Száz éve hunyt el a világ legkisebb rikkancsa

 Az ekkor készült képeslapok elsősorban egy adott város vagy tájegység nevezetességét, épületét, utcáit ábrázolták. Kevesen tudják azonban, hogy ebben az időszakban készült egy olyan képeslapsorozat is, amely egy élő nyíregyházi személyt ábrázolt. Az úriember – aki a képeslapokon csak „Andris”-ként vagy „Kis Andris”-ként szerepelt – a világ legkisebb újságárusa volt. 

Valódi tinisztár 

A 88 cm magas Turcsán Andris (1885–1924) valódi sztárként tündökölt a 20. század első évtizedeiben Nyíregyházán, hiszen legalább négy különböző, illetve újra kiadott vagy színezett képeslapon szerepelt – hol Nyíregyháza legkisebb embereként, hol pedig a város és a világ legkisebb újságárusítójaként hivatkozva rá. 
Turcsán András 1885. május 18-án született Nyíregyházán, ágostai hitvallású evangélikus családban. Édesapja Turcsán András napszámos, édesanyja Asztalos Zsuzsanna. Ekkor még a szülők és a rokonok sem sejthették, hogy a fiúgyermek 20 év múlva újságárusként, kis termete miatt valóságos „sztárként” fog szerepelni Nyíregyháza képeslapjain. 
A „boldog békeidők” nyíregyházi képéhez tartozott az élénk sajtóélet és az utcákon megjelenő rikkancsok, azaz a mozgó utcai újságárusok. Turcsán Andris 1904-ben már rikkancsként kereste kenyerét, akiről az első fellelhető képeslap is ekkor készült el Piringer János nyomdájában. 
Andris egy fényképész műtermében áll, egyszerű kalapban, szerény öltözékben, jobb kezében sétapálcával, bal kezében szivarkát szorongatva, a hóna alatt egy köteg újsággal. A képeslapon lévő információk alapján ekkor 19 éves és 88 cm magas „Nyiregyháza és a világ legkisebb ujság árusitója”. Ugyanezt a képeslapot újból kiadták 1907-ben, de ott már 22 évesnek tüntették fel. Szintén 1904-ben készült róla egy színezett képeslap, ahol ismét egyszerű öltözékben, de sapka nélkül látható Andris, aki egy fehér válltáskát visel, bal kezében szivarkával, jobb kezében a budapesti Friss Újság egyik számával. 
 

