Szindbád ajándéka

Krúdy Gyula imádta a gőzfürdőt – csak szíve gyengültével mondott le róla –, és amikor az ideális nő képét öntötte szavakba, a sok-sok kritérium egyike is az volt: „lehetőleg gyakran járjon gőzfürdőbe”.

Ő maga a Hungária törzsvendége volt – sokszor ott is aludt –, ám a források csak a fővárosi intézményt említik, a nyíregyházit nem. De mint fürdőimádó, szerintem biztos imádta (volna) a helyet. Elképzelem, ahogy a napját tervezve felírta a noteszába: Hungária. Hosszú volt az este, ezért délben kelt, megírta azt az egy-két tárcát, amit aznapra rendeltek tőle, majd felöltözött. Elegáns volt, mint mindig, feketét viselt, mint mindig, és persze puha kalapot. Kilépett az utcára, botja a kezében, és azon gondolkodott, merre tovább. Először borotváltatott – ő ilyet soha nem tett, mondván, a kezét az írásra kell tartogatnia –, de hogy mi lesz azután? Volt aznapra egy párbaja, és jóval több mint pár baja. Egy férj hívta ki, aki sem az idők szavát, sem a nőket nem érti, de ha gyorsan végez, odaér a kártyapartira. Nagy a tét – mikor nem az? –, és ha nyer, azért, ha pedig nem, azért jár neki néhány pohárnyi fröccs. Jó bor mellett jól tudott hallgatni – tartották róla, és igaz, ami igaz, a nap végére már csak egy jó fürdőre vágyott. Tökéletes hely a Hungária, mindenhez közel, igaz, ­Sóstóra kimenni csak kocsival lehet. Talán éppen A Vörös Postakocsival.