Boszorkányok Tiszadobon

„A boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen” – hangzik Könyves Kálmán királyunk törvénye. Az 1116-ban elhunyt uralkodónk igencsak meglepődne, ha belépne a tiszadobi Réti Mátyás Faluházba, mert több mint kétszáz bűbájos boszi között találná magát. A nem mindennapi boszorkánykiállítás minden egyes darabja Oláhné Nagy Ágnes gyűjtése.

Az elsőt tudja

– Azt szoktam mondani, az első darabról még tudom, mikor és kitől kaptam, talán még a másodikról is, de a kétszázadikról már nem – mondja mosolyogva Ágnes, a faluház vezetője.

– A legelső darab Budapesthez és Szentendréhez kötődik. A férjemmel és a kislányommal voltunk a fővárosban, majd következett volna egy látogatás a szentendrei skanzenben, ahová a lányom miatt nem mentem el. A párom pedig nagyon kedves boszit hozott nekem ajándékba. Akkor és az azóta eltelt több évtized alatt sem kérdeztem meg, hogy miért. A napokban azonban valahogy engem is érdekelni kezdett, amire a férjem annyit mondott, úgy éreztem, vigyázni fog rád. Ez amiatt volt furcsa, mert amikor először a kezembe vettem azt a boszit, pont ugyanezt éreztem. Valahogy azóta sem keresem a boszorkányokat, mert tudom, ezek a figurák fognak megtalálni engem.

Természetesen nem csak boszorkányos babák alkotják a kollekciót.

– Vannak boszorkányos gyűrűim, nyakláncaim, hűtőmágneseim. A babák is egészen változatosak, van olyan, ami kukoricacsuhéból készült, de akad embermagasságú strigám is. Amikor már annyi darab összegyűlt, hogy valamit kellett kezdeni velük, jött az ötlet, hogy nem tartom meg a kollekciómat magamnak, hanem közkinccsé teszem. Először a művelődési házban nyílt egy kiállítás, majd amikor megkaptam a faluházat, akkor jöttek velem ide is.

Minden nő az

Egy valódi gyűjtő kicsit fanatikus is.

– Anélkül nem is megy. Szeretem a gyűjteményem minden egyes darabját. A kiállítást is állandóan rendezgetem, ide-oda pakolom a babákat, ilyenkor babusgathatok is kicsit. Nem hiszem, hogy ez a gyűjtemény nem fejlődik tovább, mert mint már említettem, soha nem kerestem a boszorkányokat, azok találtak meg engem. Volt, hogy járt nálunk egy csoport, majd amikor megint jöttek, hoztak magukkal egy boszit. Olyan is történt, hogy amikor jöttem be dolgozni, a faluház kilincsére akasztva találtam egy boszorkányt. Biztos nem volt ideje megvárni, azt meg tudta, úgysem fogom kidobni. Általában nem, vagy csak alig költök új darabok beszerzésére, mégis folyamatosan gyarapszik a kollekció.

A mesékben a boszorkányokat általában nagyon csúf, bibircsókos vénasszonyokként ábrázolják.

– Ez is elég hamis képet fest a boszorkányokról – feleli a gyűjteménytulajdonos. – Ahogy belebonyolódtam a boszorkányos tárgyak gyűjtésébe, úgy kezdtem el utánajárni a boszorkányok történetének. Érdekes, hogy a boszorkányperek többségének vádlottjai átlagon felüli szépségű nők voltak, akik rendelkeztek olyan pluszképességekkel, amelyek révén kiemelkedtek a többiek közül, emiatt is gondolhatták azt, hogy ők nem földi teremtmények. Ha egy új csoport érkezik a faluházba, először Réti Mátyás festményeivel találkoznak, majd megnézik a boszorkányokat. Ilyenkor megkérdezem tőlük: hány hölgy van most a teremben? Amikor jön a válasz, azt mondom, na, akkor ugyanannyival több boszorkány van a szobában. Hiszen minden nő boszorkány egy kicsit, magam sem vagyok kivétel, hiszen hogy másként tudnánk elvarázsolni a férfiakat? Természetesen a lehető legjobb értelemben – teszi hozzá nagyot nevetve.

Luca és a boszorkányok

Elérkezett Luca napja, így nem kerülhető meg az ehhez fűződő hagyomány, a Luca széke elkészítése.

– December 13-án kezdték el faragni a Luca székét többféle fából. Az fontos, hogy karácsonyra kell elkészülnie a széknek, amely olyan erős, hogy egy férfi súlyát meg tudja tartani. Az éjféli misére kell elvinni a széket, mert ha ott egy férfi arra rááll, meglátja a boszorkányt. Ha meglátta, sietnie kell haza, és útközben mindenféle bogyókat vagy magokat kell szórnia a háta mögé, hogy a boszorkány lelassuljon és ne tudja utolérni. Az első boszorkánykiállításomat 2011. december 13-án tartottam. Most már nem ennyire naptári naphoz kötődik, hiszen a bűbájosaim mindennap látogathatók – mondja búcsúzóul Ágnes.

JG