Nem maradhat el a csoda

Advent második vasárnapján M. Kácsor Zoltán adventi gondolatait osztotta meg az olvasókkal közösségi oldalain a megyei könyvtár. A meseíró elsősorban saját közönségéhez, a gyerekekhez szólt, nekik segít a rohanó hétköznapokból kiszakadni és ráhangolódni a közelgő karácsonyra.

Kenyér, sótartó, bot

– Tavalyelőtt elfogott egy érzés, eszembe jutott, hogy milyen jó lenne írni egy verses mesét, illetve egy karácsonyi történetet. Aztán 2021 januárjának egyik reggelén úgy ébredtem, hogy összeállt bennem egy karácsonyi témájú sztori, amit nem is lehetett máshogy, csak rímekbe szedve megírni. Így született meg A tolvaj ajándéka című meseregény – árulta el az Anyegin-strófákban íródott kötet szerzője.

A történet szerint Toronyváros legügyesebb tolvaját egy nagy hatalmú varázslónő keresi fel: három furcsa, értéktelennek tűnő tárgy ellopásával bízza meg karácsony éjjelén. Cserébe arany, gyémánt és varázskeksz a fizetség – bolond is lenne az ifjú Fürkész, ha nem állna kötélnek. De vajon mire kell a varázslónak egy szelet kenyér, egy sótartó és egy bot? És vajon minden tolvaj szívtelen? Történnek-e még csodák karácsonyeste? – teszi fel a „költői kérdést” M. Kácsor Zoltán, s azonnal meg is válaszolja: az ünnepi csoda ezúttal sem marad el. S egy író nem is lenne író, ha nem kívánna a meghitt ünnepek mellé izgalmas könyveket a fa alá.

Mesék a munkagépekről

„A gyerekeket leginkább azért csodálom, mert szó nélkül beengedik őket Meseországba” – árulja el magáról elöljáróban a Zabaszauruszok- és a Berci és koboldok-sorozat atyja. M. Kácsor Zoltán Budapesten született 1978-ban, az ELTE magyar szakán diplomázott. Versei 2011-től olvashatók a győri Műhely folyóiratban; 2013-tól a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Madách-gyűjteményének muzeológusa. Mesélni először kisfiának, Vilmosnak kezdett a gyermek kedvenceiről, a munkagépekről. Ahogy ő nőtt, a mesék is egyre gyarapodtak, míg végül elkerülhetetlenné vált a megírásuk. 
KM