Az életmentő folyékony arany

– Ennél nagyobb tettet keveset lehet elképzelni, ezért az önzetlenségért és önkéntességért csak hálával lehet köszönetet mondani. Az emberek eljönnek vért adni, és ez az ő szavazatuk egy másik ember élete, gyógyulása mellett – fogalmazott szerda délelőtt Kiss András a vármegyei kormányhivatal épületének 3. emeletén, ahová folyamatosan érkeztek a véradók, sőt 11 órakor hosszú sor alakult ki, annyian döntöttek úgy, csatlakoznak a véradáshoz. – A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Civil Közösségi Szolgáltató Központot működtető Hierotheosz Egyesület a Miniszterelnökség felhívására három városban szervezett véradást vármegyénkben, ami az idén már 11. a sorban. Nagy öröm, hogy az Országos Vérellátó Szolgálattal és a Magyar Vöröskereszttel közösen most is három városban, Kisvárdán, Mátészalkán és Nyíregyházán is meg tudtuk szólítani a civil szervezetek mellett a magánszemélyeket is. Jó érzés, hogy már az első két nap csaknem száz donor (Mátészalkán 58, Kisvárdán 40) csatlakozott a felhíváshoz – mondta Kiss András. Az egyesület főtitkára arra biztatott mindenkit, legyenek véradók, mert a vérre, a vérből készült készítményekre az év minden napján nagy szükség van. – Akkor biztonságos az ország vérellátása, ha vannak véradók. S csak akkor biztonságos egy ország, ha minden nehéz helyzetben, bajban összefogunk. Érezni kell, hogy adni, segíteni, önzetlenül cselekedni jó – hangsúlyozta, és elárulta ő 2007 óta tagja a véradók családjának, s nem számolja, eddig hányszor nyújtotta a karját.

Járt a gratuláció

Plenter Rudolf sem számolja, hányadik véradásánál tart, de szerdán a félszázadik donációjához sokan gratuláltak a járási hivatal foglalkoztatási osztályán dolgozó szakembernek. – A legelső véradásom 1980 szeptemberében volt, elsőéves egyetemistaként csoporttársakkal együtt mentünk vért adni. Gondolkodtam akkor, vajon mi vár rám, eszembe jutottak a korábban hallott rémtörténetek, azonban ez sem tántoríthatott el. Később a katonaságnál sem hagyott el a véradási kedv, sőt akkor még eltávozás is járt az önkéntességért, mára pedig már el sem tudom képzelni, hogy ne legyek véradó. Végtelen jó érzés, hogy segíthetek – mesélte Rudolf, aki visszagondolva azt mondja, hamarabb elérte az ötvenes számot, ám a nyilvántartásból még a 1980-as évek eleji alkalmak kimaradtak. – Minden évben sikerül kollégákat is magammal csábítani a civil véradásra. Megnyugtató, pozitív visszacsatolás és jó elolvasni az sms-t, amiben értesítenek, hogy a véremet felhasználták, célba ért az adomány – beszélt az érzéseiről. Biztos benne, ha eljön az az életkor, amikor már nem adhat vért, nagyon hiányozni fog az életéből.

Minden platformon

Kollégáink is minden alkalmat megragadnak, hogy vérükkel segítsenek – ezt tették ezúttal is, és végül heten adták a semmi mással nem pótolható vörös aranyat mások életének megmentéséért. Csapatként pedig mindenkit arra buzdítanak, álljanak be az önkéntes véradók sorába. A véradásokon a magukat egészségesnek érző, 18–60 év közötti emberek vehetnek részt, rendszeres véradók esetében a korhatár 65 év. – Nagyon szép eredmény, hogy 11 órára már 47 nyíregyházi véradónk volt, s megnyugtató, hogy sokan érkeznek – ezt már Dudás Mariann, a Magyar Vöröskereszt Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Szervezetének véradószervező területi vezetője mondta. Mint megtudtuk, minden platformon megszólítják a lehetséges donorokat. A call centerükön keresztül telefonon, de sms-ben, e-mailben is tartják a kapcsolatot a véradókkal, ahogy plakátokon és a közösségi média felületein a véradó eseményeket népszerűsítik és egyben felhívják arra is a figyelmet, a legnagyobb adomány a véradás.