Hogyan lesz áram a Tisza hullámaiból?

Amikor az Erőművek Éjszakája keretében pár éve a Veolia nyíregyházi gyárában jártam, a turnusunkban lévők közül többen is ajánlották a tiszalöki erőművet, de eddig rendre lemaradtam a regisztrációról – nos, ezúttal időben kapcsoltam, így pénteken végre bejuthattam hazánk második legnagyobb vízi erőművébe. Voltak, akik Miskolcról érkeztek, mások egy kicsit közelebbről, s többen voltak helyiek, akik bár itt laknak a városban, még soha nem jutottak be a kapukon túlra.

Hetven éve készült el

Most viszont Varga Zsolt vezető elektrikus kalauzolásával tehettünk egy sétát, s már az első métereken megtudtuk, hogy a Tisza szabályozása után, amikor a felgyorsult folyóval kezdeni kellett valamit, öt duzzasztó és vízlépcső építését tervezték – végül kettő valósult meg, a kiskörei mellett a tiszalöki. Ez utóbbival, bár természetesen szerepet játszott volna a folyó vízgazdálkodásában és az Alföld mezőgazdasági vízellátásában is, nem tudták volna teljes mértékben kihasználni a folyó erejét. Dr. Mosonyi Emil főmérnök kitartó érvelése is kellett ahhoz, hogy Tiszalökön olyan vízlépcső épüljön, melynek a korábbi tervekben is szereplő duzzasztómű és hajózsilip mellett szerves egysége a villamos energia termelésére alkalmas vízerőmű is. A duzzasztómű 1954-re készült el, a hajózsilipet pedig négy évvel később adták át, az építkezésben 1950–53 között hadifoglyok is részt vettek. A víz­erőmű első blokkját 1956-ban helyezték üzembe, a második turbinát két évvel később adták át, a harmadik blokk pedig 1959-ben kezdte meg a villamosenergia-termelést.

Több mint ötven évig működött

Mielőtt beléptünk a turbinákat rejtő csarnokba, rácsodálkoztunk egy kiállított turbinalapátra, ami 51 éven át üzemelt, és amire annak idején saválló borítást hegesztettek – 1956-ban ez egy magyar újítás volt, ami, mint aztán kiderült, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Megnéztük a hatalmas szobrot is az épület párkányán, Vilt Tibor monumentális alkotása egy nőt ábrázol: a kezében a villám az áramra, hajfonata a folyó fodrozódására utal, ez a vízből született energia szimbóluma. 
Kiderült, hogy van az alkotásnak helyi legendája is: Zsuzsi egy fiatal lány volt, aki az erőmű építésénél dolgozott, s öngyilkos lett: levetette magát az erőmű tetejéről, és oda zuhant, ahol a szobor áll. Egy másik változat szerint Zsuzsi vízhordó lány volt, aki ezen a helyen fulladt vízbe. De inkább koncentráljunk a jelenre: a csarnokban, ahol a kék, a sárga és a zöld turbina áll, kellemes az idő, s halk moraj jelzi csak: itt bizony komoly munka folyik. Persze ebből semmi sem látszik, minden békés, nyugodt, és eszünkbe sem jut, hogy sok-sok méterrel alattunk folyik a Tisza, s hogy dolgoznak a berendezések. 
A csarnokot több dézsás növény is díszíti: látszik rajtuk, hogy jól érzik magukat a gépek társaságában. De ami a virágoknál lényegesebb: az erőmű összkapacitása 12,9 MW, ezt a már említett három darab Kaplan turbina – ezek teljesítménye egyenként 4,3 MW – és a generátorok biztosítják. Másodpercenként 117 köbméter vizet nyelnek el, fordulatszámuk percenként 75. Minden turbinának négy lapátja van, ezek átmérője 4,8 méter – megtudtuk, hogy ezeket a halak nagy ívben elkerülik. A generátorok 5250 voltot termelnek, majd ezt 22 kilovoltra transzformálják, s így táplálják be az országos hálózatba: ami Tiszalökön képződik, az tisztán zöldenergia – mesélte „idegenvezetőnk”.  

Amikor a jég az úr

Megtudtuk: a szakemberek a vezérlőteremben ülve figyelik az adatokat, ha arra szükség van, onnan tudják leállítani, újraindítani, a teljesítményt növelni vagy csökkenteni. Az, hogy mikor mennyi áramot termelnek, függ a vízhozamtól s a vízállástól is. Ha ez utóbbi túl alacsony, nem tudnak termelni, ha túl magas, meg kell billenteni a táblát – három hatalmas tábla fogja a Tiszát. Amikor karbantartási munkákat végeznek, két táblát lezárnak, így víztelenítik a turbinaházat – ezt évente megteszik. A turbinákat és a generátorokat 2007–2010 között felújították, s ezzel nőtt az erőmű teljesítménye, de az üzemviteli rendszert is automatizálták, így csak a kisebb karbantartási munkákra van szükség. 
Varga Zsolt elmondta, a víz hőfoka is befolyásolja a termelést, ha ugyanis befagy a folyó, folyamatosan törniük kell a jeget. Jégzajláskor a jég feltorlódik az erőmű uszadékot felfogó rácsszerkezetében, így károsíthatja a berendezést, és kiesést okoz az áramtermelésben is, ezért erre különösen kell ügyelniük – mesélte Varga Zsolt, aki soha nem fogja elfelejteni azt a telet, amikor heteken át be volt fagyva az erőmű. De csökkenti a termelést a rengeteg szemét is – ezt már a csarnok mellett tudtuk meg, amikor a tisztítógépet vettük szemügyre. 
Mindig van dolga – volt már a vízben autógumi is, felnivel együtt –, és annyi hulladékot szed össze, hogy naponta kétszer fordulnak a 30 és a 25 köbméteres konténerrel. Továbbsétálva gyönyörűen gondozott rózsabokrok mellett mentünk el – mint kiderült, van néhány gyümölcsfa és szőlő is –: a virágok azon alállomások mellett virítanak, amelyeket szintén az erőmű dolgozói kezelnek, s amelyek a környező települések energiaellátását biztosítják, de ebből az áramból Nyíregyházára is jut. 
Mire véget ért a séta, besötétedett, így a Tisza és az azon fekvő létesítmény egy másik arcát mutatta, de már tudtuk, mit is rejt a kivilágított csarnok – érdemes volt várni a látogatásra, és most van egy évem, hogy kitaláljam, jövőre mit nézzek meg az Erőművek Éjszakáján.