A gróf, aki a pozíciója ellenére is a hazáját szolgálta

Éppen 310 éve, 1711. április végén, május elején befejeződött Rákóczi fejedelem és kuruc harcosainak nyolc évig tartó, Habsburg-ellenes függetlenségi háborúja.

Az orosz segítségben bízó nagyságos fejedelem rosszul mérte fel a nemzetközi erőviszonyokat. Nagy Péter cár nem akarta, hogy a katonailag erős svédek és a törökök mellett a Habsburgok is ellenségei legyenek, így az orosz segítség illúzió volt. II. Rákóczi Ferenc külföldi útja és diplomáciai erőfeszítései sikertelenek voltak. Ezért Károlyi Sándor tábornok, a szétesés előtt álló kuruc hadsereg főparancsnoka békét kötött gróf Pálffy János labanc generálissal. Ő volt a magyarországi császári csapatok főparancsnoka.

Károlyi reálpolitikus volt, a szatmári békével a totális katonai vereségtől mentette meg a kurucokat. Így végre lassú, de békés fejlődés kezdődött el, ami a reformkorba vezette országunkat. Károlyi ezt a nagy eredményt csak úgy érhette el, hogy a kuruc szabadságharcosok nyolc évig küzdöttek a Habsburg abszolutizmus ellen. Rákóczi, a nagyságos fejedelem és hű vezérei létrehozták Magyarországon az első önálló újkori hadsereget.

Zeneszóra tűzték le a zászlót

A történelemkönyvek ma már reálisan írnak a szatmári békéről, de kevésbé értékelik Pálffy János szerepét. A császári egyenruha és a rizsporos paróka ellenére igazi magyar ember volt ez a labanc főúr. Ezt bizonyítja egy párbaja is. 1693-ban János Frigyes württembergi herceg, a birodalmi seregek egyik vezére tettleg és szóban sértegette a magyarokat, Pálffy két huszárát gyümölcslopás miatt kivégeztette.

Később a magyarokat gúnyolta egy tiszti gyűlésen, azt mondta, „kutyanyelven” beszélnek. Pálffy ezért párbajra hívta ki a herceget, aki a szabályok szerint először lőhetett. A golyó a főúr kalapját érte, Pálffy lövése viszont halálos volt. A gróf ezután külföldre menekült, de I. Lipót hamar megbocsátott a számára értékes magyar főúrnak, annak dacára, hogy az agyonlőtt János Frigyes távoli rokona volt.

Hazatérése után ez a bátor magyar hadvezér folytatta eredményes katonai pályáját. A császári haderő főparancsnokaként könnyen szétverhette volna a demoralizált, hosszú harcokban kimerült, békére vágyó kuruc hadsereget.

Viszonylagos önállóság

A császári udvar azon köreinek, amelyek a kuruc haderő teljes megsemmisítését követelték, megtévesztő adatokat küldött a Rákóczi-sereg létszámáról. Az udvarhoz írt jelentésében Károlyi hadseregét ötvenezerre „becsülte”, pedig húszezren sem voltak. A kuruc tisztek és katonák elégedettek voltak Pálffy előnyös feltételeivel. A majtényi hadiszemle, majd a fegyverletétel ünnepélyesen zajlott, zeneszóra tűzték le a zászlóikat a kuruc katonák, majd fegyvereiket megtartva hazavonultak. Többségük tudomásul vette a békét.

Hazánk továbbra is a Habsburg Birodalom része maradt, de viszonylagos önállósággal rendelkezett. Megkezdődhetett a borzalmas török pusztítás utáni újjáépítés. Kedvezően fogadta a békét a törökverő Savoyai Jenő, az udvari haditanács elnöke és a leendő király egyaránt. III. Károly ünnepélyes keretek között ratifikálta a békét 1711. július 20-án Barcelonában. Kancellárjának Bécsbe a következőket írta a magyarokról: „Az az akaratom, és különösképpen arra kell ügyelni, hogy ezzel a nemzettel nagyobb megértéssel kell bánni, s elejét kell venni azon panaszának, hogy a németek elnyomják.”

Napjainkban néhány politikus példát vehetne gróf Pálffy Jánosról, erről a labanc főúrról, aki pártállása és pozíciója ellenére szívében és tetteiben a hazáját és a magyar érdekeket szolgálta.

- Dr. Erdélyi Iván -