József Attila születésnapja a magyar költészet napja – a járványmentes időkben április 11-én előadásokkal, felolvasóestekkel, irodalmi rendezvényekkel ünnepeljük a zseniális költőt, és minden olyan alkotót, aki verseivel szebbé teszi a világot.

Összeállításunkkal mi is a költők előtt tisztelgünk. Kíváncsiak voltunk arra, e digitális világban milyen szerepet töltenek be a versek a mindennapjainkban, és egy nyíregyházi könyvesboltban megtudtuk: inkább a fiatalok veszik le a köteteket a polcokról. Találkoztunk egy fiatal költővel, egy főiskolai tanárt, egy színész-drámapedagógust és egy szóvivőt pedig arról kérdeztünk, mi a kedvenc költeménye.

– Az az ember vagyok, akinek a versolvasás olyan, mint a zenehallgatás. A hangulatomtól függ, hogy milyen verseskötetet emelek le a polcról, s míg évekkel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni egy verset rím nélkül, addig ma azt veszem észre, hogy egyszerűen elragadnak a rím nélküli költemények – mondta el Rutkai-Dér Vivien.

– Olyan költők verseit olvasom szívesen, akiknek érzelem- és gondolatvilágával egy hullámhosszon vagyok. Jó barátom Kulin Borbála és Nagy Zsuka, ők ketten szerettették meg velem a rím nélküli verseket. A költészet az életről szól, más szemüvegen át láttatja a világot, s csodálatos dolog, hogy a művészetnek ez az ága rengeteg izgalmas témára rátereli a figyelmet.

A magyar nyelv gyönyörű, választékos kifejezőeszköz érzések, gondolatok közlésére.

Ahogyan mondani szokás, az olvasással nyelvhasználatunkat csiszoljuk, szókincsünket fejlesztjük, a versolvasás erre is kiváló – jegyezte meg a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság szóvivője.

Fél évszázada elkíséri

– Ki a kedvenc költőm? Nos, ha névsort kellene mondanom, Adyval indítanék. Aztán Babits, József Attila, Kosztolányi, Nagy László, Pilinszky, Radnóti, Ratkó, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor következhetne – kezdett felsorolásba dr. Karádi Zsolt, ami nem meglepő egy irodalomtörténésztől. A Nyíregyházi Egyetem főiskolai tanára az erdélyi kedvenceit, Dsida Jenőt, Hervay Gizellát, Reményik Sándort és Szilágyi Domokost se hagyhatta ki.

– Ha szomorú vagyok, Adyt veszem elő. Erőt ad. Kosztolányitól mindig megrendít a Hajnali részegség. A minap Ratkót olvasgattam: a Halott halottaim ma is felkavaró. Dsida Jenőtől a Psalmus Hungaricus, Reményiktől a Halotti beszéd a hulló leveleknek lélekemelő költészet. És mindenekfelett Áprily Lajos. Ő csaknem fél évszázada elkísér mindenhová. Ő én vagyok. A Vallomás című versében helyettem beszél:

Ha nem leszek, nem fogja tudni senki, / sorsomnak mennyi furcsa titka volt. / A hűlt sorok: megannyi érc-koporsó, / s a könyv, a könyvem gránit-kriptabolt. / De túl romon, ha perce jön csodáknak, / a mély megkondul, mintha vallana, / s a bolt alól harangtisztán kicsendül / s magasra száll az ember dallama! – verselt dr. Karádi Zsolt.

Közelebb hozni a költészetet

– A költészet komponálás. Akik mívelik, csodálatos tömörséggel találják meg a legmegfelelőbb szót arra, amit mi csak hosszasan, körmondatokban tudunk kifejezni. Ha valamilyen érzelmi sokkhatás alatt állok, leveszek egy verseskötetet, és kinyitom valahol. Hiszem, hogy a „találkozás” a költővel és művel, akit és amit véletlenszerűen választok, nekem szól. Imádom a kortársakat, Varró Dániel játékosságát, Lackfit, a női költőket meg különösen szeretem, remek egyszerűséggel és közvetlenséggel írják le azt, amit szinte kivétel nélkül mindannyian teszünk és gondolunk – árulta el Vona Éva színész, aki drámatanárként gyakran ollóz ki az óráin szakaszokat különböző versekből, melyekkel egy-egy állapotot kell kifejezniük a tanítványainak.

Hozzátette: ez is egy módszer, amivel a költészetet közelebb viheti a gyerekekhez, fiatalokhoz.

– Vannak olyan versek, amiket a beszédtechnika-órákon mondunk, ilyen például Dsida Jenőtől az Arany és kék szavakkal. Ez egy kétlevegős gyakorlat, de miután elhadarjuk, értelmezzük is a művet. Ilyenkor rácsodálkoznak a gyerekek, milyen gyönyörű is az a szöveg, amivel egyébként meg kell küzdeniük. Szeretem irodalommal körülvenni magam, sokkal jobb kézbe venni a könyvtáramat, mert ha beütöm a keresőbe, hogy Kányádi Sándor Pantomim – ez az egyik kedvenc versem –, akkor csak erre dob ki találatokat, de ha kinyitok egy Kányádi-kötetet, ezer gyönyörűségre találok.

Angyalfogak: versek nekünk és rólunk

Szabó T. Annát, Tóth Krisztinát olvas, rajong Tóth Árpádért, és az ágya mellett tart egy József Attila-kötetet, hogy „mindig kéznél legyen, ha szükség van rá”. A 17 éves Tóth Virág majdnem tipikus tinédzsernek tartja magát. Tavaly év végén jelent meg Angyalfogak című bemutatkozó kötete.

