A versenyen fél szavakból értették egymást

Az már a gyakorlati feladatok során látszott, hogy a tiszaháti alközpont versenyzői, azaz a tiszalöki vizesek értik a szakmájukat, mivel az első nap végén a képzeletbeli dobogó mindhárom fokán ők álltak, de másnap még várt rájuk az elméleti próbatétel.

Minivárost építettek

– A korábbi évek szerelőversenyein szerzett tapasztalatok sok erőt adtak nekünk, kicsit „felszívtuk” magunkat erre a versenyre – mondta Vadász Lóránt már a Nyírségvíz Tó utcai központjában, ahol arra kértük a négy egri győztest, osszák meg lapunkkal élményeiket és tapasztalataikat.
Összeszokott egységként indultak Egerbe, ahol szeptember 10-én a vár udvarán felállított színpadon a szerelést egyéni és csapatfeladatként hajtották végre. Itt többek között tűzcsapot, illetve közkifolyót kellett bekötniük, azaz ahogy ők mondták, egy miniváros gerincvezetékét építették meg vízbekötésekkel, leágazásokkal, a szakaszoláshoz szükséges tolózárakkal.

– A szemerkélő – többször szakadó – eső nem könnyítette meg a dolgunkat, hiszen minden csúszott, a szerszámok, a szerelvények és a talaj is, ami nem kifejezetten szerencsés szerelés közben (vagy éppen a kötél illetve cső húzásnál sem) – utalt a nehezítő körülményekre Tóth Lajos. A nyírségi csapatkapitány, aki az egyéni versenyben mindenkit maga mögé utasított azt mondta, emiatt és a korábbi tapasztalatok alapján a stratégiájukon is kellett változtatniuk. 

– Előre megbeszélve pontosan elterveztük, ki, mikor, mihez nyúl majd hozzá, s azt tartottuk szem előtt, hogy a legkevesebb hibaponttal, a szintidőn belül hajtsuk végre a feladatokat. Az eredmény bennünket igazolt, ugyanis két feladatot is száz százalékosra, hibátlanul és jóval a meghatározott szintidő alatt fejeztünk be, ami még a versenytársak elismerését is kivívta.

Összesen 86 évnyi tapasztalat

Kiss Zoltán volt most a csapat tartalék tagja, s mint kiderült, a szeme is. Tudásával – és korábbi versenyzői rutinjával – kiválóan segítette társait. Szemvillanásokból, fél szavakból értették egymást, nagy előny, hogy a mindennapokban is együtt dolgoznak.

Amikor elhangzott Lajostól, hogy „tűzcsap, ahogy szoktuk”, óraműpontossággal mindenki tette a dolgát, ugyanakkor résen kellett lenni, mert a feladatleírásokban mindig volt valami nem várt csavar, amit ha nem vettek észre, értékes pontokat vihetett el a „víz”.

– A sikerhez szerintünk 70 százalékban szükség volt a meglévő rutinunkra, s idén már el tudtuk engedni a versenydrukkot – állították egyhangúlag. – Megbeszéltük, hogy Lóri előkészít, Lajos értelmezi a szöveget, én figyelem a műszaki rajzot – részletezte a feladatvégrehajtás menetét Nyírcsák Sándor. De visszatérve a rutinhoz, Lóri 26, Sanyi  21, Zoli 22, míg Lajos 17 év mindennapi tudását tette bele a versenybe, a maradék 30 százalékhoz pedig rögtönzésre és jól meghozott döntésekre volt szükségük, például a nap végi mókás feladatnál is a többieket figyelve jöttek rá, hogy a felállásnál más legyen a sorrend. 

– Ott a helyszínen láttuk, hogy a legmagasabbnak nem elől, hanem hátul kell lennie, akkor leszünk a legerősebbek, és igazunk lett – nevették el magukat a legjátékosabb feladatot felidézve, ahogy szerencsére a vakon szereléssel (a dobozokba lezárt szerelvényekhez csak a két kezükkel nyúlhattak hozzá) sem kell munkaidőben megküzdeniük. Sőt, miután a versenyen a jegyzőkönyv kitöltésével együtt 4 perc alatt cseréltek vízmérőt, hazatérve azt mondták nekik – viccesen –, ez lesz az új szintidejük...

A másnapi elméleti megmérettetésben a szakmai gyakorlati tudáson túl a jogszabályok pontos ismeretére is szükségük volt, sőt, a megválaszolandó kérdések olyan szakterületet is érintettek, amivel ők a mindennapokban nem találkoznak.

Egyéniben és csapatban is

– Ilyenek voltak például a szennyvizes kérdések (azzal nálunk szennyvizes szakemberek foglalkoznak), vagy ahogyan a bemérés sem a mi asztalunk, de a villanyszerelés sem. Azonban ezekre az ismeretekre is kíváncsiak voltak a teszt összeállítói, így erre is megpróbáltunk munka után, a szabadidőnkben a legjobban felkészülni – mondta Lajos, s kiderült, a korábbi évek versenyrutinja ezen a téren is jól jött. A feltett kérdésekre idén sem csapatként válaszoltak, hanem mindenki egyénileg oldotta meg a feladatsort és itt sem véreztek el. Az összesítés után Lajos végzett az élen, ötödik lett Sanyi, hatodik pedig Lóri, ez pedig egyben azt is jelentette, megnyerték a csapataranyat is. Amire korábban nem volt példa, mindent a Nyírségvíz versenyzői nyertek, sőt annak a lehetőségét is, hogy jövőre Nyíregyházán rendezzék meg az országos víziközmű szerelőversenyt.

– Jövőre házigazdaként nem indulhatunk a versenyen, ám a feladatok összeállításához biztosan lesz ötletünk – ígérte a négy kiváló szakemberünk.

– Az egriek, azaz a Heves Megyei Vízmű Zrt. magasra tette a lécet, egymás után kétszer adva otthont a versenynek. Az idén – az állami tulajdonú vízművek csapataival kiegészülve – harminc egység  áll rajthoz és vett részt a víziközmű szakma kiemelt eseményén. Jövőre nagy kihívás lesz számunkra ezt az országos viadalt megrendezni – mondta a versenyt követően Galambos Sándor, a Nyírségvíz Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese, aki ugyanakkor nagyon büszke volt a csapatra, a dupla sikerre.