Szablya a múltból, harc a jelenben

Nagy érdeklődés mellett mutatták be a napokban Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban a geszterédi aranyszablya rekonstrukcióját. Mint közismert, 1927. május 4-én a Geszterédhez tartozó Nyíritag területén a legelő disznók kitúrtak egy X. századi, honfoglalás kori sírt. Az előkerült leleteket megrágták, összetaposták, s mindezt még tetézte, hogy a leleteket a helybeliek hazavitték. Végül csendőri segítséggel sikerült összegyűjteni 102 darab töredéket. Csakhogy érzékeltessük, mennyi minden tűnhetett el a sír tárgyai közül, a hasonlóan előkelő vitézt rejtő karosi honfoglalás kori sírban legalább 450 lelet volt.
A geszterédi sírhely végül világhírű lett annak az aranyszablyának köszönhetően, amelynek a töredékei szintén ott voltak az elpusztított leletek között. A Geszterédi Aranyszablya Társaság a 2015-ös megalapításakor azt is célul tűzte ki, hogy elkészíttetik a fegyver rekonstrukcióját.
Az álomból valóság lett, immár gyönyörködhetünk a régi fényében csillogó-villogó szablyában, amelynek a pengéjét a Nyíregyházán élő Szabó István fegyverkovács alkotta meg, az ősi díszítéseket pedig Strohmayer Ádám ötvös, cizellőr készítette el. 

Ápolni a hagyományokat

A budapesti bemutatón a kis nyírségi községet sokan képviselték, az önkormányzat szervezésében több kisbuszt is indult érdeklődőkkel a fővárosba. A rendezvényen részt vett Bacskai József ungvári főkonzul, a Geszterédi Aranyszablya Társaság alapító tagjai is, akit az ünnepség után az érzéseiről, gondolatairól kérdeztünk meg.

– Sohasem hagytam el a szülőföldemet, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyét, én mindig geszterédinek éreztem magam, én mindig hazajártam a szülőföldemre rendszeresen tartottam a kapcsolatot, függetlenül attól, hogy éppen a világ mely részére sodort el az élet, mindig geszterédi maradtam, és büszkén beszéltem arról, hogy geszterédi vagyok. Volt egyszer egy olyan pillanat Rómában, amikor az egy négyzetméterre eső geszterédiek száma jóval nagyobb volt az épület többi, bármilyen származású lakójához képest. Most is sokan eljöttek Geszterédről Budapestre, mert fontosnak érzik a szülőföldjüket, a hagyományok megőrzését, ápolását, illetve azt a neveltetést, amit a szabolcsi föld adott nekünk. Fontos számukra továbbá az a tisztességes munka, amit a községben tanultak meg. Mikor már nagyobb voltam, sokat olvastam a környezetemről, sokat foglalkoztam Geszteréd történetével. A mostani ünnepségen is elhangzott Varga Gyula történelem-földrajz szakos pedagógus neve, akire az egyik imádott tanáromként emlékezem vissza, lelkes helytörténeti kutató is volt egyben. Sok mindenre rávezetett, sok mindenre kíváncsivá tett, s ez a kíváncsiság mind a mai napig, hatvanéves koromban is megmaradt – mondta érdeklődésünkre Bacskai József, majd az aranyszablyára rátérve így folytatta:

Megcsodálni, kézbe venni

– Mindig is kíváncsi voltam arra, hogyan is nézhetett ki egykoron ez a fejedelmi fegyver. S az csak egy egy dolog, hogy látod egy rekonstrukciós rajzon,  de sokkal érdekesebb látni magát a kardot fizikai valóságában, megtapasztalni a saját szemünkkel, hogy milyen is volt régi pompájában. Hasonló fegyverek vannak a világban, de azok máshol vannak, most már a nyíregyházi Jósa András Múzeumban is lesz egy ilyen fegyver. Az intézményhez egyébként Geszteréd már eddig is sok szállal kötődött, most az aranyszablya is tovább erősíti a kapcsolatot. 
Vajon azt követően, hogy elkészült a szablya, hátra lehet-e dőlni, meg lehet-e nyugodni, vagy lesznek újabb megvalósítandó célok az Aranyszablya Társaság életében? – kérdeztük a főkonzultól.
– A Mindenható súg nekünk, és lesznek újabb célok, gondolatok, amiket szeretnénk majd megvalósítani.
Összességében hogyan értékeli az elmúlt nyolc évet? – hangzott el egy újabb kérdés.
– Nagyon fontos volt a számomra, hogy sok embert inspirált ez a történet. Mint L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a beszédében is elmondta, a geszterédi kard ötletéből kiindulva újabb honfoglalás kori fejedelmi kard rekonstrukcióját fogják elkészíteni, már csak ezért is érdemes volt elkezdeni a munkánkat. Ráadásul a második rekonstrukció elkészítése már könnyebb lesz, hiszen a geszterédi szablya kialakítása sok titokra fényt vetett, amit az emberek addig nem tudtak. S mindig a megszerzett tudás révén gyarapszunk és haladunk előre.

Szerkesztőségünk munkatársai nem mindennap találkoznak az ungvári főkonzullal, ezért a budapesti beszélgetést kihasználva rákérdeztünk a háborús ukrajnai helyzetre is.

– Amikor kell, akkor mindig hazajövök, tartom Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye között a kapcsolatot. A háború kitörése óta mind a mai napig kapcsolatban vagyok Román István főispánnal és Seszták Oszkár elnökkel. Az, hogy Magyarország ilyen szervezetten meg tudta valósítani a menekültekkel kapcsolatos helytállást, a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében élő embereknek óriási szerepük van. Ezért mindannyian köszönettel tartozunk ezeknek az egyszerű honfitársainknak, akik önzetlenül sok terhet magukra vettek. Jól tudom, hogy enélkül a háború első napjaiban a több tízezer menekülő ember irányítását Magyarországon keresztül lehetetlen lett volna elvégezni. 

Csendesség és bölcsesség

Bár a frontvonal messze van Ungvártól, de mégis csak egy háborúban álló országban él és dolgozik nap mint nap. Hogyan lehet ezt feldolgozni?
– Először is mindig büszkeséggel tölti el az embert, ha a saját hazáját képviselheti. Én Magyarországot képviselem a legnehezebb körülmények között is egy másik ország területén. A magyar embereket segíteni, illetve a konzuli szolgálaton keresztül ezt a munkát elvégezni mindig nagy kihívás. Nagyon nagy odafigyelés, csendesség és bölcsesség kell hozzá. Remélem, a Mindenható ezt megadja nekem az elkövetkező nehéz időszakban is.

- M. Magyar László -

Az aranyszablya rekonstrukciója

Fotó: Geszterédi Aranyszablya Társaság

Bacskai József

Fotó: M. Magyar László