Kedvenc versünket ajánljuk

Bednárik Mónika: Rímbe szedve, versben élve

Radnóti Miklós, József Attila, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Gyóni Géza, Babits Mihály, Reményik Sándor hazájában egyetlen kedvenc költőt vagy verset választani pont oly lehetetlen, mint a csillagok közül egyre rámutatni, és azt mondani, ez a legfényesebb. Versolvasó és -imádó életem különböző korszakaiban mindig más kapta meg az „én költőm” titulust. És vannak visszatérő kedvencek, most még (és újra) tart a Szabó Magda-varázslat, akinek versei mindig vigaszt, választ, reményt adnak, s elmondják azt és úgy a szerelemről, életről, szenvedélyről, halálról, ahogy én soha nem tudnám, csak érzem.

Csáki Alexandra: Más lesz tőle a nap, mint a többi

Mindig libabőrös leszek Garai Gábor Töredékek a szerelemről című versétől Latinovits Zoltán előadásában. Ugyanígy borzongok attól, ahogy Mácsai Pál a Dicsőséges nagyurakat szavalja vagy a Frenyó Ágnes megzenésítette József Attila- és Radnóti-költeménye ket hallgatva. Így hat ránk a jó vers, ha a megfelelő ember hozzáértéssel nyúl hozzá. Mondják, a lírához hangulat kell, és ebben lehet valami, én sem olvasok verseket ebédszünetben, de amikor az üzenőfalamat pörgetve rábukkanok Jónás Tamás új poémájára, tudom, hogy amikor hazaérek, vár rám valami, amitől más, kicsit szebb, kicsit talán szomorúbb lesz az a nap a többinél.

Jernei Gábor: József Attila – Születésnapomra

Első olvasásra játéknak tűnik ez a vers, mosolyoghatunk a szójátékokon, a rímbravúrokon. De rögtön foglyul is ejt, újra és újra el kell olvasni, megérezni a sorokban rejlő keserűséget, a magányos zseni dep- resszióját, amiből igyekszik ugyan a szöveg végén a felszínre húzni magát. A depresszió azonban kegyetlen állapot, nem nagyon engedi a felszínre kerülést. Ha valaki látta az eredeti kéziratot, tudja, nem egy-két perc alatt született, tele van javításokkal, kihúzásokkal. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 32 éves költő életéből már nem volt sok hátra, akkor ez a vers ijesztően pontos lenyomata a szerzőnek.

M. Magyar László: Színesebben, gazdagabban

Már a sámánok is tudták, hogy a szavaknak nagy ere jük van, s ez azóta sem változott. A szavak megnyug tatnak, lelkesítenek, érzelmeket keltenek, kifejez nek örömöt, bánatot, vé gigkísérik életünket. A ver sekbe öntött szavak már gyermekkoromban rabul ejtettek (Gazdag Erzsi: Mese bolt, Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje), s az évek múlásával egymást követték az én életemben is a magyar költők a mindennapi létet színesítve, gazdagítva: Szilágyi Domokos, Juhász Ferenc, Ladányi Mihály, Nagy László, Váci Mihály. S ott vannak Radnóti Miklós szép kifejezései is: szertefutó bámész mosoly, templomos néma áhítat…

Matyasovszki József: Életre szóló találkozás volt

Sok kedvenc költőmet idecitálhatnám, de most egykori kollégánkra, a sajnos méltatlanul elfeledett Mester Attilára emlékezem. Az 1938-ban Nyíregyházán született és 47 éves korában elhunyt, gyermekkorától verselgető poétával személyesen egyszer, középiskolás koromban találkoztam. A Sárospataki Diáknapokra vittem a Történelem című versét, amivel akkor és később is zajos sikert arattam. Azon a találkozón – két évvel a halála előtt – személyesen avatott be a vers titkaiba, hogy szavalni tudjam. Életre szóló találkozás volt, olyannyira, hogy halála után saját verssel köszöntem el a „pogány dalú, konok” Attilától.

Miklós István: Bűvöletes eszköztár

Radnóti Miklós munkásságáról számtalan oldalt teleírt már az irodalomtörténet, mégsem lehet csupán szavakkal kifejezni, ahogy bűvöletes eszköztára rabul ejti az olvasót. Irodalmi szemlélete magával ragadó, s elképesztő mélységekbe képes leásni. S most, a költészet napján, még a járvány árnyékában is kellemes olvasni, hogy tekint a költő a tavaszra. Ám a száll a tavasz című versében van egy csipetnyi szomorúság, amit talán mindnyájan érzünk ezekben az időkben: „Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság / angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga / sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan [...]”

