Szabolcsi X-akták

2 órája

A lápi kóku riogatta a besztereci gyerekeket?

Idén is arra kértük olvasóinkat, osszák meg velünk kísértetsztorijaikat, szörnyészleléseiket és félelmetes, természetfeletti élményeiket Halloween alkalmából. Ezúttal egy szokatlan besztereci lidércről futott be hozzánk egy hátborzongató sztori.

Szon.hu

Forrás: Dream / AI

Beszterecről és a falu határáról az emberöltők hosszú sorában szárnyra kelt egy legenda – bár értesüléseim és képzeteim csalókák lehetnek, ahogyan mindenkié, ezért kérem, a nyomtatott szónak a célját, a beszéltnek a velejét keressék: az enyémekkel és a körülötte olvasottakkal hasonlóképp járjanak el. Ez a szóbeszéd pedig úgy tartja, hogy sok-sok évvel ezelőtt, amikor a települést háromfelől még mocsarak, lápok, ilyen-olyan vízfolyások, tavak zárták körül, egy drótos tót érkezett a faluba a negyedik, egyedüliként járható irányból, hogy a fazekak, lábasok foldozásából szegényes keresetre tegyen szert. Végigjárta a házakat a falu egyik végétől a másikig, majd dolga végeztével kifelé igyekezett volna a szomszédos települések felé, csakhogy amerre próbálkozott, mindenfelé sűrű növényzet, áthatolhatatlan mocsár és víz állta az útját. Szegény ember, aki ekkorra ereje végére ért, kétségbeesésében a földre rogyott és így kiáltott:

„Istenem, itt a világ vége!”

Ezután erőt vett rajta a buzgóság, és cudar helyzetébe beletörődve elszenderedett a határszéli fák árnyas lombja alatt. A falusiak vendégszeretetében túlzottan nem bízva végül ott töltötte az éjszakát egy bozótos menedékében. A balzsamos nyáréjszaka után reggel kipihenten ébredt, a gyógynövények és a gombák alapos ismerőjeként pompázatos reggelit készített, és ha már úgyis ott csörgedezett egy kis érfolyás, rögtönzött pecabotjával halat fogott ebédre, azt tűzön megsütötte. Ezzel másodjára is rabul ejtette a vadregényes, magányos táj. Gondolt egyet, kalyibát eszkábált magának és korábbi hivatásával felhagyva csendes, önellátó pákászéletre rendezkedett be a mocsárban. Új lakóhelyén sok virágos tavaszt, fülledt nyarat, színes őszt és zord telet átélt, mígnem az utóbbiak közül az egyik végzett vele aggkorában. Hanem a horgászatról, gombászásból hazatérő gyerekek ezután is évről-évre zöldes bőrű, toplászkalapos öregről számoltak be értetlenkedő szüleiknek, s bár néha megriadtak tőle, a kissé bogarasnak tűnő vénség mindahányszor békésen pecázgatott, gyűjtögetett csak a határban, senkihez sem volt szava. A falusiak magukban elnevezték őt lápi kókunak, hol jóízű, hol maró gúnnyal átitatott történeteket meséltek róla a fonóban, esetleg a rosszalkodó gyerekeket riogatták vele de ettől eltekintve ügyet se vetettek rá.
Hanem aztán a tavak, vízfolyások, mocsarak és lápok idővel megfogyatkoztak, helyüket utaknak, szántásnak, vetésnek, legelőknek, akácos réteknek adták át. A határban csatangoló gyerekek és a földművesek ezekben az új időkben egészen döbbenetes látványnak lettek tanúi, ahogyan a szakadt rongyaiban kóválygó szellemmatuzsálemet figyelték, aki zavartan motyogott maga elé, hosszú, csimbókos, ősz haját ide-oda csapkodta a szél, a tollundi férfiéhoz hasonló, múmiaszerű, aszott, tőzegbarna bőre már-már fakéregre emlékeztetett. Nem egyszer sírni látták a lápi kókut, sőt, a mostaniakhoz hasonló ködös, hideg októberi éjszakákon keserves, vészjósló üvöltése visszhangzott a faluban. Az eszelős tekintetű öreg lidérc ráadásul egy csapat kisgyereket hosszú hetekre álmatlanságba kergetett azzal, hogy az arcukba üvöltötte: 

„Hol a lápom? Adjátok vissza a mocsaramat, büdös kölkek!”

A határban gyűjtött gombáknak, a betakarított terményeknek furcsa íze lett, a környéken mind gyakoribbá váltak a bozóttüzek. A faluban mindenki tudta, hogy ezekért az öreg kísértete tehető felelőssé, épp, ahogyan már a betörésekért, az ellopott biciklikért, az elpusztult háziállatokért, a lakástüzekért és a kisebb-nagyobb szerencsétlenségekért is egyedül őt hibáztatták. Az asszonyverő férj, a hisztérikus feleség, a rossz természetű gyerek és az elhanyagoltságában kellemetlenné váló háziállat mind-mind csakis a fránya lápi kóku rontásától lehetett olyan, amilyen.
A falusiak, ki-ki félelemből, ki-ki más okból, mind kisebb-nagyobb türelemmel, vagy épp közönnyel viseltettek a jelenség iránt. Azonban egy Hanyi Karcsi nevezetű jó munkásember, miután egy éve folyamatosan húzta őt a balszerencse, egy borongós október végi éjjelen kapát-kaszát-légpuskát ragadott, s nagy elhatározással a lápi kóku törzshelye felé indult, hogy megölje vagy legalább elűzze, s ezzel végre fordítson a sorsán. A vénség dermesztő kiáltásait követte a telihold éles fényében. A határban fészkelő baglyok vészjósló huhogással figyelmeztették a veszélyre, szemük mindentudó, sárga villanása óvatosságra késztette őt. Szája kiszáradt, cserepes ajkát fájdalmasan kifújta a csípős szél, orra megtelt a különös, édeskés földszaggal. Az erős, jeges fuvallatok borzongással teli félelemmel töltötték el a szívét, átfagyott csontjai belesajdultak a rájuk váró veszedelembe.
A földek felé vezető csapásról aztán kisvártatva meglátta a rémet: a barázdák között dülöngélt, akár egy részeg ember, de inkább hasonlított egy félállati, vagy egészen állati lényre, ahogyan a magával vonszolt, talán nála is idősebb biciklit felgyújtotta, a máglya mellé vizelt, majd nagy kurjantgatások közepette tébolyultan körbeugrálta a tüzet, s hosszú, pikkelyes őzlábtönkökkel hadonászott közben. Hanyi Karcsit leírhatatlan büszkeség töltötte el. Hiszen ehhez a szerencsétlen, részeges bolondhoz képest ő egy dolgos, józan életű, minden helyzetben higgadt valaki. Ezt pedig nem másnak köszönhette, mint a lápi kókunak, hát mi lenne vele nélküle? Bár jómaga fanatikus ateistaként mélyen megvetette a vallásos emberek észszerűtlenségeit és a lápi kóku ocsmányságainál jóval kisebb kihágásokat sem hagyott büntetlenül, gyerekkorából mégis felrémlett neki valami mese a Krisztusi megbocsátásról és a felebaráti szeretetről. Önnön jóságában megmelegedve sarkon fordult, és a lápi kóku fájdalmas üvöltéseitől kísérve megindult a kis falu józan fényei felé.

Neked is van egy jó kísértetsztorid? Küldd el nekünk!

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában