Meghökkentő gömbkövekre bukkantak

A „kincses város" is célja volt a minapi erdélyi kirándulásunknak, ám az időjárásfelelős nem volt túl kegyes a nyíregyházi baráti társasághoz. Szerencsére a Szamos-parti félmilliós metropolisztól délre emelkedő dombok magyarlakta településén, Györgyfalván élő barátunknak B terve is volt a csatakos időre. Az alattunk elterülő völgyben az éppen eső áztatta Kolozsváron tervezett sétát barátunk, akinek a házi körtepálinkája, kovászos kenyeréhez feltálalt házi szalonnája, juhtúrója, öklömnyi paradicsomja szerencsére segített elfelejtetni az utat. A kiadós hegyi reggeli végére az addigra már csak szemerkélő esőben izgalmasnak ígérkező kirándulásra indultunk. Házigazdánktól megtudtuk, Györgyfalva tele van úgynevezett gömbkövekkel, amelyek különleges természeti képződmények.
A készülődés közben felütött útikönyvből az is kiderült, hogy Kolozsvár környékén a kedvelt kirándulóhelyeken megjelenő gömbköveket már a legrégebbi időkből ismerték a helyi telepesek, azonban a természettudósok csak az 1800-as évek végén tesznek említést róla.
A homokkőgömbök a Feleki-hegy különleges képződményei, amelyeket a hajdani tenger áramlásának állandó görgetése közben, bizonyos mag köré lerakódott homokszemcsékből növekedtek öklömnyitől elkezdve, több mázsányi súlyú, szabályos gömbnagyságig is. Középpontjukban, magként csigaházak, kagylók szolgálnak, ezek köré tömörülnek a homokszemcsék. Képződésük 10–12 millió évvel ezelőttre tehető. Sokszor e gömbkövek bonyolultabb alakzattá nőttek össze. A természet szülte furcsa szobor formák közt lehetnek olyanok, amelyek békára, ökörszemre, női keblekre, vagy akár egy anya-gyermekét idéző modern képzőművészeti alkotásra hajaznak.
A hegyoldalakról leguruló kőgolyók egy részét a később a völgyben létesült települések - így Kolozsvár - lakói mint természetes díszítőelemet hordták szét. A természetvédelmi területté nyilvánítás kezdeményezése nem járt sikerrel. A kolozsvári unitárius templom előcsarnokában található a híres Dávid Ferenc-kő, egy feleki gömbkő, amelyen állva tartotta 1568-ban, a vallásszabadságot kimondó tordai országgyűlésről visszajövet Dávid Ferenc a híres prédikációját, melynek hatására Kolozsvár egész lakossága unitárius hitre tért.
Györgyfalva végtelen hosszú főutcájából még magasabbra kacskaringózó mellékutcák egyike vezet a mi barátunk portájához, ahonnan tiszta időben ellátni egészen a Radnai-havasokig.
Nekünk azonban gyaloglás közben elég volt csak az útmenti öreg gyümölcsös kertek terített asztalaira tekinteni, hogy betérjünk az öreg alma- és körtefák már-már elfeledett zamatú termését mezgerélni. Kóstolgatás közben kertről-kertre haladva, az egyik nyitott kerítéskapunál egy furcsa 
„kerékvető” vonja magára a figyelmet. Mintha a világhíres szobrászművész, Míro egyik szobra lenne, csak nem hófehér márvány, hanem egymásba forrott homokkő golyók alkotják. Persze, hogy nem is ember alkotta, hanem a legnagyobb művész, a természet formázta, miként a jó pár száz méterrel távolabb talált, földből „kinövő”, több mázsás kőgolyókat is.