Nánási Anita: Négy versszak a hetedik oldalon

Závada Péter debütáló verseskötete, az Ahol megszakad legelső verse a Boldog óra. Négy versszak a hetedik oldalon, kifért egyetlen lapra, mégis képes annyira magával ragadni az embert, hogy amikor néhány éve a könyvesboltban céltalanul bóklászva csak úgy találomra felkaptam egy példányt és elolvastam, megszűnt a bevásárlóközpont neonfénye s a vonalkódolvasó pittyegése. Ott helyben elolvastam még kétszer, és automatikusan vittem a kasszához, mert tudtam, hogy ezt a verset soha nem szeretném elfelejteni. Ennél szebb élményt nem is ajánlhatok a költészet napjára.

Palicz István: A világ zárva, kinn a tábla

A költők versben, az énekesek dalban reagálnak az élet fontosabb rezdüléseire. Szarka Tamás a Szabadíts fel! című szerzeményével felelt a járványhelyzetre. A versből dal született, s bár a videón a szerző-előadó száj maszkot visel, üzenete így is kristálytisztán hallható: „A sátán új járványa bűnből szabadult el, / A világ zárva, kinn a tábla: halkan énekelj!” Szó esik még nagy pénztárcáról, mobilról, autóról, olyan, korábban fontosnak vélt értékekről, amelyek most, amikor az életben maradásunk a tét, megfakulnak. Nem csak az újratervezésnek, de az önvizsgálatnak és az összefogásnak is eljött az ideje.

Száraz Ancsa: Kötetbe foglalt hullámvasút

Vajon mikor van kész a József Attila-féle leltár? Van jó időpont a számvetésre? Vagy ezt újra és újra meg kell tennünk, ha túljutunk az élet sorsfordító történésein? Grecsó Krisztiánt a daganatos betegsége vitte vissza pályakezdő műfajához, a vershez, és volt még valami, amit prózában nem akart és nem is tudott enynyire intenzíven kifejezni: apa lett. A Magamról többet a magasságok és mélységek kötetbe rendezett hullámvasútja, amelyben a félelem, a tehetetlenség, az elfogadás és az alázat érzését felváltja a hála, a kegyelem és az öröm élménye. Grecsó Krisztián eddig író volt, most költővé is lett.

Nyéki Zsolt: Ez egy tiszta és időtlen üzenet

Nehéz egyetlen versre szorítani, ha a legkedvesebbet keressük, mert különböző életkorban és élethelyzetben más-más gondolat érinti meg az embert. Egy vers viszont mindegyik elé kívánkozik: középiskolás éveim alatt estelente újra és újra elolvastam, különösen az utolsó szakaszát. Találkozott az alig tizenhat éves, nagy álmokat szövögető lelkületemmel: „Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért. / Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.” Vörösmarty Mihály, Gondolatok a könyvtárban – 1844 végén írta. Szeretem a tiszta és időtlen üzeneteket. S ez az.

Pusztai Sándor: Szimbolizmus, majd Szamárfül

Költők között az első nem is lehetett más, mint Petőfi, de Kölcseyt is kedvelem. Később, életem sajátos időszakában Ady szimbolikus költészete pörgette az agyam. Lázadó korszakomban József Attila Tiszta szívvel című költeményének ősdühe ragadott magával. Lehiggadva pedig a nyelvi bravúrok mestere, Romhányi József a Szamárfül című kötetének versei miatt érdemelte ki főhajtásomat. A kortársak közül Sztevanovity Dusán személyében egy picit Petőfi köszön vissza. Nem magyar szülők gyermekeként látott napvilágot, mégis mesteri finomsággal használja anyanyelvünket.

L. Tóth Lajos: Maradj örökké boldog álmodó!

Tudom, ő író. Aki szerint „bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá”. Sokáig nem volt napja a szépprózának, csak a költészetnek, 2018-tól viszont a Magyar Írószövetség kezdeményezésére az íróknak is jár a pacsi. Még szép. Esterházy Péter a szavak zsonglőrje. Műveit áthatja a mozaikszerűség, a töredékesség, mindig nála voltak a cetlijei, hogy bármit bármikor lejegyezzen. „Illúziódnak fátyolát ne lebbentsd / Fel, maradj örökké boldog álmodó, / Mert szebb egy megvalósulhatatlan / Álom, mint egy át nem álmodható jövő” – írta költői áhítattal. Április 14-én lenne hetvenesztendős