Megfenyegették a minisztériumban

Édesapám, dr. Horváth József tanárként és helytörténészként egyaránt sokat tett a szülőföldjéért, Dombrádért, erről emléktábla is tanúskodik a helyi alkotóház falán. Én, a fia, immár 91 esztendős vagyok. Szeretném megosztani gondolataimat a néhai tanítóról, iskolaigazgatóról a Kelet-Magyarország olvasóival, elsősorban a dombrádiak figyelmébe ajánlva.

A Partiumban születtem, ahol Ady Endre is meglátta a napvilágot. Sem a tatár, sem a török nem birtokolta ezt a területet, mert az Ecsedi-láp és a Tisza megvédte a lakosságot. Alapfokú iskoláimat Dombrádon végeztem, ahol úgy megtanultam a latin elöljárószavakat, hogy ma is hibátlanul el tudom mondani.

Édesapámhoz, Horváth Józsefhez, aki az igazgató volt, egész Kárpátaljáról jöttek tanulni. Többek között az ungvári főrabbi fia is felkereste, és megfelelt a vizsgán.

Ez pedig a numerus clausus idején történt, aminek a betartását szigorúan vették. Az akkori államtitkár a minisztériumba rendelte édesapámat, és megfenyegette: „Tudjuk, hogy magának két kiskorú gyermeke van, de ha még egyszer előfordul ilyesmi, elveszti az állását!”

Negyven évig állt a katedrán

Nagyapám, Papp Antal tanító a dombrádi református iskolában tanított és nevelt 120 gyermeket negyven éven keresztül.

Többször hallottam nagyapámtól a következőt: „A pedagógusok nálunk alacsony fizetést kapnak, a nemzet alacsony bérű napszámosai ők.” A testvére építész volt, aki a szentesi református templom építésében munkálkodott. Köztudott, hogy a 44 méter magas, klasszicista stílusú építmény méltó dísze és jelképe lett a településnek.

Dr. Horváth László, Dombrád