Olimpikonok a nemzeti kegyhelyen

Megnőtt az egy lakosra jutó olimpikonok száma szombaton Máriapócson, ugyanis az érdeklődők a városhoz szorosan kötődő Kovács Richárd olimpiai 5. helyezett ökölvívó mellett találkozhattak Hámori Luca olimpiai 5. helyezett ökölvívóval és Andrásfi Tibor olimpiai bajnok párbajtőrvívóval is.

Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, a Hierotheosz Egyesület és az Ung-Tisza-Szamos Túr Határmenti Turisztikai és Természetvédelmi Egyesület ugyanis őszi ifjúsági programot szervezett a városban fiataloknak, s erre a rendezvényre hívták meg a három olimpikont.

A vendégeket Nacsa Lőrinc, az IKSZ elnöke, országgyűlési képviselő köszöntötte, majd beszédében kiemelte: a három sportoló a nagy világversenyen hazánk színeit és címerét képviselték, s biztos abban, hogy keményen megdolgoztak a sikerért. Ráadásul csapatban, közösségben dolgoztak, tudtak támaszkodni a társaikra.

Seszták István görögkatolikus atya máriapócsi házigazdaként köszöntötte a program résztvevőit. Szintén kiemelte a megtartó közösség erejét és fontosságát, s mint mondta, egy-egy nagycsaládhoz, közösséghez tartozni jó érzés.

A köszöntők után a három olimpikonnal Kiss Teodóra beszélgetett. A sportolók kaptak egyénre szabott, de közös kérdéseket is.

Hámori Luca egyet értett azzal a megállapítással, hogy az ökölvívás férfias sport, gyakran megkérdik tőle, nem félti-e az arcát. Mivel nagyon szereti ezt a sportágat, ő másképpen áll ehhez a kérdéshez, a számára pedig plusz kihívás, nőként bizonyíthatja a helytállást a boxban.
– Számomra az egy pluszt adott, hogy a hazámért küzdhetek, hogy egy egész ország áll a hátam mögött – fejezte ki háláját Hámori Luca.

Andrásfi Tibor arra a pillanatra emlékezett vissza, amikor az utolsó tust bevitte a döntőben: végigfutott előtte, honnan indult és hová jutott el 24 évesen.
– Kétélű fegyver egy országot képviselni, nyomasztó és felemelő érzés is. Engem feldobott a anyg nyilvánosság, hogy egy ország szurkol értem, talán ezért is tudtam jobb eredményt elérni, mint amit várt tőlem a közvélemény. Erőt adott, hogy egyéniben végül csak negyedik lettem, a csapatversenyben szerettem volna bizonyítani, s ez sikerült – mondta a sportoló.

Kovács Richárd arról mesélt, hogy gyermekkori álma volt eljutni egy olimpiára. Jó érzés számára, hogy megismerik az utcán, a rendezvényeken. A munkahelyén, egy iskolában hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozik, akik felnéznek rá, példakép előttük.
– Nagy löketet adott nekem is, hogy tudtam: nekem szurkol Máriapócs, nekem szurkol az ország. Élt bennem a bizonyítási vágy. Kiskorom óta az volt az álmom, hogy ott lehessek egy olimpián, s még most is beleborzongok, ha belegondolok, hogy végül ez megadatott nekem. Rögös út vezetett a kvalifikációig, a most kétéves kisfiamból egy évet alig láttam, de jól tudom, sok lemondással jár, hogy egy élsportoló megvalósítsa álmát. Talán ha már Tokióba sikerül kijutnom, több tapasztalatom lett volna, de akkor mást vittek el helyettem az első kvalifikációra, holott nekem sokkal jobb eredményeim voltak. Akkor gondoltam arra is, hogy szögre akasztom a bokszkesztyűt, de végül nem hagytam abba, bizonyítani akartam azoknak, akik nem bíztak bennem – mondta többek között Kovács Richárd.

A nézők is tehettek fel kérdéseket, sok más érdekességet meséltek életükről, a mentális és a fizikai felkészülésről az olimpikonok.