Józan paraszti ész: ekkorra várható az első hó

A hagyományos paraszti társadalomban a földművelés és az állattartás biztosította a megélhetést, és központi szerepe volt a termékenységnek. A növény- és állatvilág, valamint az ember szoros egységet alkottak, s az évszakokhoz hasonlóan volt egy körforgás, ami meghatározta, mi mit követ – ez az alapja az időjárás jövendölésének is. A parasztember megfigyelte, hogyan fejlődnek a növények, mire van ehhez szükségük, mikor kell a csapadék, mikor jön el az ideje a betakarításnak. Ezek nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak, az öregek továbbadták a fiataloknak – előbb szóban, tehát elmesélték mindazt, amit életük során megtapasztaltak, az írásbeliség elterjedése után pedig lejegyezték megfigyeléseiket. Utóbbi esetben viszont a tiszta paraszti tudás már keveredett mindazzal, amit olvastak. A racionalitás, azaz a regulák, szabályok mellett azonban erősen jelen voltak a jóslatok, hiedelmek, álomfejtések is.

Időjárás: sikerült megjósolni az első havat?

– Az időjárás szempontjából is fontos szerepe volt a bajelhárításnak, a bőség- és termékenységvarázslásnak, valamint az egészségkívánásnak. A nagy ünnepeink mellett vannak olyan jeles napok, mint például szeptember 29-e, ami a gazdasági év lezárása. Szatmárban úgy tartották, amilyen szél fúj Szent Mihály napján óránként reggel hattól este hatig, olyan szél fog fújni a következő év megfelelő tizenkét hónapjában. Van egy olyan szólás is, hogy Szent Mihály napján a keleti szél igen komoly telet ígér. A pásztorok az állatok viselkedéséből következtettek az időjárásra: ha Szent Mihály-nap éjjelén a juhok, disznók összehúzódnak, hosszú és kemény, ha pedig széjjel feküdtek, enyhe tél következett. A népi bölcsesség szerint pedig, aki Szent Mihály-nap után gatyába öltözik, attól nem kell tanácsot kérni. Lehet ebben valami, most láttam Miskolcon rövidnadrágban szaladgálni valakit, én meg nagykabátban voltam – mosolyodott el dr. Bodnár Zsuzsanna néprajzkutató, akivel arról beszélgettünk, hogyan jósoltak régen hideget és havat az emberek.
– Októberben azt mondták, ha ekkor ökörnyál száll a levegőben vagy a fák másodszor virágzanak, hosszú, szép ősz lesz. Megfigyelték azt is, hogy ha a fák levelei sokáig és nehezen hullanak le, akkor nagy tél lesz, míg ha hamar lecsupaszodnak az ágak, korán beáll a hideg, de jövőre bő esztendő várható. Október 28-a is télkezdő nap, a mondás szerint „Megérkezett Simon-Júdás, jaj teneked inges, gatyás!”, ami azt jelenti, hogy beköszöntött a hideg, ideje meleg ruhát ölteni. Alig néhány nappal később már az járja, hogy november-december, lábon áll a hóember, tehát bármikor megérkezhet az első hó. A Márton-naphoz a mi megyénkben nem kötődtek szokások, a Dunántúlon azonban igen, innen indult el, s azóta országszerte, így nálunk is ünneplik. Azt szokták mondani, hogy ha Márton napján – november 11-én – a lúd jégre áll, karácsonykor sárban jár.

Mágikus varázslás, a világosság születése

Ezzel elérkeztünk november 19-éhez. Megfigyelték, hogy ekkor rendszerint leesik az első hó, vagyis Erzsébet megrázza a pendelyét. Dr. Bodnár Zsuzsanna elmondta, van egy mondás, ami úgy hangzik, hogy Szent Erzsébet napja a tél erejét szabja, illetve a Nyírségben azt tartották, ha ezen a napon havazik, enyhe tél következik. Sajnos, a várt hó elmaradt – akkor vajon hideg tél elé nézünk?
– Időjóslás szempontjából a következő jeles nap november 25-e. A legismertebb – és napjainkban is elterjedt – megfigyelés szerint, ha Katalin kopog, a karácsony locsog és fordítva. Ezek a napon a mágikus varázslás is szokás volt, a lónyai lányok rügyes szilvafaágat törtek, vízbe tették, melegen tartották, és ha karácsonyig kipattant vagy kivirágzott, úgy hitték, hogy a közeli jövőben férjhez fognak menni – magyarázta a néprajzkutató. Hozzátette: a római katolikusoknál a karácsonyi ünnepkör az András-naphoz legközelebb eső vasárnap kezdődik. Ez is időjósló nap volt, a gazdák véleménye szerint az ekkor esett hó a vetésnek nem jó. Ekkor kezdődtek az ünnepi disznóölések, Biriben például azt mondták, hogy az András-napi malac nem jó, mert tél jön rá, hamar megbetegszik és elpusztul. Más nyírségi falvakban pedig éppen ellenkezőleg, úgy hitték, hogy abból lesz jó jövendőbeli hízó.

– A magyar néphagyományban az egyik legtöbb szokás Luca napjához kapcsolódik, mert régen, a XVI. századi Gergely-naptár életbe lépése előtt ez volt az év leghosszabb éjszakája, a téli napforduló, a világosság születése. Luca-kalendáriumot készítettek, mely szerint az eljövendő év januárjában olyan idő lesz, mint december 13-án, februárban olyan, mint Luca másnapján, és így tovább egészen karácsonyig, ami már a következő decemberi időjárásra utal.
A karácsonyi időjóslás szakirodalma szűkös. Szatmárban úgy tartották a régi öregek, hogy ha az ünnep másnapján meglátni a fa árnyékát, kedvező időjárás és bő termés várható a következő évben. Végül egy megfigyelés, amit érdemes szem előtt tartani: ha vízkereszt vizet ereszt, gazda, az íziket jól elrekeszd!