Érték a javából: a nyíregyházi rádió tündöklése és elbuktatása

Hallatlanul jó volt hallgatni Zsoldos Barnabás volt stúdióvezető, a Kossuth Rádió szerkesztő-riportere szavait az Értékes esték programsorozat részeként a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár zsúfolásig telt kamaratermében. Sok-sok kilométerben lehetne mérni azt a távot, amennyit teljesített az éterben, a rádió hullámhosszain. A Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójának anyaga immár nemzeti érték, igazi kincs. 

Érték a mérték

– Magyarországon a vidéki városok közül elsőként Nyíregyházán 1952-ben kezdődött el a rádiós műsorszórás. A Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiója az évtizedek során sok önálló műsorral gazdagította a hírközlést és a kultúraközvetítést. A kezdeti rövid adások terjedelme fokozatosan nőtt, így a stúdió 2002-ben már napi hat és fél órában sugárzott tájékoztató és művelődésterjesztő műsorokat – erősítette meg a jól felismerhető orgánumú Zsoldos Barnabás. – A Nyíregyházi Stúdió 1956-ban ugyanazt a szerepet töltötte be Nyíregyházán, mint Budapesten a Kossuth Rádió. 2007. június 30-án megszűnt a Nyíregyházi Rádió működése. A stúdió Nyíregyházán, a Szent István 42. szám alatti patinás épületben működött, az épület a Krúdy családhoz - így többek között Krúdy Gyulához - is köthető. A Nyíregyházi Stúdió egykori tárgyi eszközeiből néhány darab a Jósa András Múzeumba került, 5168 hangfelvétel pedig digitalizált formában a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Digitális Helyismereti Gyűjteményében „A Magyar Rádió Nyíregyházi Stúdiójának archívuma” nevű hangtárban kapott helyet. A felvételek, műsorok sok, ma már nem élő személy (riporterek és riportalanyok) hangját őrzik, ugyanakkor képet adnak a korábbi évtizedek mindennapjairól, törekvéseiről és egyben fontos adatokat, információkat is biztosítanak az érdeklődők és a kutatók számára.
A Kelet-Magyarországban 2007 nyarán írtuk: a Magyar Rádió vezetése az intézmény belső átszervezésekor döntött a debreceni székhelyű rádiós régió, ezzel a nyíregyházi stúdió bezárásáról. A nyíregyháziak közül többen nyugdíjba mentek, mások a sajtó más területein kerestek, keresnek állást. Július közepétől már csak négy munkatárs marad Nyíregyházán, akik a régiós rádió kihelyezett tudósítójaként vesznek részt a krónikák készítésében, esetleg szerkesztésében. „Megható volt és emlékezetes maradt, hogy az utolsó adásnapra hívás nélkül bejöttek munkatársaink. Még egyszer szétnéztek a stúdióban, felelevenítettük a több éves kapcsolatot egymással és hallgatóinkkal" - idézte fel a búcsú perceit Zsoldos Barnabás, az elköszönő stúdióvezető.
– Hetvenkét éve, 1952-ben Nyíregyházán a Borbányán átadott, az akkori kornak megfelelő felszereltséggel rendelkező adó lehetővé tette a sugárzás megkezdését. A 115 méter magas, vasszerkezettel rendelkező nagy kapacitású borbányai adó nemcsak a megyét, hanem annál nagyobb területet tudott átfogni. Az adásidő 57 perc volt, a körzeti stúdió a Petőfi Rádió műsorába csatlakozott be. A rádióműsorok Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar területén voltak hallhatóak. A stúdió berendezését kezdetben 2 magnetofon, 2 lemezjátszó és egy keverőgép alkotta. A műsorok gerincét eleinte a politikai és tájékoztató műsorok alkották, később egyre nagyobb szerepet kaptak a kultúrával kapcsolatos műsorok. Idővel lehetővé váltak az élő kapcsolások, az élő adás és a körkapcsolás sugárzása. A vidéki rádióknál először mi csináltunk körkapcsolást NB III-as labdarúgó-mérkőzésekről – mondta büszkén Zsoldos Barnabás.  
– Amikor 2002-ben a rádió fennállásának ötvenéves jubileumát ültük, az egy tényleges ünnep volt. Akkor még mindenki azt hitte, hogy újabb ötven sikeres esztendő következik. Aztán lejárt Kondor Katalin mandátuma a Magyar Rádió elnökeként, az utódja Such György lett. Az ő érájában szűnt meg a nyíregyházi rádió. 2007. december 31-ig szólt a szerződésem, éreztem, hogy a szél nem nekem fúj, kihasználtam a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét.
Zsoldos Barnabás Tiszaviden született, Gyürében nevelkedett, tanult, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium elvégzése után elvégezte a MÁV Tisztképzőt. Mátészalkán telepedett le 1975-ben, akkor kezdődött az újságírói tevékenysége is. Eleinte a szalkai vasútállomás dolgozójaként szólalt meg a rádióban, a rendszerváltozás után lett a Magyar Rádió főállású munkatársa, sőt, munkája elismeréseként városában ministúdiót alakítottak ki, ahonnan elsősorban a nyíregyházi stúdiót látta el hangos tudósításokkal, riportokkal. Öt évig volt stúdióvezető Nyíregyházán.
– Három évvel a bezárás után a grúz származású Avaneszjan Alex (aki a nyolcvanas években a Vidéki Stúdiók Igazgatósága vezetőjeként alkotott maradandót) felhívott, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem újra dolgozni? A magamfajta öreg bölény ugyan mit mondhatott volna erre? – mosolyodott el Zsoldos Barnabás. – Úgy látszik, nekem ezt adta a Jóisten, hogy mikrofonnal a kezemben a nagy hallgatóság elé tárjam az itt élők örömét, bánatát, sikerét, kudarcát. „Tétre, helyre, befutóra” dolgozok, tehát mindig egyeztetem az MTVA illetékeseivel, hogy milyen jellegű tudósításra, beszélgetésre van igény. Amíg meg tudom fogalmazni, tudom közölni a mondandómat és nem esik nehezemre, addig csinálom. Novotny Zoltán a doyen abból a szempontból, hogy 1973-tól van a rádiózás kötelékében, én 1975-től, a Krónika című műsor szerkesztője, Király Erzsébet pedig 1976-tól rádiózik, tehát tudomásom szerint mi hárman vagyunk a legrutinosabbak.