2 órája
Nem hagyja aludni az állatok kiszolgáltatottsága
Vidra Beáta, a PCAS Állatmentő Egyesület alapítója vehette át az Év Civil Állatvédője díjat.
Az Év Civil Állatvédője, Vidra Betti (a második sor közepén) a díjazottak között
Fotó: Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány
Hét kategóriában tizennégyen vehettek át elismeréseket az állatok világnapján az Igazságügyi Minisztériumban. Köztük volt Vidra Beáta, a PCAS Állatmentő Egyesület alapítója, aki megkapta az Év Civil Állatvédője díjat. Betti többször volt már szerkesztőségünk vendége, az elismerés azonban újabb lehetőséget ad arra, hogy beszéljünk mindarról, amire feltette az életét: a gazdátlan, sérült, az ebtelepeken altatásra váró kutyák megmentéséről.
Lehetőség a párbeszédre
– Meglepetésként ért az elismerés! – árulta el elöljáróban.
– A minisztériumtól e-mailben kaptam egy meghívót, de bevallom, felületesen olvastam el, nem vettem észre, hogy én is a díjazottak között vagyok. Rengeteg a munka, annyira leterheltek vagyunk és olyan kevés a segítség, hogy online csapatokat építünk, melyeknek átadhatjuk a feladatok egy részét. Be kellett látnom, hogy ha nem osztjuk meg a terheket, elaprózódom, aminek más területek látják kárát, többek között nincs időm fontos üzeneteket elolvasni. Amikor aztán egy másik csatornán is érkezett a díjjal kapcsolatban levél, tudatosult bennem, micsoda megtiszteltetés ért. Természetesen válaszoltam, hogy elfogadom a meghívást, és ezt tettem volna elismerés nélkül is, hiszen független állatvédőként minden lehetőséget megragadok a párbeszédre. Számos jeles szakember és civil állatvédő között ott volt Puskás Peti, akivel korábban már dolgoztam együtt, illetve találkozhattam Sebőkné Tőzsér Judit, a Magyar Állatvédők Országos Szervezete Egyesület elnökével. Az idén csatlakoztunk hozzájuk, és nagyon sok segítséget kapunk tőlük.
A prevenció a legfontosabb
Felkerült hát a polcra egy nagyon szép díj, az élet azonban nem áll meg, mindig vannak fontos és aktuális, valamint állandó feladatok.
– Az elsődleges szempont mindig az állatok mentése, az életük védelme, legyen szó gyepmesteri telepen lévő, altatásra váró, gondatlan tartás, kínzás miatt szenvedő kutyáról. Egyre kevesebb az örökbefogadó, és sajnos, az utóbbi időszakban sokkal több a bajba jutott állat, mint a segítség, az anyagi és az elhelyezési lehetőség, ezért prioritássá vált a forrásteremtés – magyarázta PCAS Állatmentő Egyesület alapítója. Hozzátette: azért dolgoznak, hogy ezt a folyamatot megállítsák és visszafordítsák, keresik azokat a feleket, akikkel lehet érdemben beszélni, és akiknek a közreműködésével hatékonyabbá tehető a rendszer.
– A gondatlan tartásból, szaporítótelepekről származó állatok mentésén, ellátásán és gyógyíttatásán túl a prevenció is rengeteg pénzt emészt fel, az állatorvosi költségek mellett pedig egy olyan extra terhet rak a vállunkra, amivel folyamatosan birkózunk.
S mi motiválja, hogy minden reggel felkeljen és útnak induljon, felvegye a kesztyűt a négylábúak érdekében?
– Az a fajta kiszolgáltatottság, amitől nem tudok aludni, nyaralni, felhőtlenül szórakozni. Túl mélyen látok bele a problémába, és egyszerűen képtelen vagyok hátat fordítani neki.