Vasvári valójában Fejér Pálként született

Szűk körben, csendesen lehetett ünnepelni, emlékezni az idén. Az 1848–49-es szabadságharc egyik hőse, Vasvári Pál több szállal is kötődik Szabolcs-Szatmár-Bereghez.

Eminens tanuló volt

– Vasvári Pál településünk szülöttje, Bűdön (ez ma Tiszavasvári egyik városrésze) látta meg a napvilágot 1826. július 14-én a helyi görögkatolikus adminisztrátor fiaként, Fejér Pál néven – oszlatta el azokat a hiedelmeket Hankó András, miszerint Vasvári volt az eredeti vezetékneve a történelmi személyiségnek.

Hankó András több mint tíz évig volt a Tiszavasváriban kiválóan működő civil szervezet, a Vasvári Pál Társaság vezetőségi tagja.

– Fejér Pál édesapjának komoly nézeteltérései voltak Dogály János földbirtokossal, ezért elköltöztek Hajdúböszörménybe, ott kezdte el a kis Pali az iskolai tanulmányait. Böszörményből Nyírvasváriba ment a család. Középiskoláit Nagykárolyban végezte. Az eminens tanuló a Károlyi grófok pártfogásával Pestre került, és az egyetemen bölcsészetet tanult, majd a történelem felé fordult.

Ott változtatta meg nevét, apja lakóhelyéről, Nyírvasváriról kölcsönözte azt, tekintettel arra, hogy a történelem tanszéken volt egy tanár, akit Fejér Pálnak kereszteltek.

– Teleki Blanka lánynevelő intézetében kapott munkát és kenyeret. Az internátusban lakó ifjú hölgyeknek magyar, történelem és etika órákat tartott, közben különböző témájú könyveket írt, cikkeket, tanulmányokat publikált.

Vasvári Pál hazafias érzelmű, kiváló előadói készségű fiatalként eljárt a Pilvax kávéházba, ahol Petőfivel, Jókaival, Irinyivel, Irányival nagy történelmi és politikai vitákat rendeztek.

1848. március 15-én a Pilvax kávéházból a nyomdába mentek, hogy Petőfi Nemzeti dalát kinyomtassák. A kávéházban kivont karddal a kezében tüzelte, biztatta társait, a „márciusi ifjakat” és a betérő vendégeket.

Egyes kutatások szerint (Péntek László) a kinyomtatott verset a Nemzeti Múzeum lépcsőjén felhevült, hazafias hangulatban Vasvári Pál szavalta el az óriási tömeg előtt – említette Hankó András.

– Április 11-én a pozsonyi országgyűlésről hazatérő Batthyány-kormány tagjait hivatalból ő fogadta ékes, lelkesítő szavaival, majd Kossuth Lajos pénzügyminiszter irodájában látott el titkári funkciót. Jellasics horvát bán támadása idején népfelkelő csoportot toborzott, de mire elindultak, a horvátok ozorai vereségük után már Bécs felé menekültek.

– 1849 januárjában, amikor Kossuthtól megkapták az engedélyt, Bihar, Szabolcs és Szatmár megyékben szabadcsapatot szervezett, melynek parancsnoka lett (az akkori szabály szerint, aki 400 főnél többet szervezett be, az megkapta az őrnagyi rangot). A szabadcsapat a kiképzése után – elég gyenge felszereléssel – Erdélybe indult, és előbb Csucsánál védelmi harcra rendezkedett be, majd tovább menetelt Bánffyhunyadig.

– Június végén kapták a parancsot, hogy a császáriak oldalán harcoló, magyarok ellen lázadó román felkelőket meg kell rendszabályozni. A szabadcsapat Magyarvalkó érintésével a Gyalui-havasokba menetelt, és a Havasnagyfalu közelében levő szurdokban, meredek hegyoldalakról leözönlő, óriási fölényben levő mócok váratlanul rajtaütöttek a Rákócziról elnevezett szabadcsapaton. Négyszáz (Hermann Róbert szerint száz-százötven) magyar honvéd lelte ott halálát (1849. július 4-én, 5-én vagy 6-án, a pontos időpont a mai napig tisztázatlan), köztük Vasvári Pál őrnagy is.

Emléküket Tiszavasváriban, Nyírvasváriban az erdélyi Körösfőn és Magyarvalkón méltóságteljesen és hűségesen őrzik. Tiszavasváriban egész alakos szobrát és mellszobrát minden évben ünnepélyes keretek között megkoszorúzzák.

Koszorúk Nyírvasváriban

– Ebben az esztendőben a koronavírus-járványhelyzet miatt csak egy kis létszámú megemlékezést tartottunk. Dr. Simon Miklós országgyűlési képviselő jelenlétében koszorúztuk meg Vasvári Pál szobrát – jelentette ki Hornyák János, Nyírvasvári polgármestere.

– Tavaly nyáron emlék­ülést tartottunk, és a Vasvári Pál szüleinek emlékére készített kopjafát a templom­udvarban helyeztük el.

Az 1848–49-es szabad­ságharc hősének, a történelmi személyiségnek a mai napig kultusza van a településünkön.