Feledkezzenek bele a regénybe!

Mezei Johanna már kislányként is imádott olvasni, sőt írni is. Rövid történeteket, meséket, verseket írt azért, hogy bevágódjon a tanárainál, de mivel nem akart strébernek tűnni a társai előtt, mindezt titokban tartotta.

Egy iskolai Ki mit tud? után az egyik meséje megjelent nyomtatásban (tízéves volt ekkor), és nemcsak hogy megjelent, de honoráriumot is kapott érte – annyit, hogy az édesanyja vett neki belőle egy ruhát. Így nem csoda, hogy amikor megkérdezték tőle, hogy mi akar lenni, sok más foglalkozás mellett az író is szerepelt a válaszok között.

És innen már csak ugrás, hogy Mezei Johannából Fábián Janka lett, és az sem véletlen, hogy az első nagy siker, az Emma szerelme című regény főszereplője már hétévesen történetekkel traktálja a szüleit, és író szeretne lenni.

Önsajnálat helyett

– Valamilyen módon a szerző mindig beleírja magát a történeteibe, amelyekben megjelennek a tapasztalatai, az érzései – ettől lesz személyes –, de Emma nem én vagyok – mondta az ünnepi könyvhét egyik nyíregyházi programján Fábián Janka, akit olyan regények tettek ismertté és népszerűvé, mint az Adél és Aliz, a Koszorúfonat, a Búzavirág, Az utolsó boszorkány történetei, a Rózsalugas vagy Az angyalos ház.

Az író a nagymamája nevén írja a műveit, és ezzel egyetlen célja van: emléket állítani annak a nagyszülőjének, akinek sokat köszönhet, és akinek nagy szerepe volt abban, hogy író lett.

– Született mesemondó volt, akinek annyira élénk és színes volt a fantáziája, hogy ugyanazt a mesét soha nem mondta el kétszer ugyanúgy. Tévénézés helyett körülültük, és megkértük, hogy meséljen nekünk.

Kis utódomnak hívott, bár amikor nem ért rá és én meséltem helyette, engem azonnal faképnél hagytak a többiek – mesélte Fábián Janka, akiben mindig is megvolt a késztetés, hogy egyszer majd történelmi hátterű regényeket írjon, és még azt sem határozta el, hogy mikor: ha nyugdíjasként, akkor nyugdíjasként. Szabad­úszó nyelvtanárként cégeknél dolgozott, ám amikor a világválság miatt beütött a krach, a költségcsökkentés első áldozata szinte mindenütt a nyelvoktatás volt.

– Nem akartam belesüppedni az önsajnálatba, ezért elővettem a jegyzeteimet, és néhány hónap alatt megírtam az Emma-trilógiát. Nem terveztem ennyire hosszúra, de mivel ez egy családregény, a nemzedékeknél cezúrát lehetett húzni. Ez meghozta neki az ismertséget, azóta pedig egymást követik a regényei, amelyek, ha a műfajukat kell meghatározni, történelmi romantikus besorolást kapnak.

Hibrid műfaj

Az íróval beszélgető Kováts Judit azt kérdezte Fábián Jankától, egyetért-e ezzel?

– Ez egy furcsa hibrid műfaj, az irodalmi világ nem is nagyon tud mit kezdeni vele. Van, amikor a szépirodalomhoz teszik, van, amikor a szórakoztató irodalomhoz, és bár divat lenézni a romantikus műfajt, szerintem fontos, hogy szülessenek olyan művek, amelyekben az érzelmek ennyire fontos szerepet játszanak.

Különösen úgy, hogy ezeket a történeteket én női szemszögből látom és láttatom – szerintem a nők más dolgokat tartanak fontosnak, mint a férfiak.

– De a cél végső soron a szórakoztatás, az, hogy az olvasó feledkezzen bele a regénybe, élje bele magát, sétáljon képzeletben a XVIII. századi Pest utcáin. Nagyon sok kutatómunka előzi meg a regény-

írást, hiszen ahogy Mikszáth is mondta, az olvasónak éreznie kell a kor levegőjét, az írónak pedig fenn kell tartani a „megtörténhetőség” látszatát.

SZA

Művei

Emma szerelme, Emma fiai, Emma lánya, A német lány, Virágszál, Az angyalos ház, Lotti öröksége, Adél és Aliz, Karácsony a ligetben,

Rozmaring, A zöld macska, A francia nő, Koszorúfonat, Kiből lesz a boszorkány?, A rózsalugas, Búzavirág, A királynő, A Gellért-hegy titka, Az utolsó boszorkány történetei – Első könyv, Az utolsó boszorkány történetei – Második könyv.