A legrosszabb helyzetben is meglátja a jót

Már egy év eltelt azóta, hogy a koronavírus-járvány felforgatta a mindennapjainkat. Ebben az időszakban számos kihívással kellett szembenéznünk, melyek közül nem egy a lelkünket, a mentális egészségünket érintette – ez pedig különösen felkavaró lehet azoknak, akiknek hivatása az érzelmekből, impulzusokból táplálkozik. A járványhelyzet idején megváltozott alkotói folyamatokról Sz. Nagy Tímea kisvárdai textilművésszel beszélgettünk.

Lehetőség az alkotásra

– Nekem mint alkotónak nagyon érdekes ez az időszak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kellemes élményekkel feltöltődve ért tavaly a vírushelyzet kezdete: pont előtte volt egy sikeres kiállításom a nyíregyházi Váci Mihály Kulturális Központban – mesélte lapunknak az alkotó.

– Amikor egy évvel ezelőtt bezárkózott a világ, igyekeztem mindezt lehetőségként felfogni a befelé figyelésre, a számvetésre, anyaggyűjtésre. Egy kis csöndes pihenő nagyon fontos a művészeknek, hogy megszülethessen az áhított mű. Nem egyfolytában, futószalagon alkotunk, hanem akkor, amikor élményeink, érzéseink, mondanivalóink vannak. A tavaly tavaszi időszak tökéletes volt a számvetésre, tervezésre, átgondolni, megélni az érzéseimet. A kényszeres bezárkózást igyekeztem örömteli lehetőségként felfogni, hiszen sokkal több időm maradt az alkotás szellemi, lelki oldalára.

– A nyár – még ha részlegesen is – visszaadta a lehetőséget a találkozásokra, élményszerzésre, örömalkotásokra és a foglalkozásokra. Ősszel azonban, ahogyan elérte Magyarországot a vírus második hulláma, újra kissé beszűkült a világ, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ihlet is elszállt volna.

Pró és kontra

– A tél számomra nagyon produktív volt. Azt éreztem, hogy bár ez az időszak nagyon sok negatívumot hozott, de rengeteg időt is kaptam, amit sikerült jól kihasználnom – emelte ki Sz. Nagy Tímea.

– Az emberi kapcsolatok leredukálása minimálisra csökkentette a társasági élményeket és az együtt megélhető pillanatokat, azonban számos inspiráció megmaradt: például a természet közelsége, a jó levegő, a napsütés, a fák, a kirándulások. Ebből nagyon sokat merítettem. A járványhelyzet az egyik oldalról elvette a lehetőséget, hogy találkozhassak és személyesen beszélgethessek más művészekkel: elmaradtak a kiállítások, bemutatkozási lehetőségek, egymás munkáinak megtekintése, vagy éppen egymás inspirálása. Azonban a másik oldalról a természet és saját bensőm, lelkivilágom felé fordulhattam. Sok mínuszt és sok pluszt hozott az elmúlt egy év az alkotás szempontjából, de szerintem aki él a lehetőségekkel, a legrosszabb helyzetből is ki tud hozni valami jót.

A textilművész szerint beállítottság kérdése, hogy ki hogyan tudja feldolgozni a bezártság okozta negatív érzéséket – maga sem tagadja, hogy nem csak optimista gondolatai voltak az elmúlt egy évben, neki is meg kellett küzdeni az időszak nehézségeivel, azonban úgy érzi, hogy sikerült derűlátónak maradnia.

Kiállításra készül

– Nemrég egymás mellé állítottam azokat az alkotásokat, melyek szeptembertől mostanáig születtek. A látvány kellemes izgalommal töltött el, mert azt éreztem, hogy mindennek itt volt az ideje, és ennek meg kellett születnie, az érzéseknek ki kellett jönniük belőlem – tette hozzá.

– Jó érzéssel tölt el az a tudat is, hogy mennyire produktívak voltak az elmúlt hónapok, bár igazság szerint munka közben észre sem vettem, hogy ennyi mindent készítettem. Csak az alkotás élménye, a flow és az önkifejezés volt az, amire fókuszáltam. Persze egy alkotó soha nem elégedett, és amint elkészült ez a sorozat, máris azon járt az eszem, hogyan tudnék ebből még többet kihozni.

Sz. Nagy Tímea karantén­alkotásait a nagyközönség is láthatja majd: a művész több galériába is meghívást kapott, így amikor újra kinyílhat a világ, személyesen is bemutathatja legújabb kollekcióját.