– Az első verseimet a nagymamámnak diktáltam, aztán miután megtanultam írni, már magam jegyeztem le a gondolataimat. Folyamatosan írok, nekem ez létszükséglet. Érdekes, hogy ha eszembe jut valami a buszon vagy a suliban, gond nélkül fejben tartom addig, amíg le tudom jegyezni, viszont kis túlzással minden mást elfelejtek. Sokszor vagyok szétszórt, elhagyom a dolgaimat, néha azt sem tudom, melyik bolygón élek – említette meg Virág mosolyogva, s hozzátette: érzékeny az őt körülvevő világra, szereti megfigyelni az embereket, helyzeteket, tavaly megjelent első kötetében főként szocioverseket olvashatunk. Az Angyalfogak az Under­ground Kiadó gondozásában látott napvilágot, de a nyíregyházi Eötvös-gyakorló diákjának írásaival találkozhattunk már a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlében, a Partiumban, jelentek meg versei antológiákban és a sárvári írótábor kiadványában.

Címadó haiku

– Az elmúlt egy-két év anyagából választottuk ki azokat, amik bekerültek az Angyalfogakba. Rengeteget segített Nagy Zsuka, aki amellett, hogy lektorálta a kötetet, ajánlót is írt hozzá. Nagy hatással van rám a költészete, ahogy a világot látja, igazán hálás vagyok neki. A gyönyörű illusztrációkat Fekete Éva készítette, és ő vállalta a szerkesztést is.

– A címadó vers egy haiku. Talán kicsit közhelyes, de számomra a világ és az írás is a jó és a rossz keveréke, semmi sem csak fekete vagy fehér. Az angyal pozitív alak, ám egy angyal fogakkal – ha nem is ijesztő, mindenképpen – elgondolkodtató. Ciklusokra osztottuk a verseket, az első a családról szól, arról, amit megfigyeltem velük kapcsolatban, például hogy milyen az apukám, amikor másnapos. Ennek nem feltétlenül örültek, de elfogadták – nevette el magát Virág.

– Több mint tíz éve lovagolok, külön ciklust kaptak a kedvenc lovamról, Nimródról született írások, bekerült néhány szerelmes és tájvers is, de leginkább emberi sorsokra, társadalmi jelenségekre fókuszálok a kötetben. Ha ki kellene emelnem egyet, a Szivárványkát választanám, ami egy szabadvers a drogról. Többször pályáztam vele, egy budapesti társulat vitaszínházi estet készített belőle, amit elhoztak a Művész stúdióba és az iskolánkban is. Úgy terveztük, hogy a megjelenés után bemutatjuk a kötetet a megyei könyvtárban, de a járvány közbeszólt. Ha minden úgy alakul, ahogy elképzeltük, a könyvhéten bepótoljuk az elmaradt bemutatót.

Költemények nélkül hangtalan lenne a minket körülvevő világ

– Körülvesznek bennünket a versek, csak észre kell venni a rímeket, ritmusokat. Versek nélkül hangtalan lenne a világ – válaszolta a nyíregyházi Líra könyvesbolt ügyvezetője, Tóthné Hudák Zsuzsa arra a kérdésre, hol foglal helyet a költészet az emberek életében.

– Jót tesz a versolvasás a léleknek, mert megállunk egy pillanatra, kikapcsolunk magunk körül mindent, és elgondolkodunk. A szavakba öntött érzések egészen kis kortól elkísérnek bennünket. A kisgyerek az első rímeket édesanyja rövid mondókáiból ismeri meg, majd verseket tanul meg hallás után, és sokáig él a líra világában. Aztán felnőttkorban inkább a novellák, regények felé veszi az irányt, s talán a mai felnőtt egy picit el is kanyarodik a szépirodalmi alkotásoktól, de sokan vissza-visszatérnek a rövid soros, dallamos remekművekhez. Persze szükség van egyfajta nyitottságra is ehhez, hogy ne csupán a csillogó rímekben merüljünk el szívesen, hanem a költemények üzeneteiben is. Hogy is szokták mondani? Négy sorba be lehet csomagolni az egész világot, s a sorokat mindenki szabadon értelmezheti. Ezért is mondják, hogy sokkal tágabb a költészet szimbolikája, mint más irodalmi műfajé, és ebben rejlik a vers ereje.

Petőfi, Radnóti örök

– Sokan keresik a versesköteteket, és ami meglepő, hogy inkább a fiatalabb korosztály emeli le a polcokról a lírai alkotásokat – tudtuk meg a könyvpiaci szakembertől. A nagymamák a klasszikusokat: Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly, Szabó Lőrinc versesköteteit veszik ajándékba az unokáknak, a szülők viszik Lackfi Jánost, Bartos Erikát, Varró Dánielt, Nyulász Pétert.

– A fiatal korosztályban Simon Márton versei, Grecsó Krisztián művei fogytak szép számban, de egy új, kortárs alkotások gyűjteményét tartalmazó kiadvány, a Lehetnék bárki is népszerű volt az elmúlt hónapokban. Petőfi Sándor, Arany János, József Attila, Radnóti Miklós munkássága örök, szebbnél szebb kötetek, válogatások jönnek ki belőlük. S ne feledkezzünk meg a helyi költőkről sem, Nagy Zsukáról vagy Kürti Lászlóról. Az online olvasás térnyerése jól jött nekünk is a járvány alatt, mert sok rendezvény elmaradt, így kevesebb kiadvány jelent meg, a könyvolvasás és -értékesítés is a virtuális térbe szorult. De úgy gondolom, ha visszatér régi életünk, a könyvesboltok ajtaján ugyanúgy bekopognak majd, mint azelőtt – zárta gondolatait Tóthné Hudák Zsuzsa.