Rutin nélkül a bűvészetben illúzió sincs

Tavaly jelent meg Hajnóczy Soma első társasjátéka, a Fröccs. A kétszeres bűvészvilágbajnok ezt is szóba hozta, amikor a Kállay Gyűjtemény Rodolfo-kiállításának volt a vendége.

– Minden előadóművészt ki lehet zökkenteni, de tény, hogy az idő múlásával, sok-sok előadással és tapasztalattal a hátam mögött ez egyre ritkában fordul elő. Velem is

megtörtént, hogy kizökkentem az előadásból, csakhogy a nézők ebből mit sem vettek észre, mert a szám mondta a szöveget, a testem csinálta a trükköket. Fejben kellett visszatalálnom a műsor gerincéhez. A rutin nagyon sok mindent megold.

A bűvészet olyasmi, ami a szemünk előtt történik, mégsem vesszük észre. Ezért is tátjuk el a szánkat kortól és nemtől függetlenül egy ilyen produkció láttán. Egy bűvész élő műsorát látni olyan, mint benne lenni a varázslatban, ezért is ment szenzációszámba, amikor Hajnóczy Soma kétszeres bűvészvilágbajnok Nyíregyházára látogatott. A Kállay Gyűjtemény Rodolfo-kiállítását jött megnyitni, de szakított időt arra is, hogy lapunknak interjút adjon.

Azt olvastam, hogy a Műszaki Egyetemen végzett, márpedig a műszaki ismeret soha nem jön rosszul egy bűvésznek.

Valóban a Műegyetemen végeztem, csakhogy közgazdasági vonalon, kontroller vagyok. A pénzzel tehát a színpadon is egészen jól bánok. Mondták: nekem kellene egy kis trükkel – volt deficit, nincs deficit – a magyar államon segítenem. Ha menne, nyilván én se a színházi előadásaimon dolgoznék. Nem lennék ugyanez az ember, aki ma vagyok, ha nem jártam volna egyetemre. Máig sok aktív, élő barátságot ápolok abból az időszakból. Van, akivel majdhogynem napi szinten tartom a kapcsolatot. A pénzügyi végzettség pedig abban mindenképpen segít, hogy a saját üzleteimet, projektjeimet vinni tudjam.

Néztem a világbajnokságon bemutatott műsorát. Előadta ugyanígy máshol is?

Rengetegszer. Minden összerakott műsorszámomban rengeteg munka van, ami során a legfontosabb rész a közönség előtti teszt és gyakorlás. A műsorok eközben átalakulnak, változnak. A világbajnoki programommal a megmérettetés utáni 6-7 évben pedig körbeutaztam a világot, több mint 40 országban jártam vele. Éppen az a szép ebben, hogy az utolsó apró részletig csiszolni lehet egy számot. De lezárt, tökéletessé tett műsor nincs, legfeljebb félretenni lehet azt egy időre.

A bűvészek manapság a saját kreativitásukból építkeznek, vagy még ma is vásárolnak trükköket, ahogy ezt egy régi magyar filmben is láttuk?

Hogyne vásárolnánk! Ismerünk klasszikus trükköket, ilyen például az összekapcsolódó fémkarikák vagy a kettévágott, majd újból összefonódó kötél mutatványa. Ezek tipikusan olyanok, amelyek egy bizonyos időszakban minden bűvész repertoárjában megjelennek. Az más kérdés, hogy az adott művész milyen köntösbe öltözteti, milyen új fogásokkal próbálja megfűszerezni őket. Amikor valaki megalkot egy trükköt, meg kell csinálnia hozzá a kellékeket is, ami nagyon nehéz munka, ezért adunk és veszünk.

A nemzetközi bűvészpiacon nekem is jó pár trükköm, speciális kártyacsomagjaim, színpadi mutatványaim megjelentek már. Ezek az én jogdíjas termékeim, akik megvették, nem kizárt, hogy már korábban is sejtették, hogyan működnek. De tudják, hogy egy fejlesztés olykor évek munkája, és az előforduló apró hibákat én szépen kijavítgattam helyettük, azokkal nekik már nem kell bajlódniuk. Igen, olykor én is megveszem mások trükkjeit, arra viszont nagyon ügyelek, hogy mindig hozzáadjak valami extrát, valami pluszt.

Nagy sikerű tévésorozat volt egykor A bűvész Bill Bixby főszereplésével, aki a bűnözőket tette lóvá a trükkjeivel. Ön szerint egy bűvész valóban a bűn nyomába tudna eredni?

