Pótolhatatlan kincsek a kézirattárban

Számunkra, Szabolcs megyeiek számára alighanem kevés olyan alkalom kínálkozik – hacsak nem vagyunk irodalmárok vagy történész kutatók –, amikor kedvünkre bolyonghatunk az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK), hazánk nemzeti könyvtárában. Ezt a hiányt pótolva hétfőn a magyar kultúra napjához kapcsolódóan az OSZK „jött el” hozzánk Nyíregyházára, a megyei levéltárba.

Az intézményt a könyvtár Kézirattárának osztályvezetője, Lipthay Endre mutatta be kellő alapossággal, szót ejtve a Halotti beszédet tartalmazó, itt őrzött Pray-kódexről vagy másik nyelv­emlékünknek, az Ómagyar Mária-siralomnak is helyet adó Leuveni kódexről és sok más különleges kincsről.

Több ezer éves kézirat

Mindjárt az elején megtanulhattuk: az intézmény név­adójánál a kettős ékezetes magánhangzó nem elírás. A könyvtárat ugyanis gróf Széchényi Ferenc alapította 1802-ben, és ő még így írta a nevét. Mivel az apa és a fiú elvei időnként eltértek egymástól, István, a legnagyobb magyar állítólag a lázadását akarta kifejezni azzal is, hogy a második „é-ről” elhagyta az ékezetet.

Lipthay Endre a bevezetőjében azt is fontosnak tartotta tisztázni, hogy az OSZK-ban nem a hivatalos dokumentumokat, iratokat őrzik, azoknak – helyesen – a levéltárakban a helye. Itt legfeljebb ezek másolatait találjuk, illetve minden más, kézzel írt dokumentumot, levelet, feljegyzést, verset, naplót és egyéb kéziratot.

– Sokak előtt az sem ismert, hogy egy számítógépen megírt és elsőként kinyomtatott dokumentum is lehet kézirat, amelyet nem kereskedelmi forgalomba szántak – tisztáztunk egy ugyancsak fontos tételt.

– Nyilvánvalóan a legbüszkébbek a kivételesen régi kéziratainkra vagyunk. Ilyenből kettőt is őrzünk, a legrégebbi időszámításunk előtt 1600-1200-ból való: egy egyiptomi aranyműves halotti emlékezőtekercséről van szó, amelyet valamelyik magyar utazó hozhatott magával a távoli földrészről, akinek a hagyatéka hozzánk került. A másik halotti tekercsrészletünk ugyan jóval korábbi, 2000-2200 éves, de az érdekessége az, hogy müncheni, londoni, berlini könyvtárak is őrzik egy-egy darabját – hallhattuk.

Kódexektől a menükártyákig

Ezután az osztályvezető sorra vette a gyűjtemény történeti korszakokhoz rendelhető sorozatait. Középkori kódexekből 650 darabot őriznek, többségük latin nyelvű, de akad közöttük német, holland vagy éppen olasz nyelven íródott is. Különösen büszkék a magyar vonatkozású köteteikre, ilyen Anonymus szintén latin nyelvű Gestája vagy az 1360 körüli időkből való Képes krónika.

A már említett híres magyar nyelvemlékek mellett a középkorból a 16. századdal bezárólag több tucatot, egészen pontosan 80-at tartanak számon, és nem mindegyik olyan emelkedett, mint a legendás Mária-siralom, gondolunk itt egy szép magyar káromkodás első fennmaradt írásos emlékére. Újkori kötetes anyagokból – a 16. század elejétől, közepétől ugyanis megszaporodtak a magyar kéziratos szövegek – több mint negyvenezer kötetet számlálnak, amiben gyakran több szerző levelezése is helyet kapott.

Aztán ott vannak a 19. századi művek, beszédek felbecsülhetetlen értékű együttesei (például Kölcsey országgyűlési beszéde, Kazinczy levele, Mikes Kelemen levelezése és a franciából lefordított 12 könyve), az analekta­gyűjtemény (sehová nem sorolható) báli meghívói, menükártyái, az 1600 fotóból álló arcképcsarnokról, a közel 36 ezer tételes levelestárról, az irathagyatékok és a limbusok (amolyan futottak még anyagok) összességéről nem is beszélve.

– A Kézirattár természetesen folyamatosan gazdagodik, ám mivel támogatást vásárláshoz nemigen kapunk, az új dokumentumok leginkább ajándékozás útján, ritkán cserével kerülnek hozzánk. A számukra komoly történeti értéket képviselő Leuveni kódexért például csak nálunk levő holland köteteket adtunk cserébe. Olykor egy alapos iratrendezés is raktárban rejtőzködő kincsekhez vezet bennünket.

Vásárolni egyébként régen se volt könnyű: a szájhagyomány megőrizte, hogy 1961-ben, amikor a Fővárosi Állatkertet is felújították, komolyan fontolgatták, hogy elefántot vegyenek, vagy a Cyprianus-corvinára adjanak pénzt

– mondta el Lipthay Endre.

Megyénkhez kötődő kincsek

Nyilvánvaló, hogy a kutatók egyik pótolhatatlan kincsestára az OSZK, tavaly például 1780 szakember igyekezett kihasználni a 124 ezres kézirattár adta előnyöket, a könyvtár saját forráskiadványait is ideértve. Kincseiket időnként kiállítások számára is kölcsönadják, így jutott el hozzánk tavaly Kölcsey Ferenc Himnuszának autográf kézirata, együtt a költeményt megzenésítő Erkel Ferenc Himnusz-partitúrájának kéziratával.

Persze volna még mit kölcsönkérni, gondolunk itt arra a 35 corvinára, ami Mátyás királyunk egykor több mint 2000 darabot számláló gyűjteményéből itt őriznek. A nyugatos Osvát Ernő szerkesztői levelezésére, Szendrey Júlia bevásárlólistás vers­kéziratára, Petőfi nemzeti dalára, ami épp csak kijött Landerer nyomdájából, vagy Krúdy Gyula elmélkedésére a 1920-as évek Nyíregyházájáról.

MJ