Nemzeti gyásznap

12 órája

Elhurcoltak kétezer nyíregyházi embert

November 4-e nemzeti gyásznap hazánkban, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóján visszatekintettek a történelem könyörtelen időszakára a nyíregyházi Északi-temetőben is. Az Elhurcoltak Emléknapján azokra a kényszermunka-táborokban robotoló nyíregyházi emberekre emlékeztek, akik soha sem térhettek haza családjukhoz.

Lengyel Nóra

Elhurcoltak Emléknapja Nyíregyházán

Fotó: Bozsó Katalin

Nyíregyházán is már évek óta hagyomány, hogy az I. sz. posta falán elhelyezett emléktáblánál, és az Északi-temetőben az Elhurcoltak Emlékhelyén is fejet hajtanak a szovjet hadsereg kényszerítő erővel, málenkij robotra hurcoltak előtt. Különleges időutazásra hívta hétfőn délelőtt a temetőben megjelenteket dr. Ulrich Attila önkormányzati képviselő, aki emlékező beszédében elevenítette fel, hogy mi is történt a vármegyeszékhelyen majdnem nyolcvan évvel ezelőtt. Elmondta, hogy kétezer nyíregyházi embert, férfit és nőt vittek el az utcákról, időt sem adva nekik, hogy összepakoljanak, elbúcsúzzanak. 

Dr. Ulrich Attila az Elhurcoltak Emléknapján
Dr. Ulrich Attila az elhurcoltak emléknapján
Fotó: Bozsó Kata

– Ezt még közel 800 ezer emberrel megtették az országban, és az emberek nagy része nem tért vissza, mert a gulág valamelyik részén agyonverték vagy agyonlőtték őket, vagy betegségben meghaltak az embertelen körülmények között – részletezte dr. Ulrich Attila, és arról beszélt, hogy 80 évvel ezelőtt Nyíregyháza nem olyan volt, mint most. Nem voltak még nagy épületek, nem ilyen volt a temető sem, nem voltak aszfaltozott utcák, és már öt éve tartott a második világháború. – Most ne éljünk meg világháborút, de a történelem mindig ismétli önmagát: most is vannak a közelünkben és távolabb is olyan háborúk, ahol szintén elvisznek, elrabolnak embereket, akikről ugyancsak nem tudják a mai modern kor ellenére sem, hogy merre vannak, hol járhatnak. Az otthon maradottak benne vannak a keserűségben, a reménytelenségben, hiszen nem tudnak semmit sem a szeretteikről. Félelmetes lehetett megélni, hogy egy orosz katona az utcán sétálva egyszerűen elfogja, autóba tuszkolja, és egy gyűjtőpontra viszi az embereket. Lehetőségük sem volt rá, hogy értesítsék a szeretteiket, hogy hol vannak, merre járnak. Nem tudták nyilván azt sem, hogy hova viszik őket, de gondoljunk bele a másik oldalba is, hogy azok a hölgyek, feleségek, férjek, menyasszonyok hiába várták aznap haza a szeretteiket, nem jöttek. Sok esetben ismeretlenül hunytak el – részletezte az önkormányzati képviselő, történész és feltette a kérdést, hogy milyen lehetett nekik megélni a mindennapokat a bizonytalanságban, hosszú-hosszú éveken keresztül. 

Elhurcoltak Emléknapja

– Ha valakinek szerencséje volt, akkor visszakapta a családtagját hosszú évek múlva, de az addig eltelt időt meg kellett élni, olyan háborús körülmények között, amikor alig volt élelem, és csak a pusztítás volt az országban – részletezte a történész, és elmesélte, hogy ismert két olyan idős férfit, akik megjárták a Gulágot, nekik szerencséjük volt, mert viszonylag egészségesen tértek vissza. Próbálta megtudni tőlük, hogy mit éltek át a könyörtelen, hosszú évek alatt, de semmi konkrétat nem meséltek el a túlélők. Mindig csak azt mondta az egyikük: fiam, jobb ha nem tudod, hogy mi történt ezekben a táborokban. Ebben a világban, amelyben most élünk, erről már nincs szó, éld a gondtalan, nyugodt életedet, mert az egy teljesen más történet volt. Dr. Ulrich Attila felhívta arra a figyelmet, hogy a történészek, a történelemtanárok, akkor tennék a legjobbat a történelem tanítás során, hogyha nem csak a puszta tényeket közölnék a diákokkal, hanem megpróbálnák a felnövő generációkat rádöbbenteni arra, hogy ez jó világ ami körbevesz minket.

Elhurcoltak Emléknapja Nyíregyházán
Megemlékezés Nyíregyházán
Fotó: Bozsó Katalin

– Azonban nem csak ez az egyetlen dátum, amire figyelmeztetni kell és tanítani kell. Ez a jelenkornak a feladata, hogy ezt megértesse, átadja, mert az idő eltelik, és húsz-harminc-ötven év múlva már csak olyanok fognak itt állni, akik ezt a történelmi korszakot nem értik meg egyáltalán. De nekik el kell tudni majd akkor is mondani, hogy mi történt. Meg kell tanulnunk végre, hogy ilyen történelmi szituációt messze el kell kerülni, a háborúkat, a bántalmazásokat, az erőszakos cselekedeteket, mert csak akkor lesz igazából jobb a világ, hogyha ezt egyszer az emberiség komolyan is veszi – zárta gondolatait dr. Ulrich Attila.

  • Nem szívesen beszéltek a hozzátartozók a saját családtagjaiknak sem az átélt szenvedésekről, talán egyetlen megtartó erő az volt az, ami ott kint a lágerekben és a robot idején is segíthette őket, az Istenbe vetett hit, benne keresték a menedéket. A megemlékezések hagyománya, hogy a történelmi egyházak képviselői is jelen vannak, és igét hirdetve imát mondanak az elhurcoltakért és családjaikért. A közös imádság után az emlékműnél elhelyezték az emlékezés virágait, koszorúit.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában