1956. október 23.– egy nép kiáltott, aztán csend lett...

Egy megcsonkított, a történelem viharaiban megedzett nemzet nagyszerű nagyjai előtt rovom le tiszteletemet. Azok előtt, akik 68 évvel ezelőtt részesei voltak forradalmunknak és elszenvedői az azt követő megtorlásoknak. A jelenlévők többsége épp oly fiatal, mint 56-os hőseink, azt a tüzet is fiatalok gyújtották, akik szabadságra, független országra, boldog életre éheztek. Ők emelték fel elsőként a fejüket és kiáltottak nemet az egész nemzetet megnyomorító szavakra, az elnyomó diktatúrára. Ők vitték utcára szüleiket, majd a fellobbanó hazaszeretet és remény ezreket buzdított csatlakozásra, hogy együtt egy új rendet építsenek, szabadságban – mondta ünnepi beszédében Tóth Miklós, a Nyíregyházi Egyetem végzős történelem szakos hallgatója az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére kedden rendezett megemlékezésen. 

Mint fogalmazott, a nemzet egysége azokban az időkben meghasadt, erőszakos, gyilkos eszme uralkodott, nyomta mélyre a belenyugvók fejét és emésztette el azokat, akik szólni mertek ellene. De az elnyomás nem lehet örök, felkelt tehát a nép, megmutatta az erejét, s ha az idegen hatalom le is gyűrte, a remény szikrája megmaradt a hamu alatt, hogy aztán szabadságvágyunk tüzét mindörökké táplálja.

1956: főhajtás a hősi halottaknak

Az ünnepi szónok beszédében felidézte a nyíregyházi 1956-os történéseket is. 

– Három nappal a pesti események után, október 26-án Nyíregyházán is fellobbant a forradalom lángja, diákok, munkások százai szálltak szembe a sztálinista vezetéssel és szuperhatalmával, a Szovjetunióval. A birodalom ellen immár másodszor fogott fegyvert a meggyötört, ám meg nem tört nép. A Sóstó felől érkező villamosról leszedték a Világ proletárjai egyesüljetek! feliratot, míg a belvárosban sorra hullottak porba az elnyomást jelképező vörös csillagok. A Mars ki ruszki!-t skandáló tüntetőket Szilágyi László és Tomasovszky András vezette, ők hamarosan a forradalom mártírjaiként fejezték be életüket – mondta, és hangsúlyozta: ma más korban élünk. 

– Életünk csakis saját kezünkben nyuszik, a kimondott és leírt szót nem fenyegeti börtön, döntéseinket, választásainkat szabadon, demokratikusan, a többség akarata szerint hozhatjuk meg. Az 1956-os hősök vérüket és életüket áldozták fel azért, hogy mi már egy szabad Magyarországon születhessünk – mutatott rá '56 máig tartó üzenetére, és örökségére. – Tisztelet az előttünk járóknak, főhajtás a hősi halottaknak, köszönet azoknak, akik megőrizték az emlékük. Nekünk pedig jövőbe nézés, remény és bizalom, nemzetünk nagyságra iránt – zárta gondolatait Tóth Miklós.

Megidézték a történelmet

Ezt követően 1956, te csillag címmel a Nyíregyházi Egyetem Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 11. A osztályos diákjai korhű ruhában, díszletek között elevenítették fel az 1956-os eseményeket, az elnyomó hatalom elleni október 23-ai tüntetést, az akkor elhangzó 16 pontot, a nemzeti színű zászló közepéből kivágott a szovjet mintájú címert. A lyukas lobogó a forradalom szimbólumává vált.

– Olyan energiák szabadultak fel, melyek az emberi világot megrázkódtatták. Tízmillió lélek hivatalos gyújtogató nélkül lángra lobbant – hangzott el a műsorban, munkások, fiatalok, diákok és egyetemisták egyként álltak ki a szabadság mellett, a tankokra Molotov-koktélokat dobáló, tizenéves pesti srácok, pedig bátorságukkal méltán szereztek hírnevet. Az 1956-os forradalom és szabadságharc elbukott, orosz tankok lépték át a határt, az elnyomó hatalom megszállta hazánkat, leverte a forradalmat és kegyetlen bosszút állt a szabadságért, függetlenségért kiállók ezrein. Egy nép kiáltott, aztán csend lett... Csend, melynek üzenete soha el nem múlhat, újra és újra a szabadság, a függetlenség, a demokrácia fontosságát fejezi ki a szívekben, a lelkekben.