Akinek Fortuna sokat adott

Jean-Paul Belmondo Neuilly-sur-Seine-ben született 1933. április 9-én, és Párizsban hunyt el 2021. szeptember 6-án.

Művészcsalád

Belmondo édesapja, Paul Belmondo szobrászművész volt, édesanyja, Madeleine Reinaud­-Richard festő. Apai ágról a család olasz származású. Apja Algírban született még, az ő családja szicíliai-piemonti keveredésű família volt. Főleg az apának köszönhetően Jean-Paul és bátyja, Alain nagy érdeklődést mutattak a művészetek iránt, miközben úgy tanultak illemet és fegyelmet, hogy megőrizték vidámságukat és gyermeki önállóságukat is. A család évekig vidéken élt.

A mindössze hatéves Jean-Paul eleinte bohóc szeretett volna lenni. Noha éles eszű gyerek volt, nem szeretett tanulni, sokkal inkább verekedni. A sportok közül különösen a labdarúgás és az ökölvívás érdekelte. Egy sportklub tagjaként aktívan foglalkozni kezdett az ökölvívással. A legenda ellenére orrát nem egy mérkőzésen, hanem egy iskolai bunyó során törték be. A Comédie- Française­ egyik előadásán 17 évesen látta A púpost. Ez olyan nagy hatással volt rá, hogy elhatározta, színész lesz.

Bunyótól az új hullámig

Mivel reménytelennek látszott, hogy Jean-Paul eljusson az érettségiig, abbahagyta az iskolát, és rövid munkaviszony után sikerült bekerülnie Raymond Girard színitanfolyamára. Első találkozása a közönséggel egy kórházban volt: beteg gyereknézők előtt a királyfit játszotta a Csipkerózsikában. 1950. december 26-án volt az utolsó mérkőzése bokszolóként: a vereség után végleg felhagyott az ökölvívással, bár rajongása e sportág iránt tartós maradt. Girard tanfolyamán Belmondo felismerte, hogy a komikus, vígjátéki szerepek sokkal közelebb állnak hozzá, mint a drámai karakterek.

1954-ben egy rövidfilmben játszotta élete első filmszerepét: a 25 perces Molière című munka a klasszikus szerző híres darabjainak főiskolások által előadott részleteiből állt. 1956-ban befejezte a főiskolát, s színpadi színészként kezdett ténykedni.

A francia új hullám, a nouvelle­ vague alapfilmjének tartott Kifulladásig (1960) François Truffaut ötlete alapján készült, Jean-Luc Godard rendezésében. A közönség nem tódult ugyan a mozikba, legalábbis eleinte, de akik megnézték a művet, el voltak ragadtatva, s a korábban alig ismert Belmondo rövid idő alatt egy nemzedék bálványozott példaképe és sztárja lett.

Sikerévtizedek

Az új évtized Belmondo számára három bombasikerrel kezdődött. Elsőként Alain Delon partnereként szerepelt Jacques Deray ma már klasszikus gengsztertörténetében, a Borsalinóban (1970). A film minden idők egyik legnagyobb francia kasszasikerének bizonyult, ám a két sztárt hosszú időre eltávolította egymástól.

A Szabadlábon Velencében (1980) ugyanazon sikerrecept alapján készült, mint a Zsaru vagy csirkefogó?, a látványos jeleneteket és a szinte már burleszknek mondható epizódokat variáló film egyben Velence szépségét is be kívánta mutatni a nézőknek. Magyarországon is kultuszfilmnek bizonyult A profi (1981), amelyet csak Franciaországban több mint ötmillióan láttak.

Elkerülték a botrányok

Belmondo népszerűsége élete végéig töretlen maradt, noha kora miatt az utolsó években már egyre kevesebb szerepet vállalt mind a színpadon, mind a filmvásznon. Elsősorban a családjának igyekezett szentelni magát.

