Postásnak lenni rang volt, és rang ma is

Egy 14 éves nyolcadikos kisdiák 48 évvel ezelőtt a pályaválasztási kiadványt böngészve úgy döntött, a méltán nagynevű és jó hírű Kisvárdai Postaforgalmi Szakközépiskolát választja. Erről elsőként az idősebb bátyja tudott, majd amikor megmásíthatatlanná vált a döntés, Papp László a szüleit is beavatta terveibe.

– Nem is a szakma, hiszen arról szinte semmit sem tudtam, hanem amit az iskoláról írtak, s az intézmény még nyújtani tudott a '70-es években, az volt döntő szempont – utal a kezdetekre a Magyar Posta Zrt. Kelet-magyarországi Igazgatósága Nyíregyháza 1. postájának körzeti postavezetője, de hogy már akkor kódolva volt a postás hivatás a család életébe, az biztos, hiszen ahogy Papp László  postaforgalmis lett, a nővére frissen érettségizve szeptembertől a postánál kezdett dolgozni. Persze nem ment minden simán, ugyanis abban az évben mindössze három fiú jelentkezett erre a szakra, ám fiúkollégium hiányában úgy döntöttek, nem veszik fel erre a szakra őket. A volt osztályfőnök azonban kiállít a jó eszű és tehetséges diákért, így végül mind a hárman bejuthattak a postaforgalmiba. Közülük ma már csak Papp László maradt a pályán, az pedig a középiskolás évek alatt eldőlt, jól választott.

– A tanulás nem ért véget, ugyanis Győrben, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán nappali tagozatán végeztem, ezt követte Mátészalkán az 1-es postán egy gyakornoki képzés. Az ottani kollégáktól nagyon sokat tanultam, kiváló csapat volt, s minden munkakört kipróbáltam, s még két évig ott is maradtam. Ráadásként itt ismertem meg a feleségemet is, aki szintén postás lett. Ezt követően lett oktató a postánál, nyolc évig különböző szintű tanfolyamokon okította a posta dolgozóit, a kézbesítőtől a felsőfokú ismeretekig.

Folyamatos tanulás

– Nagyon szerettem a munkámnak ezt a részét, itt mindig felkészültnek kell lenni, naprakész tudással rendelkezni nemcsak elméletben, hanem a technológiai területen is. Alaposságot, precizitást, elmélyült szakmai ismereteket követelt. Szabolcs megyei oktatótisztként került kapcsolatba a nyíregyházi 1-es postával, amikor 1994-ben kiírták a postavezető-helyettes pályázatot, beadta a jelentkezését, és nyert. – A legendás, elképesztő tudással és tapasztalattal rendelkező Szabó Pál vezette akkor a postát, nyolc évig voltam a helyettese. Nem nyesegette a szárnyaimat, hagyta, hogy az újításokat, újdonságokat kipróbájuk, bevezessük. Amikor 2002-ben nyugdíjba vonult, akkor lettem itt vezető – mesélte a Nyíregyházáig, és a megyeszékhely legnagyobb postájának vezetéséig vezető útról Papp László, aki azt mondja: a jó postás kötelességtudó, felelősségteljes, megbízható. – Mondhatnék még jelzőket, de ezek az alapok és a postások igen jelentős részében ezek meg is vannak. Aki idekerül és több időt tölt el itt, abban meg is lesz, ki is alakulnak ezek. Mert maga a szervezet is magában hordozza ezeket az értékeket – fogalmaz, de elismeri, ahogy a világ, a társadalom változott, a postának is változnia kellett. – Postásnak lenni, a postán dolgozni negyven évvel ezelőtt is rang volt, s azt gondolom, ma is az. Nem véletlen, hogy nálunk nagyon magas az átlagos munkaviszony hossza, ahogy az sem, hogy az a kézbesítőnk, akik 2-3 évtizede ugyanazon a területen dolgozik, már valóban családtagnak számít, mert ismeri a lakosokat, közvetlenebb a kapcsolat – érzékelteti a munkájuk talán legtöbbet látott és tapasztalt szeletét a postavezető. Büszkén meséli, nemrég 46 év után ment nyugdíjba az egyik ilyen kollégájuk. Az ügyfelek az utolsó munkanapján kiültek a támpont elé, úgy várták Karcsit és köszöntötték a szeretett, megbecsült kézbesítőt.

Mindig elismerték a munkáját

– A hagyományos postai szolgáltatások iránti igény a digitalizációval, az internet térnyerésével csökkent, de fontos ügyekben még mindig szükség van ránk, számítanak a postára, a megbízható szolgáltatásokra – mondja a jelenről Papp László, s fontos feladatuk, hogy a kihívásokra, a 21. századi változásokra megfelelő válaszokat adjanak. Posta volt, van és lesz. Nagyon büszke a munkahelyére, hiszen a Magyar Posta az idén a világ legjobb 20 postája közé került.

– Szóba kerülnek a krimibe illő pillanatok is. Az 1991-es postarablás idején még nem Nyíregyházán dolgozott, de az 1999-es bombarobbantásos fenyegetéskor helyettesként nem maradt ki a történtekből, ami szerencsésen zárult le. Emlékezetes időszakokként említi, hogy amikor a nagyposta teljes átalakítását végezték, egyetlen napra sem zártak be, folyamatosan fogadták és szolgálták ki az ügyfelelet, kézbesítették a küldeményeket. – Szerencsés vagyok, hiszen beosztottként és vezetőként is nagyszerű kollégákkal dolgoztam és dolgozok együtt, mert ez csapatmunka, amiben mindenkinek megvan a feladata és felelőssége, a lehetőség pedig mindenkinek adott a fejlődésre – mondja Papp László, aki 1999-ben az Év postása lett, megkapta a Postáért érem ezüst fokozatát, a Postabiztonságért kitüntetést is. Idén augusztus 20-a alkalmából a Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetés vette át több évtizedes kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként.

– Az ember nem díjakért végzi tisztességgel, lelkiismeretesen a munkáját. Természetesen jó érzés már a jelölés is, de ehhez kellettek a kollégáim is – osztja meg virtuálisan a díjat a munkatársaival, mert nagyforgalmú postaként sok mindent kipróbáltak, sok kísérleti jellegű dologban vettek részt, nyilvánítottak véleményt, és mind azt szolgálta, hogy az ügyfelek elégedettek legyenek. Pár évvel ezelőtt még egyetlen hónap alatt az egész város megfordult a Bethlen Gábor utcai postán, ami több mint 100 ezer ügyfelet jelentett. Ez a szám a Covid-járvány után lecsökkent, de több tízezer embernek a Nyíregyházi 1-es posta még mindig egy megbízható pontot jelent. – A gazdaság és a társadalom működéséhez még mindig elengedhetetlen a posta jó működése. Vagy fix ponttal vagy mobil hálózattal mi mindenkit elérünk az országban. És ugyan a mondás úgy tartja, hogy a postás kétszer csenget, de ha szükség van rá, ettől többször is – tette hozzá Papp László.