Örökzöld sláger: a Boróka él és virul az egyetemen

A kabaréban, bohózatban is erős legendás műsorvezető, Antal Imre számára magas labda volt, amikor a Ki Mit Tud? 1993-as döntőjében a Galagonya énekegyüttest felkonferálhatta. Természetes Weöres Sándor versikéjét citálta, és a „galagonya ruhája izzott”. Az előző esztendőben alakult, főiskolás dalos pacsirtákból álló formáció szárnyalt, és kis híján megnyerte a kulturális tehetségkutató műsort.
– Célirányosan a Ki Mit Tud? miatt szerveztük meg a csapatot nyolc fővel. A Galagonya hat éves története egy viszonylag rövid, de tartalmas, intenzív, eredményes történet – idézte fel az első „gyógynövényes” históriáját Juhász Erika, a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének mesteroktatója. – Utóbb kiderült, hogy az együttes nem minden tagja bízott a továbbjutásunkban. Azt remélték, hogy a városi fordulóban kiesünk. Aztán jött a megyei megmérettetés, majd a tévés válogató, és egészen a döntőig jutottunk. Petrovics Emil zeneszerző, a zsűri tagja külön kiemelte a válogatások és az összeállítások színvonalát. A ránk jellemző előadásban sikerült bemutatni a versenyre készült összeállításokat. Például énekhanggal imitálva szólaltattuk meg a duda hangját, vagy a palóc párosítóban a saját neveinket énekeltük, még inkább magunkénak érezve a dalok tartalmát. Nagyon jó felidézni mindazt, ami akkor történt velünk. Kategóriánkban a második helyen végeztünk. A kategória győztesek (így a nyíregyházi Banchieri és a Nyírség Táncegyüttes) thaiföldi utat nyertek, mi viszont saját ruhákra költhettük a jutalomként elnyert összeget. Ugyanis addig kölcsönöltözékben léptünk fel. Egy évvel később műsort adtunk Finnországban és Észtországban, illetve a Magyar Televízió népzenei versenyén különdíjasok lettünk. 1994-ben kaptuk meg a Népművészet Ifjú Mestere díjat is. Tarcai Zoltán, az Ének Tanszék egykori tanszékvezetője (róla nevezték el a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének könyvtárát) vállalta el az 1996-ban „Bartók nyomában” címmel létrehozott műsunkat, melyben a Bartók kórusművek mellett a népzenei forrásokat is megszólaltattuk. Ördög Mária, az Ének Tanszék egyik karvezetője, tanára segítette a vállalkozásunk klasszikus zenei részét. Ez szintén egy igazán különleges vállalás volt a részünkről. A műsorban több zenészbarátunk is közreműködött (a Téka együttes Agócs Gergely, valamint Ördög Mária mellett Vasvári Tamás zongorista kollégánk). A koncertről készült felvételt Sebő Ferenc (a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, tekerőlantos, népzenekutatónak, a hazai táncházmozgalom egyik elindítója) számára is elküldtem, akinek annyira megtetszett, hogy egy húsz perces koncertrészletet bemutatott az MTV Zenelánc című sorozatában.
Rövid pályafutásunk vége felé a Magyar Tekerő Zenekarral közös lemezt készítettünk Este a fonóban címmel. Mivel sikeresen befejezték a főiskolai tanulmányaikat, a pályakezdés, illetve a párválasztás ideje következett. Be kellett látni: itt a vége!
– Egy kicsit gyászoltam a galagonyás korszakot, de nem sokkal később az akkori főiskolásokból verbuváltam egy újabb társaságot, egy másik gyógynövény nevével – ez lett a Boróka. Az új formációval 1998-ban beneveztünk a Magyar Rádió I. Népzenei Versenyére, ahol a csoportos ének kategóriában 1. helyezést értünk el – említette büszkén Juhász Erika, aki nem pusztán alapítója, hanem jelenleg is művészeti vezetője, sőt, tagja az énekegyüttesnek. – A Boróka azért hosszabb életű a Galagonyánál, mert ez már egy nyitottabb csoport. A nálunk tanuló népzene szakos hallgatókhoz időnként csatlakoznak korábbi borókás tagok is, akik vendégként szerepelnek velünk. A Borókával is felléptünk
Finnországban, emellett Franciaországba is meghívást kaptunk. Emlékezetes marad a 2005-ben, a Szentendrei Skanzenben rendezett bordalversenyen elért első helyezésünk, amelyre egy egyhetes balatonedericsi „edzőtáborban” készültünk fel autentikus környezetben, stílszerűen egy présházban.
– Ez tizennyolc éve volt. A bordalok mindig is közel álltak hozzánk. Ezért is gondoltuk, hogy benevezünk a nagy hagyományokkal bíró XXVIII. Európai Bordalfesztivál keretében szervezett II. Bordalnok Énekversenyre. Prof. dr. Lakner Tamás Liszt Ferenc-díjas karnagy, a Pécsi Tudományegyetem Zeneművészeti Intézetének tanára februárban részt vett a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézete szervezésében rendezett konferencián, és biztatott bennünket, hogy nevezzünk a Bordalnok Énekversenyre. Humoros, szórakoztató, mulattató bácskai és szatmári bordalokkal léptünk fel, ami második helyet ért. A háromnapos fesztivál második napján villányi pincészetekben adtunk műsort. Ismerkedtünk Pécs nevezetességeivel, aktív részesei voltunk a Kodály Centrumban egy bormustrának, majd gálakoncerttel zárult a program. Mostanság hetente egyszer próbálunk, mivel elfoglaltak az együttes tagjai. Viszont amikor találkozunk, az mindig hangulatos, ilyenkor gyakorolunk és bővítjük a repertoárunkat, illetve készülünk az előttünk álló rendezvényekre.
Idestova több mint harminc esztendeje a Nyíregyházi Egyetem jogelődjének támogatásával, az országban elsőként indult el a felsőfokú népzenei képzés, ami nagyrészt dr. Joób Árpád és Fehérné Székely Ildikó munkálkodásának köszönhető.
– Annak idején óraadóként kezdtem dolgozni a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. A képzés 2. évében a levelező tagozaton is elindult a képzés. például a Méta és a Téka zenekar tagjai közül is többen diplomáztak. Szép időszak volt: egyszerre tanítottam és tanultam is. A kilencvenes években, a kétezres évek közepéig nagyon népszerű volt a tanszék. Sajnos a bolognai rendszer bevezetése jelentős törést jelentett a tanszék életében. Csak az osztatlan képzés visszaállításával indulhatott be a lassú ütemű újraépítkezés. Számomra az egyetemi oktatás mellett a Boróka a hab a tortán.