Noha Belmondónak számos nőügye volt, magánélete mentes volt az zajos botrányoktól. Jean-Paul húszévesen, 1953. december 4-én házasodott. Feleségétől (Elodie Constantin) három gyermeke született: Patricia, Florence és az autóversenyzővé lett Paul. A házaspár 1965-ben elvált. 2002. december 29-én feleségül vette a nála évtizedekkel fiatalabb Nattyt (Nathalie Tardivel), akivel már 1989 óta ismerték egymást. 2003. augusztus 13-án lányuk született, akinek a Stella nevet adták.

Sokszínű volt a karaktere Jean-Paul Belmondónak, emiatt nem találta volna a helyét Hollywoodban, ahol a színészektől mindig ugyanazt a figurát várják – mondja dr. Drabancz M. Róbert, a Nyíregyházi Egyetem Társadalom- és Kultúratudományi Intézetének főiskolai docense.

Természetesség

– Belmondo erős kulturális örökséget hozott magával – fogalmaz dr. Drabancz M. Róbert. – Az édesapja szobrász, az édesanyja festő, kettejük közül mindig az apjához kötődött jobban. Vidéken nőtt fel, ezért is jellemezte egész életében egyfajta természetesség, sohasem nyomasztották hétköznapi gondok mint például pályatársát, Alain Delont, akinek zaklatott gyerekkora kihatott a felnőtt életére is. Édesapja erős ráhatására művészeti főiskolára jelentkezett, ahol a tanárai közül néhánnyal meglehetősen rossz viszonyt ápolt. Nehezen lehetett kiszámítani a viselkedését, viszont már fiatalon is sikeres volt. Sportkarrierrel is kacérkodott, ökölvívóként és focistaként is tehetséges volt. A legenda szerint a ringben törték el az orrát, az igazság azonban az, hogy egy futballmeccsen történt az eset. A focitól később sem távolodott el, néhányan talán nem tudják, ő is az egyik alapítója volt 1970-ben a Paris Saint-Germain csapatának, amelynek részvényese is volt.

Az új hullám meglovaglása

Jean-Paul Belmondo igazán a múlt század ötvenes éveiben vált híressé.

– Meghatározó volt az a kor, amiben élt – mondja a főiskolai docens. – A filmtörténet gigantikus alakjai, François Truffaut, Jean-Luc Godard, Claude Chabrol ott állnak a rajtvonalon, várják, hogy eljöjjön az idejük. Mindannyian más világból jöttek, de Párizsban egyet akartak. Valamennyien olyan filmeket szerettek volna csinálni, mint Alfred Hitchcock. Nem akarták folytatni a francia filmek lírai, festői hagyományait. A producerivel szemben megjelenik a szerzői film, amelyben erősen jelen van az író és a rendező saját maga. Olyan alkotások születnek, mint Truffaut-tól a Négyszáz csapás 1959-ben, Godardtól a Kifulladásig 1960-ban, az utóbbinak Belmondo a férfi főszereplője. Az innovatív film és a közönség elismerése ritkán jár együtt, ebben a korszakban azonban megtörténik. Jean-Paul Belmondo egy csapásra ismertté válik, ezután szinte megkerülhetetlen a francia filmben. Hazája mellett Olaszországban a kor legnagyobb csillagaival, Sophia Lorennel, Gina Lollo­brigidával, Claudia Cardinaléval játszik. Az 1964-es Riói kalandban születik meg az a Jean-Paul Belmondo, akit már egész Európában szeretnek. Ebben az alkotásban jelenik meg az a humoros, atletikus férfi, akinek a bőrében a színész a legjobban érzi magát. Ki is jelenti, onnantól kezdve leginkább ilyen filmeket szeretne csinálni. Mindig is a popularitás, a vígjáték állt hozzá a legközelebb, ilyen volt az 1970-es Borsalino, ahol Alain Delon volt a partnere. Azonban tudott elgondolkodtató is lenni, ennek ékes példája A profi, ahol minden összeállt. Ez a film nem csupán Franciaországban, de a világ számos országában hatalmas sikert aratott, hazánkban sokáig kultuszfilmnek tekintették. A legnagyobb dinamikával a hatvanas években dolgozott, ekkor 49 filmet forgatott. A lendület a kilencvenes években megtört, visszatért a színházhoz, a kétezres években már alig állt a kamerák elé.