Biztosan van a két szakma között átfedés, miközben a kettő nagyon különböző is egymástól. Még egy hamiskártyás sem ugyanazt a szakmát űzi. Tény viszont, hogy a bűvészetben és a bűnüldözésben is rendkívül fontos szerepet játszik a pszichológia, az emberi viselkedés és gondolkodás tudománya. Persze magándetektívnek biztosan nem fogok felcsapni.

A művészeti ágat szemlélve néha úgy tűnik, hogy ahány korszak, a bűvészet is annyiféle. Volt idő, amikor természetfelettinek akart látszani, máskor démonikusnak, manapság pedig inkább manipulatív.

Mint minden más művészeti ágnak, a bűvészetnek is megvan a saját evolúciója. Fontos lépést tartani a korral, újra lehet gondolni régi dolgokat, ugyanakkor az adott kor modern találmányai, eszközei – az internet vagy a mobiltelefonok – új lehetőségeket nyitnak meg a bűvészetben is. Egy kreatív művész ezekkel dolgozva egészen újszerű illúzió megteremtésére lehet képes.

Szinte biztos vagyok benne, hogy a fellépéseinek se szeri, se száma. Miért akart a Showder Klubnak és a Dumaszínháznak is állandó szereplőjévé válni?

Normális esetben évi 100-130 műsort biztosan megtartunk, ami valóban nem kevés. Az utolsó másfél év ugyanakkor nem volt igazán gazdag előadásokban. A Showder Klubbal és a Dumaszínházzal azért lett közelebbi kapcsolatom, mert a humort nagyon intenzíven, aktívan használom. Eredetileg Felméri Péterrel készítettünk egy közös estet, és ez indította be a kapcsolatomat a színházzal. Később önálló estet mutathattam be a Dumaszínházban, és ott is megragadtam. Ennek egészen egyszerű az oka: adott a kiépített infrastruktúra, már ismernek, van színpad, a közönség szívesen jön, és nekem is könnyebb, hogy nem kell egy saját színházi teret fenntartanom.

Önt ki lehet egyáltalán zökkenteni előadás közben?

Minden előadóművészt ki lehet zökkenteni, de tény, hogy az idő múlásával, sok-sok előadással és tapasztalattal a hátam mögött ez egyre ritkábban fordul elő. Velem is megtörtént, hogy kizökkentem az előadásból, csakhogy a nézők ebből mit sem vettek észre, mert a szám mondta a szöveget, a testem csinálta a trükköket. Fejben kellett visszatalálnom a műsor gerincéhez. A rutin nagyon sok mindent megold. A világbajnoki műsorszámom – amelyben a zenére és az effektekre is koncentrálnom kellett – azért érdekes, mert annyiszor adtam elő, olyan sokat gyakoroltam, hogy a testem – akár egy robot – tette a dolgát. Közben ment bennem egy belső dialógus, egy beszélgetés önmagammal. Nem elkalandoztam, hanem sorra szedtem, mi jön éppen, mire kell figyelnem, mi történt múltkor, milyen lelkiállapotban is vagyok. Ilyenkor hibalehetőségről szó sem lehetett. Többször véresre gyakoroltam az ujjaimat. A műsornak része egy fogás pénzérmékkel, talán az egészben ez a legnehezebb. Látszólag könnyedén nyitogatom és zárogatom az ujjaimat, de emögött sokezerszeres, ha nem százezerszeres ismétlés van. Előfordult, hogy hajnal 3 órára beállítottam az ébresztőt, mert tudtam, akkor vannak a legjobban elgémberedve az ujjaim. Tízszer kinyitottam és becsuktam az érméket, és visszafeküdtem aludni. Annyira magas a szint, amit el kell érni, hogy ezt is képes voltam megtenni. A szótáramban a bukás szó nem szerepel, tudtam, hogy a végsőkig el kellett mennem a biztos siker érdekében.

Úgy ismerjük, mint aki mindig kirukkol valami szenzációval. Most min dolgozik éppen?

Valóban pörögnek a projektek: egy saját nevemmel fémjelzett kártyacsomag jelenik meg hamarosan, emellett online bűvészképzés beindítására és Az illúzió mesterei előadás-sorozat újabb augusztusi felvonására készülünk. Tavaly jelent meg az első társasjátékom a Fröccs, annak csinálom a kiegészítőit, és gyártom az újabb bűvészvideókat a csatornámra, nem unatkozom.