Őrzi tanítványaival az összetartozás tüzét

Az egyik nap még magas rangú állami kitüntetést vett át Budapesten a Karmelita kolostorban Csernyus Enikő, másnap pedig már autóbuszra szállt a tanítványaival együtt, hogy a felvidéki Szepsi középiskolájának diákjaival közösen emlékezzenek az 1848-as márciusi forradalomra. Nem unatkozik tehát a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusa, hiszen ha nem készül az óráira, akkor a Rákóczi Szövetség Szent Imre Középiskolai Ifjúsági Szervezet vezetőjeként tevékenykedik, valamint részt vesz a karitász mozgalomban is. E sokoldalú és magas színvonalú munkáért vehette át a nemzeti ünnepünk előtti napon a fővárosban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést.

Vezető lett a lelkes tagból

– A Rákóczi Szövetség célkitűzéseivel és munkájával 2014-ben ismerkedtem meg, akkor kerültem ugyanis az oktatási intézménybe, korábban nem hallottam róluk. Tagja lettem a gimnáziumi szervezetnek, részt vettem a programokban. Öt évvel ezelőtt a korábbi vezető felvetette, mi lenne, ha én folytatnám a munkáját. Örömmel mondtam igent, hiszen addigra lelkes tagja lettem a szövetségnek, megismertem tevékenységüket, értékrendjüket. Teljes mértékben azonosultam mindazzal, amit a Rákóczi Szövetség képvisel. Fontosnak tartom én is, hogy a fiatalokat Magyarország történelmének megismerésére és a haza szeretetére neveljük,  erősítsük bennük az identitástudatot, s azt, hogy a Kárpát-medencében élő ifjaknak – úgy az anyaországban, mint a határainkon túl élőknek –, össze kell fogniuk. Ez a szövetség ugyanis az 1920-ban elcsatolt magyarlakta területek iskoláiban is működik, s a szövetség meghirdetett programjain részt vehetnek a Délvidéken, a Felvidéken, a Kárpátalján, a Partiumban és az Erdélyben élők is velünk együtt – elevenítette fel az előzményeket a Szent Imre-iskola német-testnevelés szakos pedagógusa. 

Isten – haza – család

– A Rákóczi Szövetség életében és munkájában is rendszeresen felvetődik az Isten – haza – család hármas egysége, s ezek az értékek mind a diákoknak, mind a tanároknak nagyon fontosak, egy nagy adományként éljük meg. Örülök annak, hogy mindezt itt a katolikus iskolában megélhetem, s a diákokat ebbe az irányba vezethetem. Nyilván az első helyen a hitünk áll, hiszen katolikus iskoláról van szó, de ott van mellette természetesen a hazaszeretet és a család jelentősége is. 
– Nálunk az intézményben a Rákóczi Szövetség azért is népszerű szervezet, mert testvériskolai kapcsolataink is vannak az elcsatolt területekkel. Van testvériskolánk a felvidéki Szepsiben, most március 15-én is együtt ünnepeltünk az ottani tanulókkal a Rákóczi Szövetség szervezésében. Onnan nem jöttünk azonnal haza, ellátogattunk még Borsiba II. Rákóczi Ferenc szülőházához, majd utána Kassán a síremlékénél is kifejeztük tiszteletünket. Ez a diákutaztatási programunk ezekkel a megemlékezésekkel volt teljes.

Utazások, nyári táborok

Az elmúlt években a szövetség támogatásával a diákutaztatási és a testvériskolai programok keretében sokat utazott a tanárnő a diákjaival, mindegyik elcsatolt területet felkeresték, némelyiket többször is, hiszen Szatmárnémetiben és Munkácson is ápolnak szoros kapcsolatokat oktatási intézménnyel.
– A diákok nagyon nyitottan fogadják, amikor beszélek nekik a fejedelemről, az elcsatolt országrészekről. A visszajelzésekből tudom, hogy ezek az értékek a családban is értékek. Sok diáknak nem kell magyaráznom, hogy a felvidéki magyar nem szlovák, a kárpátaljai magyar pedig nem ukrán, bár annak az országnak az állampolgára. Akik meg nem találkoztak otthon ezekkel a fogalmakkal, hamar megértik mindennek a lényegét, főleg annak köszönhetően, hogy személyes kötődések is kialakulnak a diákutaztatások és a nyári táborok révén. Minden nyáron részt veszünk ugyanis a sátoraljaújhelyi középiskolai táborban, ahová a Kárpát-medence minden részéből érkeznek fiatalok, illetve két éve már a diaszpórából is, s a táborozók az anyanyelvükön, vagyis magyarul tartják a kapcsolatot. Ez a személyes kötődés mindenkinek – úgy a tanároknak, mint a diákoknak – nagyon sokat jelent, barátságok szövődnek.

Zarándoklat a búcsúba

Számos nyíregyházi ünnepségen megemlékeznek a magyar történelem dicső és szomorú fejezeteiről is a Szent Imre-gimnázium tanulói. Március végén II. Rákóczi Ferenc születésnapja alakalmából a fejedelem emléktáblájánál idézték fel munkásságát és a nevéhez fűződő szabadságharcot, április 12-én pedig a Felvidékről kitelepített emberek előtt tisztelegnek majd a városháza falán található márványtáblánál. Minden évben koszorúznak gróf Esterházy János felvidéki politikus szintén itt található táblájánál is. Az idén ezt koszorúzást összekötik Petrusák János könyvbemutatójával, aki könyvet írt a kisebbségbe került felvidéki magyarság mártír képviselőjéről.
–  Az összetartozás napjáról is minden évben megemlékezünk június 4-én az iskolában, van egy emlékművünk a történelmi Magyarországról és az elcsatolt területekről. Aznap este az összetartozás őrtűzét is meg szoktuk gyújtani. Mivel katolikus iskola vagyunk, rendszeresen elzarándokolunk a csíksomlyói búcsúba. Az idén a Rákóczi Szövetség lehetővé tette, hogy a tavalyi évhez hasonlóan a Boldogasszony vonattal utazhassunk Erdélybe – mesélte a tanárnő, aki a Szent Imre karitászcsoport vezetője is. Folyamatosan szervez adománygyűjtést a kárpátaljai magyarok és az itthoni rászorultak megsegítésére. Az állami kitüntetést hírét meglepődve fogadta, hiszen számára annyira természetes és szívből jövő a közösségért végzett munka, hogy nem számított mindezért állami elismerésre.

A kegyelem fentrők jön

– Bár a szövetségben és karitászban végzett munka sok időt igényel, rengeteg áldozattal jár, de szerencsére a családom és a tantestület mellettem áll, a kollégák mindenben segítenek. Tulajdonképpen ez egy csapatmunka. S hogy bírom mindezt energiával? Hittel. Mindezt úgy élem meg, hogy a kegyelem fentről jön, a magam erejéből nem tudnám csinálni. Arra kapunk erőt, energiát, amire a Jóisten szán minket. Hogy mindez huszonnégy órába hogyan is fér bele, azon sokszor magam is elcsodálkozom, de csak így férhet bele...

M. Magyar László