Oly távol van tőlünk, és mégis közel

„Felkelt a mi napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem fénye ránk. Hálás a szívünk, zengjen az örömünk, szép Magyarország édes hazánk” – zengi a tömeg az István, a király rockopera egyik felejthetetlen jelenetében, úgy, ahogyan azt 1983-ban Szörényi Levente zeneszerző és Bródy János szövegíró megálmodta. A garantáltan telt házas darabot, amely az évtizedek alatt összeforrt az államalapítás ünnepével, számtalanszor bemutatta, több mint két évtizeden keresztül játszotta a Mandala Dalszínház határon innen és túl. Az idén 30 esztendős születésnapját ünneplő nyíregyházi utazószínház ügyvezető igazgatóját, Bódis Gábort – aki nem egyszer bújt már Koppány vezér bőrébe – többek között arról faggattuk, mikor találkozott először ezzel a rockoperával, s mivel magyarázható a mű generációkon átívelő népszerűsége, különleges varázsa.

Sztárom a párom

– Emlékszem, általános iskolás koromban rongyosra hallgattam az „István, a király” magnókazettát a szobámban az álsztereós Orion hangtechnikámon. Feltekertem a hangerőt, és kívülről fújtam a dalokat. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy napon egy színpadon állhatok és énekelhetek majd a nagy legendákkal! – nosztalgiázott Bódis Gábor, majd elárulta: a közkedvelt rockoperát 1996-ban Debrecenben, majd a szabolcsi szabadtéri színpadon mutatta be a Mandala saját szereposztásban, Kovács Attila koreográfiájában, Dobos László alapító-igazgató rendezésében. A direktor rukkolt elő azzal a remek ötlettel, hogy a darab egy-egy főszerepére kérjék fel az eredeti szereposztás sztárjait. Előbb a Laborcot alakító Nagy Feró, majd István szerepében Varga Miklós állt színpadra a nyíregyházi társulattal, végül Koppány vezér, vagyis Vikidál Gyula is rábólintott a felkérésre.

Újra műsorra tűzhetik

– Őrületes turné vette kezdetét a millennium hajnalán, sportcsarnokokat töltöttünk meg Pécsett, Győrött, Székelyudvarhelyen, nem beszélve a dunántúli, felvidéki, nagyváradi fellépésekről. Később Kalapács József rockzenész és Tóth Sándor színész nyűgözte le a közönséget Koppány, illetve István szerepében. Bárhol is hirdették a plakátok „a király eljövetelét”, a darab mágnesként vonzott minden generációt. Huszonkét év alatt több mint félezer alkalommal követhette nyomon a magyar történelem iránt érdeklődő, rockzene-kedvelő közönség az államalapító cselekedeteit a Mandala Dalszínház jóvoltából, erre nagyon büszkék vagyunk – mesélte a színész-ügyvezető, aki őszintén beszélt azokról az időkről is, amikor a díszlet megkopott, a jelmezek amortizálódtak és „István elfáradt”:

– 2017-ben játszottuk utoljára a darabot, ha jól emlékszem, a Mandala Nyár keretében, a nyíregyházi közönségnek. Több új feldolgozás is megjelent akkoriban a hazai kultúrpalettán, egymást érték a különféle (kritikát kapott) előadások. Úgy döntöttünk, „hibernáljuk” ezt a rockoperát. Ez persze nem jelenti azt, hogy idővel ne lehetne újra műsorra tűzni, persze, megújult köntösben, új szereposztásban.

Mindmáig tömegeket vonz

– Azt, hogy miben rejlik a mindmáig figyelem középpontjában álló, tömegeket megszólító és megérintő, középkori, s immár középkorú rockopera varázsa, vonzereje, lehetetlen lenne egy szóban vagy mondatban megfogalmazni. Negyven esztendeje remek darab született államalapító, szent királyunkról, hazánk fővédőszentjének életéről. Zeneileg és tartalmilag, vagyis üzenetértékét tekintve egyaránt különleges, kiváló alkotás, patetikus fináléval. Köztudott, hogy ezzel a rockoperával a nyolcvanas években sikerült beverni néhány szöget a szocializmus koporsójába, az

pedig, hogy a mikrofonok mögött a kor ünnepelt rocksztárjai, színészei énekeltek szívvel, lélekkel, megsokszorozta az István, a király iránti érdeklődést, rajongást. A nemzeti összetartozás, a nemzettudat és -szeretet ma is érvényes, aktuális és fontos hívószavak – fogalmazott Bódis Gábor. 

PI