Elvesz vagy ad

Dr. Drabancz M. Róbert szerint Jean-Paul Belmondo pályája során mindvégig meg tudta őrizni könnyedségét, derűs eleganciáját a filmvásznon ugyanúgy, mint a magán­életében.

– Vannak emberek, akiktől Fortuna sokat elvesz, és akadnak olyanok, akiknek szinte érthetetlenül sokat ad. Belmondo az utóbbi kategóriába tartozott és élt is az ajándékkal. Nemzedékeket szórakoztatott évtizedekig, ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról.

Borítókép: A nagy áttörést jelentő film, a Kifulladásig forgatásán | Fotó: AFP

Magyarországon forgalmazott/vetített jelentősebb filmjei (*)

1954 Molière (film, 1954) (rövidfilm)

1956 Vasárnapi haverok (Les Copains du dimanche)

1958 A csalók (Les Tricheurs)*

1959 Kulcsra zárva / Kettős küldetésben (Á double tour)*

1960 Kifulladásig (Á bout de souffle)*

1960 Egy novícia levelei (Lettere di una novizia)

1960 Egy asszony meg a lánya (La Ciociara)*

1962 Cartouche*

1962 (I Dongiovanni della Costa Azzurra) – nincs feltüntetve a stáblistán

1964 Riói kaland (L’homme de Rio)*

1964 Százezer dollár a napon (Cent mille dollars au soleil)*

1964 Két nap az élet (Week-end á Zuydcoote)*

1965 Bolond Pierrot (Pierrot le fou)*

1966 Érzékeny csirkefogó / Kedves csirkefogó / Gyengéd csirkefogó (Tendre voyou)*

1967 A tolvaj (Le Voleur)*

1967 Casino Royale (Casino Royale)* – cameoszerep

1968 Ho! – Az autóversenyző (Ho!)*

1969 Egy férfi, aki tetszik nekem (Un homme qui me plaît)*

1970 Borsalino (Borsalino)*

1971 Egy válás meglepetései (Les Mariés de l’an II)*

1972 A bajkeverő (Le Scoumoune)*

1973 A káprázatos (Le Magnifique)*

1975 Félelem a város felett (Peur sur la ville)*

1979 Zsaru vagy csirkefogó? (Flic ou voyou)*

1980 Szabadlábon Velencében (Le Guignolo)*

1981 A profi (Le Professionnel)*

1983 A kitaszított / A kívülálló (Le Marginal)*

1984 Kellemes húsvéti ünnepeket! (Joyeuses Pâques)*

1985 Montreáli bankrablás (Hold-Up)*

1987 A magányos zsaru / A profi 2. (Le Solitaire)*

1992 Idegen a házban (L’Inconnu dans la maison)*

1995 A nyomorultak (Les Misérables)*

2000 Színészek (Les Acteurs)*

2000 Amazon – az esőerdő leánya (Amazone)*

2001 Az utolsó kalandor (L’Aîné des Ferchaux)* (tévéfilm)

2008 Egy ember és kutyája / A férfi és a kutyája (Un homme et son chien)*

2009 Ketten a hullámban (Deux de la Vague)* – dokumentumfilm

2013 A fegyveres banditák (Les Bandits manchots) – megvalósulatlan filmterv

Díjak

Art Film Festival

2001 Életműdíj (Actor’s Mission Award)

BAFTA-díj

1963 jelölés Léon Morin, a pap, legjobb külföldi színész

1967 jelölés Bolond Pierrot, legjobb külföldi színész

César-díj

1989 díj Egy elkényeztetett gyerek utazása, legjobb színész