Egy különleges halomsír a város szélén

Úgy indult, mint egy reménytelen küldetés, amikor a feltehetően Krisztus előtti évezredekbe visszavezető történelmi mementó, a Geri-domb elnevezésű ősi kurgán nyomába eredtünk. Mindjárt az elején azzal szembesültünk, hogy alig tudunk róla valamit. Éppen itt, dr. Jósa András múzeumalapító, jeles kurgánkutató városában. Feljegyzéseket sem találtunk, mígnem dr. Körösfői Zsolt, a Jósa András Múzeum régészeti osztályvezetője felhívta a figyelmet egy régi bejegyzésre. A rövid szöveg a Kubinyi Ferenc és Vahot Imre szerkesztette Magyarország és Erdély képekben című 1853-as kiadványban jelent meg.

Temetkezési hely volt

„A nyíregyházi dombok, kivált Nagykállótól jöve, a rónaságból magas, mestörséges (sírhalmú) domborulásokban emelködnek ki, mik régebben őrhalmok valának. Legmagasabb ezek közt a Nyíregyházi úr- (őr) halom (eurhalom) mely strázsa halomnak is neveztetik...” A szerzők kitérnek rá, hogy errefelé nyak- és kardékességeket, cifra cserepeket, csontvázakat, szagos boglárokat is találtak már. Nem tévedés tehát: a domb és környezete évszázadokon, sőt évezredeken át temetkezési helyül szolgált az itt élő népeknek, ugyanakkor több is lehetett ennél.ű

Eddig jutottunk, amikor a látóterünkbe került Szegedi Sándor, a TEMI Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Ház Alapítványa titkárának egy írása, a szerző ugyancsak a domb történetének nyomába eredt évekkel ezelőtt.

– Sok bizonyos és feltételezett információt összegyűjtöttem erről az országos jelentőségű helyről, amikor egy EFOP-os mintaprojekt részeként „szubjektív” értéktár megalkotásába kezdtünk – nyilatkozta lapunknak. – Bizonyos, hogy Őr-halom, Úr-halom és Strázsa-domb néven is emlegették, és a Nyírség legmagasabb pontja volt a tengerszint feletti 136 méteres csúcsmagasságával. A környezetéből eredetileg 14 méterrel emelkedhetett ki, de mára az „elhordás” erőteljesen megkoptatta. Érdekesek azok a terepformák – szabályos körvonalú sáncszerű magaslat, árkok, teraszokra emlékeztető kiemelkedések, bemélyedések – is, amelyek körülveszik. Régészeti ásatást tudomásunk szerint nem végeztek, pedig különleges, feltehetően 6-8 ezer éve, a középső kőkortól lakott területről van szó, amit számos, a környékről begyűjtött régészeti lelet bizonyít. Ősi – újkőkori, rézkori, bronzkori, vaskori – kultúrák hagytak nyomot a tájon. Ma az ilyen dombokat kunhalomnak mondjuk, pedig nem ismert, hogy bármilyen közük lenne a kunokhoz, ugyanakkor ez a népcsoport is emelt hasonló halmokat. A kifejezést egy 19. századi nyelvész-történész, Horvát István ragasztotta rájuk, és a természet védelméről szóló 1996-os törvény is ezt az összefoglaló nevet használja.

Őrző funkciója is volt

– Másik – török eredetű – elnevezésük szerint kurgánok. A kifejezés sírhalom jelentésű, de épületet, erődítményt is értettek alatta. Az Őr-halom valószínűsíthetően 4-5 ezer éves. Folyamatosan használhatták szakrális célokra, nevéből adódóan megfigyelő, őrző funkciója is lehetett, mivel messze be lehetett látni róla a vidéket – magyarázta Szegedi Sándor. Mint rámutatott, az alföldi halmokhoz számos legenda, hiedelem és történet kötődik, nem egyhez például Attila-legendák. Illyés Gyula mondta a kunhalmokról: „Ti vagytok a mi katedrálisaink”, és némelyikre a középkorban valóban kápolnát, templomot emeltek. Néhány kutató a Szent György-, más néven Ley-vonalakkal is kapcsolatba hozza őket. Tudatosan telepítették a halmokat a mágneses energiavonalakra, mondják, ám erre nincs tudományos bizonyíték. – És ne feledkezzünk meg szakrális jelentőségükről sem. „Úr” az Isten név másik megfelelője, és nem csupán a magyar nyelvben, az ősi Mezopotámiában is. Ilyen értelemben az Úr-halom – beszélő név – Isten-halom is. Utoljára nézzük meg az Őr-halom elnevezést. Ha letekintünk a dombról, délkelet felé, a szabolcsi földvár sáncához megszólalásig hasonlító, szabályos, lapos tetejű dombot látunk. Olyan, mint egy földvár sánca, egy sánc sarokpontja. Mindez nem csak nekem tűnt fel. Lukács Ödön, a neves helytörténész, 1886-ban megjelent Nyíregyháza története című művében így ír az Őr-halomról: „Megnéztem több ízben ez őrhalom környékét, s nekem úgy tűnik fel, hogy a körülte levő dombok mindegyikének alakulása nem természetes [...] mint egy szabályszerű, s emberi kéz alkotta védnek tűnnek fel [...] e helyen valaha az Erdély felé tartó Töhötöm sátrai is tarkállottak, s zászlói lobogtak.”

Három éve az E-misszió Egyesület – egy élő bokortanyákról szóló honlap részeként – ugyancsak szentelt egy fejezetet a Geri-dombnak. – Mi is csak kevés régészeti forrást találtunk erről a halomról, még dr. Jósa András sem említette – mondta el dr. Szigetvári Csaba, az egyesület elnöke. – Amikor kutatni kezdtünk, csupán 14 kurgánról volt adat, amit sikerült 100 körüli értékre kerekítenünk. A Geri-domb is azért volt elsősorban érdekes számunkra, mert nem beszántott terület, viszonylag jó állapotban van, felszínét jórészt természetes gyep borítja, az északi oldalán húzódik fel rá facsoport. Leginkább juhnyáj legel rajta, az elmúlt évek aszályos nyarain sajnos kissé túllegeltették. Havas teleken szánkózásra alkalmas, ám a gyepet a terepbiciklizők és a motorozás kedvelői jobban igénybe veszik, ami kedvez az eróziónak. Vigyáznunk kellene a dombra, védettségére a tetején lévő a geodéziai jel is figyelmeztet – nyomatékosította dr. Szigetvári Csaba.

MJ