Élettörténetek a múltból ifjaknak

Intergenerációs napot rendezett a közelmúltban a kántorjánosi könyvtárban Bumberák Maja Népművészet Ifjú Mestere- díjas, élőszavas mesemondó. Idegenül hangozhat a fülünknek az intergenerációs kifejezés, pedig egyszerűen csak arról volt szó, hogy fiataloknak és időseknek szervezett egy közös találkozót. Az eseményen a házigazda szerepét Rézműves Csaba Zsolt, a helyi könyvtár vezetője vállalta magára.

Lelkes, őszinte fiatalok

– Az olvasóteremben egy pisszenést sem lehetett hallani. A bent ülő negyedikes gyermekek kikerekedett szemmel hallgatták, ahogy Balogh Gusztávné Balogh Rózika mesélt azokról az időkről, mikor a faluban nemhogy telefon, de még villany sem volt.

Történeteket mondott a cserevilágról, amikor lisztet vagy egyéb eledelt csak akkor kaptak, ha gabonát vittek a malomba őröltetni, vagy ha a faluban háznál dolgozó asszonyok fizetségül kapott szalonnát, káposztát, zsírt vittek haza. A múlt felidézése során megelevenedett Rózika vak nagymamája, aki sütött-főzött, mindent elvégzett a ház körül, eljárt a kútra vízért, még a malomba is elvitte a búzát, amit egyedül tallózott a földeken.

Mindezt bot nélkül, az útvonalakat s az ott rejlő veszélyeket megjegyezve – tájékoztatta lapunkat az eseményről Bumberák Maja. – A diákok nem várták meg, hogy én kérjem őket kérdezésre, Rózikát hallgatva a magasba lendült a kezük, maguktól kérdeztek, kérdeztek és kérdeztek. Aztán előkerültek az ő történeteik is, amit saját nagyszüleik, idős családtagjaik meséltek nekik a „nagy háborúról”, a nélkülözésről. Magamban hálát adtam a nyitottságukért, a lelkesedésükért, az őszinteségükért, a közvetlenségükért.

Ezt a nem mindennapi találkozást a generációk között másfél éve álmodta meg a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként Bumberák Maja. Az volt a célja, hogy lehetőséget teremtsen az idősebb és fiatalabb generációk között egy olyan találkozóra, amelyen a személyes történetmesélés, mesemondás eszközével megismertethetik a fiatalokkal a helyi hagyományokat, a régi életet, valamint az idősebb generáció is lehetőséget kap arra, hogy megossza tudását az ifjabb nemzedékkel.

– A faluban az előző hónapokban sok idős emberrel beszélgettem, akik különleges tudással, bölcsességgel rendelkeznek. Nem hagyott nyugton a gondolat: hogyan tudnám eljuttatni az ő tudásukat a fiatalokhoz, milyen az a találkozás, ahol ezek az érdekességek átadhatók? Azt tudtam, hogy nem várhatom el a tanulóktól, hogy csak azért, mert értékes, fontos a tudás, csendben, érdeklődve figyeljék a gabonáról, a malomról, a tallózásról szóló történeteket, hiszen ezek nemigen olyan témák, amikkel egy mai kisiskolást el lehet varázsolni.

Arra gondoltam, hogy a gyerekeket elő kell készíteni a helyzetre. Élőszavas mesemondóként kitűnő eszközök segítenek ebben. Végül egy olyan foglalkozást sikerült felépíteni, melyben mesével, találós kérdésekkel, dalokkal, képzeletjátékkal vezettem be a résztvevőket ebbe a helyzetbe. Együtt játszottunk, s így a zárkózottabbak is megnyíltak a végére, együtt nevettünk.

A gyerekek nem akartak hazamenni, így még maradtunk és játszottunk. Jó érzés volt másnap hallani a szülőktől, hogy a gyermekük otthon csak mondta és mondta az élményeit.

Feltöltődés a résztvevőknek

Bumberák Maja mesét gyűjteni érkezett tavasszal Kántorjánosiba. Bár kevés mesére bukkant, talált helyettük különleges idős embereket, akik olyan tanulságos élettörténetekre emlékeztek vissza, amelyek akár még mesék is lehetnének.

– Ez az intergenerációs találkozó több szempontból is hasznos volt. Egyrészt lehetőséget adott a fiataloknak, hogy találkozhassanak és beszélgethessenek idősekkel. másrészt feltöltődést nyújtott gyermeknek és felnőttnek egyaránt. Az idősebbek rádöbbenhettek továbbá arra is, hogy szükséges, fontos a jelenlétük, a tudásuk, a tapasztalatuk – tette hozzá befejezésül Bumberák Maja.

MML