Nem „molyolt” hiába: hatalmas elismerést kapott a krúdys diák és találmánya

Zsigó Miklós, a Krúdy Gyula Gimnázium végzős tanulója közel egy éve vette fejébe, hogy „hadat” üzen az aprócska szárnyas lényeknek, azok közül is legelőször a Cydia pomonelláknak, közönséges nevükön az almamolyoknak. Mindezt olyannyira komolyan gondolta, hogy elképzeléséről sikerült meggyőznie idén áprilisban a 28. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny zsűrijét is, méghozzá olyannyira, hogy az ítészek az ügyes prezentációt látva úgy gondolták, indítják a fiút a 31. EU Contest for Young Scientists – a fiatal tudósok versenyének – szófiai döntőjében. Az elismerés jelentőségéhez még csak annyit: ezen a versenyen eddig nem szerepelt nyíregyházi diák.

Nem tegnap kezdte

Zsigó Miklós neve nyilvánvalóan nem teljesen ismeretlen a megyei tehetségek munkásságát figyelemmel kísérő olvasók előtt. Lapunk hasábjain is többször említettük őt, tekintettel korábbi – csoportos vagy éppen egyéni – eredményeire. Hatévesen már legórobotokat rakott össze, és programozott. Korábban három éven keresztül kutatta a méhek rajzásának titkát, és megalkotta azt a mobiltelefonos appot, amely felismerhetővé teszi a méhek sajátos – rajzás előtti – „énekét”. Foglalkozott kilométeróra-csalással, megalkotva egy matematikai összefüggést, aminek a segítségével egy autós honlapra felkerült adatok alapján is meg lehet állapítani, vajon trükköznek-e a kilométerórával. Benne volt a Bánkirobot Team víz alatti kutatórobotjának a fejlesztésében – a csapatot az édesapja, Zsigó Zsolt fizikatanár mentorálta –, most viszont valami nagyobbról álmodott.

– Gyakran kinevetnek, amikor előhozakodom vele, hogy nekünk mindössze két árva almafánk van otthon a kertben. De szomorúan tapasztaltam, hogy ezeknek is tönkretették a termését a molyok, mehetett mind a cefrébe. Ám a csalódottságom arra mindenképpen jó volt, hogy utánaolvassak a problémának, és láttam, milyen érdekes biológiai folyamattal állunk szemben. Ugyan lehet ellene védekezni, de nem könnyű megtalálni hozzá a megfelelő pillanatot. Ekkor ütött szöget a fejembe, vajon hogyan lehetne segítségül hívni ehhez az informatikát – kezdtük felgöngyölíteni a Moly.Net projekt történetét.

Társakra is szüksége lesz

Időközben rátaláltak a térség egyik legnagyobb almásgazdájára, akit már korábban érdekeltek az automatizált feromoncsapdák, és összebarátkozott egy nyíregyházi cég vezetőjével, aki megismertette vele, mi is az a „biofix”. Hogy olvasóink is értsék: egy hőösszegszámítási módszerről van szó: ha a napi átlaghőmérséklet összege a molyoknál eléri a 90 fokot, a kártevők tömegesen kelni kezdenek a tojásból, egy gazdának pedig célszerű ezt megelőzően permeteznie.

– Ha csak egy olyan csapdát készítek, amiben egy kamera képet küld az aktuális helyzetről, az nem lett volna elégséges megoldás, nekem azt a summapontot kell megtalálnom, amikor még hatékony a védekezés. Körbenézve a piacon, az én megoldásom éppen emiatt jobb a konkurenciáénál, hogy nem csak képet készít a csapdáról. A műszer, ami egy mikrokontroller, számlálja is a bekerült molyokat, és méri a hőmérsékletet. Persze időjárás-figyelésen is gondolkodom, hiszen vannak olyan permetszerek, amelyek csak akkor hatékonyak, ha bemossa ezeket az eső, de egyéb ötleteim is volnának – magyarázta a lényeget Miklós.

Annyiban a szerencse is segítségére sietett, hogy egy korábbi versenyen a fődíj mellé járt egy mérőműszer, egy MBIOT modul, ami 10 évig is képes működni egy kicsi akkumulátorról, és alkalmas lehet a kívánt mérésekre. Ugyan a tesztüzem már elkezdődött, Miklós a jövőben szeretne egy olyan startupvállalkozást felépíteni az ötletre, amihez társakra is szükség lesz. Szétnézett az inkubációs – induló vállalkozások fejlesztéséhez segítséget nyújtó – programok között, mivel a feromoncsapdája külföldi piacon is megállná a helyét. Alkalmazható a nálunk is honos közel 2700 molyfaj bármelyikére, ráadásul a képfelismerő szoftver is bármikor átprogramozható.

A bizonyítás még hátravan

Tavasszal – a molyok az idén ugyanis már nemigen mozognak – sor kerülhet a termék validálására. Két almást választanának ki, egyikben egy hagyományos csapdával, a másikban a Miklós által fejlesztettel, aminek így mérhető lenne a hatékonysága.

Most viszont – az előttünk álló péntektől a jövő hét szerdájáig – csakis önmagára számíthat a bolgár fővárosban, méghozzá a legnehezebb, „mérnöki tudományok” szekcióban. Három napon át 15 órás zsűrizés vár rájuk, napi háromszor három órában, amikor a 20 zsűritagból bárki bármit kérdezhet tőlük angolul. Topon kell tehát lennie, amire napok óta próbálta magát mentálisan is felkészíteni. És bár be senki nem mehet hozzá, a szülei megsúgták, hogy „véletlenül” ők is Szófiában lesznek azokon a napokon. Ha minden jól megy, a díjátadón már együtt örülhetnek Miklóssal, aki februárban Tajvanra repül, utána jöhet az érettségi, egyben a felvételi a Corvinus Egyetem gazdasági informatika szakára. Persze egyelőre legyünk túl a jövő keddi eredményhirdetésen, méghozzá sikeresen.

MJ