Akik mások sorsán is fordíthatnak...

A kék az eget, a zöld szín a földet jelképezi, s középen forog a kerék – a romák nemzetközi zászlajában... A szimbólum lágy, finom szín­átmenettel jelenik meg a csillogó borítású köteten, melynek címe: Sorsfordítók.

Huszonkét élettörténet olvasható a könyvben, vallomások átlagon felüli teljesítményt nyújtó emberektől, akik ugyanahhoz a sorsközösséghez tartoznak, mégis más és más utakat jártak be. Történeteik árnyalttá teszik a romákról alkotott közfelfogást, nyitva hagyva megannyi elgondolkodtató kérdést: identitásról, előítéletekről, roma integrációról. A könyvben olyan mondatokat olvashatunk, mint „a világ sokszor igazságtalan, de a teljesítmény utat tör magának”, vagy „az identitásom része a kirekesztettség”, „tisztességes cigányok sokan vannak, mégis láthatatlanok...”.

Egyéni törődés közösségben

Egy évtizede, hogy a keresztény roma szakkollégiumi hálózat a felsőoktatásba bekerülő roma fiatalokat támogatja céljaik elérésében. A nyíregyházi evangélikusok az elsők között léptek be a szervezetbe.

– Azon túl, hogy egyéni mentorálással, anyagi támogatással hozzájárulunk a hallgatók felsőoktatási sikereihez, az egyetemekről kikerülő, diplomás romák társadalmi szerepvállalását is megerősítjük. Összefogjuk az egykori szakkollégistákat, társadalmi felelősségvállalásukat ösztönözzük, így számos szakterületen találkozhatunk közösségépítő munkájukkal. Elengedhetetlen, hogy a magyarországi cigányságról a pozitív hírek is eljussanak a társadalom széles rétegeihez, ezért adtuk ki a Sorsfordítók című kötetet, amit az Emberi Erőforrások Minisztériuma is támogatott – mondta el Molnár Erzsébet lelkész, az Evangélikus Roma Szakkollégium intézményvezetője. Hozzátette, az alumni tagok legutóbb tavaly nyáron találkoztak Nyíregyházán, a kiadványban szereplő interjúk nagy része ekkor készült.

A SZEMlélek internetes értékmagazin főszerkesztője, Gégény István készítette a beszélgetéseket, olyan fiatalokat mutatott be az ország minden részéről, akiknek életútja példaértékű a jövő generációi előtt. A neten közzétett videósorozatot Veszprémi Erzsébet újságíró, a nyíregyházi szakkollégium munkatársa szerkesztette könyvbe.

Életutak, tapasztalatok

„Egy kicsi faluban, Mezőladányban nőttem fel... A férjem mellett a szüleim máig a legfőbb támaszaim, sokat köszönhetek nekik” – emeli ki Beriné Varga Dóra leendő szociológus a könyvben.

Kitartásához szülei szorgalma szolgált mintául. Úgy véli, a tanulásba fektetett energia meghozta gyümölcsét, az értelmiségi lét tartást ad számára.

„Szemtől szemben soha nem ért negatív megkülönböztetés, igaz, hogy később a munka világában számtalanszor futottam bele a cigányságot érintő kritikákba” – mondta Dóra, aki szerint a munkaadókat, ha nem is előítélet, de bizonytalanság jellemzi, amikor romák jelentkeznek egy-egy álláshelyre. „Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy megmutassuk magunkat a nagyvilágnak... El kell mennünk rendezvényekre, vállalnunk kell interjúkat, nyilvános szerepléseket, hogy bebizonyítsuk, rosszul ítélik meg a roma társadalmat” – hangzott el a roma diplomások egyik legfontosabb küldetése.

– A szakkollégiumban azon dolgozunk, hogy egészséges kettős identitást alakítsunk ki bennük, fogadják el cigányságukat, és legyenek büszkék magyarságukra. Ne szégyelljék nehéz sorsukat, azt a szociokulturális közeget, ahonnan jönnek. Hangsúlyozzák az értékeiket, mert mindannyian kiválóak a saját szakterületükön.

Teljesítménnyel megalapozott, konszolidált, „egyszerű” életet élnek, van köztük pedagógus, közgazdász, biológus, szülésznő, több középvezető. Erős mondatokkal, kemény élethelyzetekkel találkoztam a kötet szerkesztésekor, nem titkolom, sírtam is közben, mert az interjúk szembenézésre kényszerítik az olvasót: Képes vagyok-e elfogadással, elő­ítéletek nélkül tekinteni embertársamra? Képes vagyok-e személyiséget, sorsot látni a bőrszín mögött? Én adok-e esélyt? – hangoztak a kérdések Veszprémi Erzsébettől.

„Kétéves koromig egy fáskamrában éltem Miskolcon, vagyon és egyéb javak helyett szüleim a tanulmányaimra fordították keresetüket, korrepetitort fizettek, szakkörökre hordtak... Ahová iskolákba jártam, nem voltak romák rajtam kívül, egyetemistaként a szakkollégiumban tanulhattam együtt először romákkal.” Gulyás Klára többdiplomás kulturális antropológus. Szerinte az, hogy egy gyerek motiválatlan a tanulásban, összetett kérdés, fel kell tárni a miérteket, a döntéshozóknak ki kell terjeszteniük az eredményes oktatási programokat a kistelepülésekre is, ahol felülreprezentált a cigányság.

Úgy véli, a társadalmi kirekesztettség érzése együtt jár a cigány léttel, megjelenik a diplomás munkakörökben is. Példaként említi, hogy a cigány származású tanárok többnyire olyan iskolákban tanítanak, ahol sok a cigány gyermek. A kötetből kiolvasható, hogy az a munka, amit saját közösségükben végeznek, társadalmi felelősségvállalás részükről, mert aki tud a saját sorsán fordítani, tudhat másokén is.

KO