Kik vagyunk, vajon honnan származunk?

Vannak emberek, akiket valamilyen hobbijuk alapján kicsit megszállottnak tartanak. Én ide sorolnám kedves ismerősömet, Hrestyák Rudolfot, aki megrögzött családfakutató. S mára már nemcsak a saját famíliájának gyökereit tárja fel, de segít másoknak is e korunkban egyre népszerűbbé váló szenvedélynek a gyakorlásában, mert fontos, hogy kik vagyunk, honnan származunk, milyen értéket hordozunk. 
– Nyíregyházán születtem. Kis családommal a Nagycserkeszhez tartozó Cigánybokorban élünk. A családfakutatással több mint hat esztendeje foglalkozom, és közel két éve már hivatásszerűen is, hiszen mások családfájának a felkutatását is vállalom. Ez idő alatt már több mint tíz – kisebb-nagyobb terjedelmű – családfát készítettem el. 
Mi motivált arra, hogy a családfakutatással foglalkozz? 
Mindig is kíváncsi voltam arra, honnan származunk, milyen történetek rejtőznek az őseink életében. A kíváncsiságom egy idő után szenvedéllyé vált, különösképp, amikor felfedeztem, hogy a családi történetek az egyénen túl a közösség és a kultúra részét is képezik. 
Hogyan kezdted el a pályafutásodat ebben a „szakmában”? 
A családfakutatás az életemben édesapám nővére által kezdődött el, hiszen ő mutatta meg nekem azokat a régi családi dokumentumokat, melyek olyan szinten felkeltették az érdeklődésemet a múltunk iránt, hogy elkezdtem vele foglalkozni. 2022-ben az év végéig csak hobbiszinten volt jelen az életemben, s legfőképp a saját családunk őseit kerestem. Azonban mindez évek múltán odáig nőtte ki magát, hogy már másokét is nagy lelkesedéssel vállalom. 
Milyen készségeket tartasz a legfontosabbnak egy jó családfakutató számára? 
Véleményem szerint a részletekre való figyelem, a pontosság kiemelten fontos, hiszen akár egy apró tévedés is jelentős visszalépést eredményezhet. A kutatási készség szintén elengedhetetlen, hiszen egy jó kutató pontosan tudja, hol találja meg a szükséges adatokat, legyen az online adatbázis, levéltári forrás vagy egyházi anyakönyv. Az elemző gondolkodás, az összefüggések felismerése is kiemelten fontos, mivel gyakran a családi kapcsolatok nem egyértelműek, így logikus következtetésekre van szükség a szálak kibonyolításához. A források kritikai elemzése ugyancsak nélkülözhetetlen a kutatás során. 
Te milyen forrásokat használsz a kutatásaid során? 
A kutatást mindig a közvetlen családi forrásokból nyert adatokkal kezdem. Ezután az állami és egyházi anyakönyvi bejegyzéseket bújva keresem a további szükséges adatokat. A munka folyamán nagy segítséget jelentenek az online adatbázisok is – mivel rengeteg digitalizált adatot kínálnak –, melyek közül előszeretettel használom: az Ancestryt, a MyHeri­tage-t vagy a FamilySearch-öt. A sikeres kereséshez fontos a megfelelő kulcsszavak használata és a pontos szűrés is. Fontosnak tartom kiemelni még a helyi forrásokat, hiszen gyakran olyan családi vagy helytörténeti dokumentumokat tartalmaznak, amelyek máshol nem találhatók meg. Helyi könyvtárakban és kisebb intézményekben egyedi anyagokra – például régi újságokra, egyházi feljegyzésekre vagy temetői nyilvántartásokra is – bukkanhatunk. A kutatás során összegyűlt adatokat gondosan rendszerezem és ellenőrzöm. Fontosnak tartom, hogy minden forrást kritikusan vizsgáljak meg, hiszen egy hibás adat könnyen félrevezethet. 
Milyen kihívásokkal találkozol, amikor egy családfát kutatsz? 
Az egyik legnagyobb akadály az adathiány, amikor bizonyos források elvesztek vagy megsemmisültek. Egy másik gyakori nehézség az adatok ellentmondása. Előfordulhat, hogy a különböző források eltérő információkat közölnek ugyanarról a személyről vagy eseményről. Például egy interjúban elmondott családi történet jócskán különbözhet a hivatalos anyakönyvi adatoktól, vagy egy személy neve többféle változatban megjelenhet különböző forrásokban. Ilyen esetekben lényeges a források gondos összehasonlítása és ellenőrzése a pontos kép megalkotásához. További kihívást jelentenek még a nyelvi akadályok, illetve a különféle írásmódok. 
Milyen lépéseken keresztül zajlik egy családfa kutatásának a folyamata? 
Az ügyféllel történő adategyeztetés, a kiinduló személyek és helyszínek meghatározása után elsődleges a dokumentumok: születési, házassági, halálozási anyakönyvek adatainak összegyűjtése. Majd ezek elemzése: az adatok rendszerezése és ellenőrzése, az esetleges ellentmondások tisztázása, a felmerülő hiányosságok lehetőség szerinti felkutatása. Fontos a családfa „összekapcsolása”: az összegyűjtött adatok logikus rendszerezése és vizuális megjelenítése. Ezt követi az eredmények bemutatása: az elkészült családfa és mellékleteinek az átadása. 
Mennyi ideig tart általában egy családfa elkészítése? 
Az időtartama számos tényezőtől függ, így ezt pontosan nehéz meghatározni, viszont körülbelül 2-4 hónap alatt elkészíthető. Egyes kutatások gyakori helyszíni látogatásokat igényelhetnek különböző levéltárakba, ami természetesen megnöveli az idejét. 
Hogyan reagálnak az ügyfeleid, amikor megtudnak egy-egy eddig ismeretlen családi történetet? 
A reakciók nagyon változatosak, és sokszor érzelmekkel telítettek. Ezek a pillanatok mindig különlegesek, hiszen nemcsak információt nyújtok számukra, hanem egy olyan részt tárhatok fel a családi múltjukból, amelyet korábban talán soha nem is ismertek. Nagyon érdekesek azok a reakciók, amikor egy-egy eddig ismeretlen családi történettel vagy titokkal szembesülnek a megrendelők. 
Mennyire fontos a családi történetek megőrzése a jövő generációi számára? 
A családi történetek megőrzése rendkívül fontos a jövő generációi számára, mert ezek az elbeszélések és emlékek nemcsak a múltunkról mesélnek, hanem segítenek meghatározni, kik vagyunk, honnan származunk, és milyen értékeket hordozunk. A családi történetek mély kapcsolatot teremtenek a múlt, a jelen és a jövő között, és ezért is fontos, hogy megőrizzük azokat.