Együtt táncol a múlt, a jelen és a jövő

Ahogy a fiatal, tehetséges rajzoló, Balla Júlia egyik legismertebb képén áll: „Azé a világ, aki teletáncolja”. Ha ez így van – s miért ne lenne így –, akkor a világ most egy kicsit a Szabolcs Néptáncegyüttesé. A megyeszékhely legnagyobb múltra visszatekintő amatőr néptáncközössége, egyben legnagyobb „élő” civil szervezete nagyszabású gálával ünnepli fennállásának 65. évfordulóját június 25-én, szombaton 19 órától a Rózsakert Szabadtéri Színpadon. Tehát csak néhány nap, és felmegy a képzeletbeli függöny… 

Kétszáz táncos 

– A produkció A mi mesénk címet kapta, és a Magyar népmesék tematikáját követve mondjuk el az együttesünk történetét. A mesélőnk Tarczy Gyula lesz, akihez közel kétszáz táncos csatlakozik a színpadon a kétórás műsor során, melyet Ignácz-Dalanics Nikoletta és Ignácz Gergő, illetve Kácsor István és Kácsor-­Ignácz Gabriella állít színpadra. A zenéről a Szikes zenekar gondoskodik – mondta el érdeklődésünkre Ágoston Ildikó. A Szabolcs Néptánc Egyesület elnöke mosolyogva megjegyezte: a legfiatalabb fellépő három, a legidősebb pedig 83 esztendős. Fantasztikus látni, ahogy a többgenerációs táncoscsaládok közösen próbálnak, és ahogy a szülők, nagyszülők segítenek felölteni a viseletet a gyermekeiknek, unokáiknak. Hamarosan a közönség is megbizonyosodhat arról, hogy a Szabolcs egy különösen összetartó közösség. 

– Minden régi táncossal a saját korosztálybelijei tartották a kapcsolatot, így fogták át azokat, akik a hónapokkal korábbi felhívásra reagálva szerettek volna aktívan részt vállalni a produkcióban. Képzeld, van, aki több évtized után Dallasból jött vissza azért, hogy még egyszer színpadra állhasson az egykori együttesével. Hihetetlen… 

…ahogy az is, hogy Nánási János – vagy ahogy sokan szólítják, Janek – milyen választékosan beszél magyarul annak ellenére, hogy több mint negyven éve Amerikában él. 

Visszajár az együtteshez 

– Középiskolásként, 1968-ban kezdtem a Szabolcsban táncolni. Természetesen a lányok miatt csatlakoztam az együtteshez harmadmagammal, de a két barátom rövid időn belül lelépett. Engem viszont magával ragadott ez az egész, eszem ágában sem volt itt hagyni. Aztán 1973-ban Budapestre kerültem, ott beálltam a Vasas Táncegyütteshez, de egészen ’79-ig visszajártunk Nyíregyházára a nagyobb fellépésekre, gálákra. Az ember nehezen felejti, honnan indult, mindig a szívében marad – sóhajtott Janek, akit aztán az élet Amerikába sodort. 

– A munka és a család mellett sokáig sem idő, sem lehetőség nem volt arra, hogy folytassam, 2011-ben azonban Dallasból Washington környékére költöztem, ahol rátaláltam a Tisza néptánccsoportra. Lassanként minden visszajött, a somogyi, a kalotaszegi, a mezőségi… S bár ismét Dallasban élek, visszajárok az együtteshez és a fellépéseken is ott vagyok. Ezért is döntöttem úgy, amikor olvastam a felhívást, hogy visszajövök a 65 éves gálára. Ez egyfajta megemlékezés is, hiszen nekem Bíró József „Jaffás”, a Szabolcs egykori művészeti vezetője nagyon jó barátom volt, itt és a Vasasban is együtt táncoltunk. Amikor egyszer-egyszer hazalátogattam, mindig mondtam neki, hogy fogunk mi még közösen színpadra állni, de sajnos erre már soha nem lesz lehetőségünk. 

Kérdésemre, hogyan ápolja a magyar hagyományokat Amerikában, elárulta: Washing­tonban könnyebb volt, hiszen ott csatlakozhatott egy nagyobb magyar közösséghez, Dallasban azonban ilyen nincs. 

– Akárhová megyünk Amerikában az együttessel, mindig a magyar néptáncot és kultúrát képviseljük. Természetesen a gyermekeim beszélnek magyarul, még a fiam is, aki már az Egyesült Államokban született, és az unokáimnak is igyekszünk megtanítani a nyelvet – mondta el a 68 esztendős Janek, akinek a legkedvesebb tánca a szatmári, de nagyon szereti a mezőségit is. 

– Azt szoktam mondani, hogy amíg egy legényest ki tudok járni, amíg bírok ugrani, csapásolni, táncolni fogok, mert táncolni öröm. 

Méltó helyen ünnepelnek

Ágoston László kisebb kihagyással negyvenöt éve táncol a Szabolcs táncegyüttesben. Mint azt az egyik estébe nyúló próba szünetében elmondta: a korábbi gálákkal ellentétben, ahol a régi koreográfiákból állítottak össze egy csokorra valót, a 65. évfordulóra új táncokat is tanultak a fellépők. Ez pedig új színt visz az ünnepi produkciók sorába. 

– Bevallom, nagyon várom már a szombatot. A műsor nagyon jól szerkesztett, a csapat fantasztikus, arról nem is beszélve, hogy a gyönyörű Rózsakert méltó helyszíne a gálánknak – jegyezte meg az együttes szeniorcsoportjának vezetője.