Verseket is szavalt 

A sajtó is először 1904-ben írt róla, egészen pontosan az Új Idők 1904. évi számában olvashatjuk róla az alábbiakat: „Magyarország legkisebb újságrikkancsát mutatjuk itt be olvasóinknak. A mesevilág Babszem Jankójára emlékeztet Turcsán András, aki szülővárosában, Nyíregyházán terjeszti lapelárusítással a magyar kultúrát. 
„Ondruka”, amint őt általánosan hívják, tizennyolc éves törpe, és ha végigbaktat a város főutcáin, az emberek jóakaró mosolygással veszik körül a kis rikkancsot. Nyíregyházán nagy népszerűségnek örvend, és a kávéházak törzsasztalainál gyakran el kell szavalnia a maga mókás verseit. A „Korona” éttermében nemegyszer látni őt, ahogy egy sarokasztalnál gunnyasztva ül, és gyermekes szájából füstkarikákat ereget. Ilyenkor bölcsészi egykedvűséggel nézegeti az étterem vendégeit, mintha azt mondaná: „Óh, ti óriások, milyen törpék is vagytok ti!” 
1905-ben már a harmadik képeslapváltozat jelent meg Andrisról, mely ismét egy műtermi beállított fénykép alapján készült. Az újságárus ezúttal tollas pörgekalapban, kackiás, kipitykézett magyar dolmányban és bokaszíjas csizmában látható. A felirat ebben az esetben a következő: „Andris, Nyiregyháza legkisebb embere, 20 éves 88 cm magas”. 
A Nyírvidék című megyei újság 1905. évi számából kiderül, hogy a díszmagyart közadakozásból vették számára. 1908-ban ismét megjelent egy újabb képeslap Andrisról, ahol a helyszín ugyanaz a műterem, mint 3 évvel korábban, csak itt nem egy széken ülve, hanem egy asztalon álldogálva látható a zsinóros dolmányt viselő újságárus, jobbjában az elmaradhatatlan sétapálcával. Ez a lap volt a legnépszerűbb: még három újabb kiadást élt meg fekete-fehérben 1911-ben, színes árnyalatban 1913-ban és egy teljesen színezett, évszám nélküli változatban. 
1921-ben készült róla az utolsó ismert képeslap. Ezen a felirat hirdeti, hogy „Andris, az Ujságbolt rikkancsa. A világ legkisebb ujságárusitója, 88 cm magas, 36 éves”. Ez a kép nem újságokkal mutogatja a kis termetű fiatalembert, hanem a jól ismert magyaros dolmányában és pörge kalapjában csípőre tett kézzel néz bele a világba. Andris ruházata alapján megállapítható, hogy a felvétel alighanem 1905-ben készült, amikor egy műterem asztalán ült és állt modellt. 1924 szeptemberében, az örökváltság 100. évfordulójának alkalmából ugyanezzel a képpel mutogatták a nevezetes rikkancsot, és helyet kapott a Fábián-féle levélpapírdoboz tetején is, ahol már 38 évesnek tüntették fel. 

Tüdőgyulladás vitte el 

Sajnos Andris azonban már nem érte meg az örökváltság centenáriumát, ugyanis 1924. június 4-én, tüdőgyulladás következtében váratlanul elhunyt. 
A megyei sajtó Andris halála után két nappal a következő sorokkal emlékezett meg róla: „Nyíregyháza város régi bohém életének egyik jellegzetes alakja száll sírba Turcsán András személyében, aki 88 centiméteres magasságának Magyarország legkisebb újságárusa volt. 39 éves korában halt meg a Gólya utca 13. számú lakásán, és édesanyján kívül kiterjedt rokonság gyászolja, akik között ő volt a legkisebb termetre, de keresetre nézve valamikor mégis a legnagyobb, mert pár évvel ezelőtt nem lehetett gentri mulatságot elképzelni az ő személyes jelenléte nélkül. Volt idő ugyanis, amikor Turcsán András szívesen látott vendég volt a városi és megyei urak asztalánál, s pezsgőzés közben igen gyakran megesett, hogy a kis Andris az asztal tetején szaporázta a csárdást. Természetes, hogy másnap kaccenjammerrel és gazdag ajándékkal ébredt föl a kis rikkancskirály. Ma már persze elhalkult az igazi urak asztalánál a muzsika, a háborús gazdagok pedig új attrakciók után néznek és Andris megszokottságában fáradtan, kora vénen járkált újságárus körútján, amelyet 20 éven át hidegben, melegben, jó és rossz sorsban egyaránt híven teljesített. Az utóbbi időben már nem tellett neki sarkantyús csizmára és zsinóros magyar dolmányra, de azért panasz nélkül tűrte sorsát ő is, mint azok az urak, akiknek jóvoltából egykoron kivette részét az élet örömeiből. Temetése folyó hó 6-án, pénteken délután 3 órakor lesz a Gólya-utcából (a Debreceni-utca végén), amelyen ott látjuk majd Nyíregyháza város múltjának reprezentánsait, akik eltemetik Andrissal Nyíregyháza város történetének sok kedves emlékkel gazdagított két évtizedét.” 
Turcsán Andris halálával egy korszak ért véget Nyíregyháza történetében – egy olyan korszak, amelyet ennyi idő távlatából is nyugodt szívvel nevezhetünk a „boldog békeidők” korának. 

Dr. Holmár Zoltán történész