Megérte eljönnie: csodákat látott Tuzséron

Libbentek, pörögtek a szoknyák, dobbantak a kis mezítlábas talpak a tuzséri művelődési ház színpadán a napokban, ugyanis roma fiatalok számára rendezett tehetségkutató találkozót Szarka Tamás Kossuth-díjas zenész, zeneszerző és költő. A délelőtti és délutáni program közötti szünetben beszélgettünk a munkájáról. 

Miért szervezte meg ezt a találkozást az énekelni, zenélni és táncolni szerető roma fiatalokkal? 

Válaszolok majd erre a kérdésre, de hogy megértsük a történetet, nagyon messzire kell visszanyúlnom a múltba. Még 2001-ben a legnagyobb pozsonyi musicalszínház felkért arra, hogy zenésítsek meg egy cigány Rómeó és Júlia-történetet. Pontosabban hangszereljem a meglévő zenét, s még írjak is hozzá újabb számokat. Nagy sikere volt akkoriban az előadásnak, később fel is újították. Azóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy az igazi autentikus, ösztönből jövő vérbő, energikus muzsikát valahogyan megjelenítsem színpadon vagy lemezen. Ha még visszább lépek egyet a múltba, akkor el kell mondanom: én alapvetően hegedűs vagyok, és a táncházmozgalom telibe talált, mert az erdélyi muzsika minden vonóst megfog a világon. Már nagyon fiatalon prímás lettem. Tizennégy éves koromban kiállítottak egy nyolctagú zenekar elé, s aztán huszonkét évig kísértem tánckart is. Az elmúlt évtizedekben megtanultam: sírni és nevetni nagyon fontos, s ebben a zene igenis sokat segít, meg tud nyugtatni bennünket. Az is segít, ha csak jól kisírjuk magunkat rajta. 

Nem nagy vállalkozás a romákról írni egy zeneművet? 

Valóban nagy vállalkozás, amit az is jelez, ha egy fehér ember valamikor ezen a világon cigány témához nyúlt, az soha nem sikerült. Valamiért ez nem működik. A magyarázata ennek az lehet, hogy a cigány zene annyira ösztönszerű, és olyan mélyről jön, hogy a nem cigány zenész megbukik. Hiába fog a munkához teljesen jó szándékkal, mégsem fog működni. 

Akkor mégis miért mert belevágni? 

Én a Felvidéken Királyréven nevelkedtem, s a szomszédos községben, a mátyusföldi Nádszegen élt csodálatos nagyapám, Sárközi Károly, aki nagyon híres prímás volt. Így aztán zenei zsargonnal azt szokták mondani, hogy bennem is van egy-két vonóval. Éppen ezért nyugodt lelkiismerettel kezdhettem el a cigány Rómeó és Júlia megírását, ráadásul tudom, hogy a cigányok, vagy ahogy napjainkban divatos szóval mondják, a romák is elfogadnak. A cigány szót nyugodtan használhatjuk Kelet-Európában, nincs olyan pejoratív jelentése, mint más, főleg nyugat-európai országokban. Én játszottam a 100 Tagú Cigányzenekarral is, mint kiderült, a tagjai jól ismertek engem, áradt felém a szeretetük. A Rajkó Zenekarban sokáig két unokatestvérem is zenélt. Sőt, én is felvételiztem oda 14 évesen, de nem sikerült bejutnom, s maradtam tovább Galántán. Vezettem tovább az ottani zenekart prímásként. Nem szívesen voltam a zenekar vezetője, mert akkor még hiányzott belőlem az az exhibicionizmus, ami a prímásokra jellemző. Az idő múlásával megszoktam a vezetői szerepkört, beleszoktam, s most már azt mondhatom, zenekart vezetni jó dolog. 

Királyrév, Nádszeg, Galánta. Mit jelentettek önnek ezek a települések? 

Engem a Felvidéken magyarnak neveltek, egy színtiszta magyar faluban nőttem fel. Talán 6-7 évesen tudatosult csak bennem, hogy nem is Magyarországon élek, addig én ezt nem tudtam. Csak amikor zeneiskolába kerültem Galántára, akkor szembesültem azzal, hogy tulajdonképpen egy másik országban lakom. Én addig azt gondoltam, ahol élek, az is Magyarország, hiszen mindenki magyarul beszélt, s mindenki magyar volt. 

