Kóros elmeállapotú, de nem beszámíthatatlan

– Nem szeretnék szabadlábra kerülni – nem túl gyakran hangzik ez el a bíróságokon, kedden viszont ezt válaszolta dr. Gál Anikó törvényszéki bíró kérdésére a pálhalmai bv-intézetben lévő M. I.-né, akit pár perccel korábban nem jogerősen hat év fegyházbüntetésre ítéltek különös kegyetlenséggel, több ember sérelmére elkövetett emberölés kísérlete miatt. De nem ez volt az asszony egyetlen meglepő kijelentése: az ítélet ellen sem fellebbezett. 

Azt mondta, baltával fogja várni

Nincs jó vége annak, ha ugyanazon a portán él egy férfi, az élettársa, és a korábbi feleség – ez bizonyosodott be tavaly ősszel Baktalórántházán. Az ítéleti tényállás szerint a vádlott és párja, M. G. két éve éltek együtt. Tavaly szeptember közepén összevesztek, mert a férfi közölte: befogadja kertes házukba volt feleségét. Az asszony ezt ellenezte, és azt mondta, baltával fogja várni a nőt, majd egy láncfűrészt dobott a férfi felé. Másnap a volt feleség beköltözött a nyárikonyhába. Az esti órákban, miközben a férfi a szobában fekve tévét nézett, M. I.-né benzint locsolt az ágyneműre, majd meggyújtotta. Ezután a nyári konyhához ment, és az épület ajtaját, valamint az azon lévő szúnyoghálót szintén lángra lobbantotta – szerencsére az épületet mindketten időben el tudták hagyni, senki sem sérült meg. Az asszony a tárgyalásokon csupán annyit mondott: nem tudja kiválogatni az emlékei közül, hogy mi a valós és mi az, amit csak elképzel, de azt többször is megismételte, hogy senkinek sem akart sérülést okozni.

Megölelte, együtt sírtak

M. G., mivel a vádlottal élettársi kapcsolatban állt, nem volt köteles vallomást tenni, a férfi pedig élt ezzel a lehetőséggel. Korábbi kihallgatásakor azt mondta, pár nappal az ominózus este előtt a fia közölte vele, hogy hozzájuk költözteti az édesanyját, aki hajléktalan lett. Az élettársa, Gy. nem örült ennek: azt mondta, baltával fogja várni a nőt. Amikor este lefeküdtek, az asszony kiment, s egy benzineskannával tért vissza, majd lelocsolta az ágyneműt, a benzinből pedig jutott a férfi pizsamájára is. Amikor felcsaptak a lángok, megpróbálta eloltani, de nem járt sikerrel, ezért kiment a házból. Úgy fogalmazott: ha nem tud gyorsan kijönni, bennégett volna. M. G. volt felesége az előző tárgyaláson úgy fogalmazott: Gy. nagyon kedves volt vele. – Amikor a fiam odavitt hozzájuk, leültünk beszélgetni. Megölelt és együtt sírtunk, mert elárverezték a házamat és az erdőben laktam. A nő szerint Gy. és a volt férje azért veszekedtek, mert a férfi nem akart elmenni dolgozni, és Gy. tartotta el – mondta és amikor dr. Mészáros Attila főügyészségi ügyész megkérdezte, hogy ha így volt, az ő lakrészének ajtaját vajon miért gyújtotta meg a nő, azt mondta: fogalma sincs.

Kétséget kizáróan

– M. I.-né bűnössége minden kétséget kizáróan megállapítható – ezt mondta dr. Mészáros Attila kedden a perbeszédében és hozzátette: ezt támasztják alá a tanúvallomások és a szakértői vélemények is. – Az asszony féltékeny volt, ezért locsolt az ágyban fekvő élettársára benzint, s gyújtotta meg, s ezért öntött üzemanyagot a nyári konyha ajtajára is. Meg akarta ölni őket, és nem rajta múlt, hogy a haláluk nem következett be. A tűzvédelmi szakértő megállapította, hogy ha nem fékezik meg a lángokat, M. G. és a volt felesége is életét vesztette volna – mondta az ügyész és hozzátette: a büntetés kiszabása és annak mértéke ebben az esetben különösen sarkalatos pont, hiszen az elmeorvos szakértők megállapították, hogy M. I.-nét a kóros elmeállapota nagy mértékben korlátozta a cselekvési képességében – ez mindenképpen enyhítő körülmény, ahogy az is, hogy a cselekménye kísérleti szakban maradt, noha ez nem rajta múlt – mondta az ügyész, és végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indítványozta. 
Az M. I. kirendelt védőjét helyettesítő dr. Dobos Zoltán viszont azt hangsúlyozta, hogy a vádlott nem akarta megölni sem az élettársát, sem annak volt feleségét. – M. I-né és M. G. bántalmazó kapcsolatban éltek, s az asszony paranoid elmezavarban szenved, így amikor az élettársa odaköltöztette a korábbi feleségét, veszélyben érezte az egzisztenciáját, és a lakóhelyét, de amit tett, nem ölési szándékkal tette. Ez egy segélykiáltás volt a részéről, s végig beszélt a sértettekhez, vagyis tudta: képesek lesznek védekezni a tűzzel szemben. Ezekre tekintettel az elsődleges indítványom, hogy mentsék fel, vagy hogy enyhébb minősítést kapjon az ügy. Ha mégis megállapítják a bűnösségét, vegyék figyelembe a kóros elmeállapotát, a büntetlen előéletét, és ítéljék felfüggesztett szabadságvesztésre, ha pedig letöltendő szabadságvesztés az ítélet, annak időtartama ne legyen hosszabb annál, mint amit eddig bv-intézetben töltött – tette hozzá a védő.

A középmértéknél jóval enyhébb

Dr. Gál Anikó törvényszéki bíró bűnösnek találta M. I.-nét a terhére rótt bűncselekményekben, és azt mondta, az eljárás kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a nő meg akarta ölni az élettársát és annak volt feleségét. – A vádlott minden vallomásában elismerte, hogy ő okozta a tüzet. Féltette az addigi élethelyzetét, emiatt aktivizálódtak a gondolataiban a paranoid tartalmak, de a gondolkodásának voltak reális elemei is – ilyen például, hogy azok ellen irányult a cselekménye, akikkel a konfliktusai voltak, s az is, hogy utólag megbánta, amit tett – mondta, majd rátért a kiszabott büntetés mértékére. – Többszörösen minősülő emberölés kísérlete esetén a büntetés mértéke 10-20 évig, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés lehet. A középmérték ez esetben 15 év, de az, hogy a vádlott beszámítási képessége nagymértékben korlátozott, lehetővé teszi a büntetés korlátlan enyhítését. A bíróság figyelembe vette, hogy M. I-né elismerte a gyújtogatást, azt is, hogy büntetlen előéletű, illetve azt is, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt – ám ez utóbbit csak kisebb súllyal, hiszen nem az asszonyon múlott, hogy senkinek sem esett baja – mondta.  
Az ügyész és a védő három napon belül dönt az esetleges fellebbezésről, M. I.-né viszont kijelentette: tudomásul veszi, hogy hat évet fegyházban kell töltenie.