötetben kiadásra került Zemplén megye úrbérrendezés kori parasztvallomásai. Különösen vonzott a szegény sorsú emberek világa, más szerzőkkel közösen publikáltad Nógrád, Gömör, Szepes, Torna, Abaúj, Esztergom, Ung, Máramaros és Bereg vármegyék jobbágyainak életmódjáról, vásározási szokásairól, a Felső Tisza vidék manufaktúráiról, a sószállításról, a jobbágyi bérmunka lehetőségeiről szóló írásaidat. Tudományos munkáidat és kutatói tennivalóidat 2005-ben történő nyugdíjazásod után sem nélkülözted. Többekkel közös szerzőségben 2016-ban jelent meg újabb nagy munkád, a történeti Szatmár Vármegyéről szóló I. kötet. Nehéz számba venni az összes tudományos publikációidat és közleményeidet. Gazdag életműved és munkásságod tanulmányozása és tovább vitele az általad is kiművelt ifjú történészi generáció szép feladata lesz. 1998-tól az aktív politikai élettől eltávolodva a Periférián Alapítvány titkáraként inkább a nemzeti elköteleződésű, polgári civil közélet formálásában vettél részt. Tevékeny szervezője és előadója voltál az alapítvány által szervezett megyei társadalomkritikai konferenciának. Többekkel együtt szervezted a Jósa András Múzeum rendszerváltó jubileumi kiállítását, részt vettél a Nyíregyházán felállított Kommunista Diktatúra Áldozatainak emlékműve előkészítésében és megvalósításában. A Perfiérián Alapítvány gondozásában számos helytörténeti tanulmány szerkesztője és írója voltál, melyek a XX. századi helytörténet eseményeit elemzik. Többek között a nyíregyházi 1956-os események történetét, a főszereplők akasztófáig vezető sorsát, majd kihantolásuk és újra temetésük eseményeit dolgoztad fel. Utolsó gyűjteményes munkádat- Trianon előzményei és következményei -címmel adta ki alapítványunk. Az elmúlt években is számos tudományos konferencia és a történelemtudományt népszerűsítő rendezvény meghívott előadója voltál. Barátaid, munkatársaid, diákjaid, hallgatóid, erélyes de korrekt, az öniróniát és jó humort sem nélkülöző, tekintélyparancsoló, tanári mivoltodhoz makacsul ragaszkodó kiváló oktatóként ismertek. Sokan –„ A Nagy Öreg”-nek becéztek. 2021-ben magas állami elismerésben részesültél, a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetted át, és még ebben az évben Nyíregyháza Város vezetése Inczédy György Életmű-díjjal jutalmazott.

„Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”, majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”

A vers idézetek Kosztolányi Dezső: „Halotti beszéd”-című verséből származnak.

Kedves Péter!

A Crédó-ban így imádkozunk :Credo in... carnis resurrectionem et vitam aetérnam

Nem tudok másképp búcsúzni Tőled, csak így: Viszontlátásra! A következő paterkázásra a sarkon túliban várjál…

- Dr Szilassy Géza, volt képviselő barátod, a Periférián Alapítvány elnöke -