Nem titok, hogy a cigány Rómeó és Júlia alapötlete egy Gorkij-novellára épül, amiből A cigánytábor az égbe megy címmel film is készült. Hol tart a darab megírása, mikor láthatja majd a közönség? 

A Margitszigeti Szabadtéri Színház ügyvezető igazgatója, Bán Teodóra felfigyelt az ötletemre, nagyon megtetszett neki. Nagy volumenű, 150 szereplős színházra gondoltam ugyanis, neves szereplőkkel, de ez az idén már nem valósul meg, jelentős támogatást kell még szereznem. Bár a színházi előadást nem sikerül összehoznunk, de a zenei anyag felcsendül augusztus 19-én este a Margitszigeten. A terveim szerint 2-3 héten belül befejezem az Esthajnal című lemez anyagát, ezt mutatjuk majd be a nyáron. Egyébként a női főszereplő neve az Esthajnal. A zenekarom mellé meghívtam a Parno Graszt együttest is. Furcsa volt a Parno Graszt tagjainak, sokáig rágódtak is rajta, hogy egy vadonatúj lemeznyi anyagot meg kell tanulniuk, de végül rábólintottak. Oláh Józsival sokat telefonáltam ezzel kapcsolatban. Áprilisban találkozom először a Parno Graszttal, átnézzük együtt az anyagot, s aztán majd lesznek közös próbák a zenekarommal is. A mostani formációm a Szarka Tamás és zenekara nevet viseli. A Ghymes együttes most pihen, nem tudom, meddig. Rengeteg a dolgom nekem is, Gyula bátyámnak is, mert a Ghymes együttest ketten hoztuk létre. Sok ötletem van, nem fértek bele ebbe az együttesbe, ezért kellett az új zenekar. 

Mitől lesz különleges az Esthajnal? 

A cigányság autentikus, ösztönből jövő zenéje és tánca mindenkit magával ragad. A mai napig él, a gyermekek is művelik. S amire a magyarok ritkán képesek: ők délelőtt fél tízkor akár a buszmegállóban is táncra perdülnek. A cigány lány nem a közönségnek, hanem a saját örömére, a saját boldogságára, a saját szórakoztatására táncol. Ő nem fog unatkozni, amíg nem jön a busz, s táncra perdül. Na, ez az az ösztön, ami csodálatos, s nem beszélve arról, hogy a muzsikájuk fergeteges. Nagyon sok közöttük a csiszolatlan gyémánt, éppen ezért gondoltam tehetségkutatóra a romák között. Kárpát-medence-méretű a tehetségkutatóm, mert Csíkszeredán és a Felvidéken is rendezek ilyen találkozót. A romák legnagyobb kincse a cigány kultúra, legyen az zene, tánc, képzőművészet, irodalom. Ezen a kincsen keresztül eljuthatunk hozzájuk, s ők is eljuthatnak hozzánk. Ha tudok valamilyen hidat verni közénk, s át tudunk járni egymáshoz, a muzsikában találkozunk. Ha csak tíz ember átjön ezen a hídon ide, s mi átmegyünk oda, akkor szerintem már megérte. Nagyon fontos manapság segíteni szír embereken is, meg a bálnákon is, ha otthon már rend van, és nyugalom. Csakhogy otthon is rengeteg a probléma, két kultúra él egymás mellett, holott egy levegőt szívunk, ha tetszik, ha nem. De akkor inkább tessék! 

Végül csak eljutottunk a mai tehetségkutatóhoz. Milyen tapasztalatokat gyűjtött Tuzséron? 

A roma tehetségkutató online indult, s úgy terveztem, majd a későbbi fordulókban lesznek személyes találkozások. Régóta ismerem Klicsu Ferencet, a Tuzsér Községért Közalapítvány kuratóriumának elnökét, ez a szervezet látja el a közművelődési feladatokat is. Többször meghívott már ide szerepelni. Jövök áprilisban is a Missa Missio misémet eljátszani a református templomban. Sokat beszélgettem Ferivel, meg láttam is, hogy milyen sok roma lakja ezt a települést. Felvetettem az ötletet, s ő boldogan melléállt, hatalmas munkát végzett. Tánccsoportok, zenekarok, szólisták jöttek, s a produkciójukat látva csak jobban megerősödött bennem, hogy igen, vannak még csiszolatlan gyémántok. A legszívesebben mindenkit felhívnék a margitszigeti színpadra, mert borzasztó szeretettel és izgalommal érkeztek a fiatalok. Irulok-pirulok, hogy a szavamra ennyien eljöttek, mindez kész csoda. Olyan sokan jelentkeztek, hogy nem tehettem meg, hogy ne jöjjek el hozzájuk. Úgy éreztem, nem online módon, hanem személyesen kell találkoznom velük. Bár messze van a lakóhelyemhez Tuzsér, de belső késztetést éreztem, hogy a távolságot és a fáradtságot legyőzve elutazzam a községbe. Eljöttem, és csodákat láttam, varázslatos világra találtam itt Tuzséron. 

Akkor láthatunk augusztus 19-én a margitszigeti színpadon megyénkből is fiatalokat? 

Óvatosan ígérgetek, de most úgy érzem, a látott és meghallgatott fiatalokból ketten-hárman ott lesznek a budapesti rendezvényen augusztus 19-én velünk a színpadon. Tóth Gabi énekli egyébként a szólót, ő lesz a cigány lány, márciusban kezdjük a közös munkát. A színházi előadásban színészi játékra, tánctudásra is szükség lesz, azt még nem tudom, hogy a színházi szerepeket kik fogják játszani. Az biztos, hogy most augusztusban a férfiszerepet én énekelem. Járóka Lívia, az Európai Parlament roma származású képviselője támogatja az egész projektet. Felajánlotta egy díjként, ha a vírushelyzet engedi, a legtehetségesebb fiatalokat kiviszi Brüsszelbe egy kirándulásra. Közben forgatunk majd egy klipet is áprilisban az egyik dalról, s oda is szeretnék majd vinni néhány ifjú szereplőt, hogy minél több fiatalt minél több helyen megmutathassak. A többi már rajtuk múlik, én ennyit tudok segíteni nekik. 

Az elmúlt évtizedekben rengeteget alkotott. Mondhatjuk azt, hogy mindig a legutolsó szerzemény a legkedvesebb? Van-e régebbről olyan műve, amire rácsodálkozik, hogy milyen jó? 

Ez pontosan így van. Rácsodálkozom a régi dalaimra, ugyanakkor olyan szerzemények is vannak, amiket 8-10 éve nem is hallottam, aztán valaki felhívja rájuk a figyelmemet. Az biztos, hogy a legutolsó a legkedvesebb, az mindig jobban foglalkoztatja az embert, így vagyok én ezzel az utolsó Esthajnal című lemezzel is. Szerintem az Esthajnal története erősebb sztori, mint a Rómeó és Júlia cselekménye, de majd a közönség eldönti, hogy igazam van-e. A mű arról szól, hogy van két gyönyörű fiatal, borzasztóan erős tartású, büszke ember, akiknek a szabadságvágyuk az egekben. Találkoznak egymással, egymásba szeretnek, de annyira szabadságszeretők, hogy a világ legszebb kötöttségét, a szerelmet sem tudják elviselni, inkább belehalnak. 

Minden bizonnyal ez a megható történet is népi autentikus zenére fog épülni... 

Népi autentikus zene a hangzása, de tulajdonképpen ezek írott zenék. Azt nem nevezném népzenének, amit csinálok, hiszen használok többek között elektromos gitárt és egyéb elektromos hangszert, valamint dobfelszerelést is. Ilyen értelemben eklektikus, amit írok. Ez nem határozza meg a minőségét, nem határozza meg, hogy jó vagy rossz zene, én egyszerűen ezt a zenét érzem, s ezt szeretném átadni a hallgatóknak is. 

Borítókép: Szarka Tamás Tuzséron, a Lónyay-kastély udvarán | Fotó: a szerző