Érdemes megjegyezni: a medve nem játék

A fent említett mondás vonatkozik a hadtörténelemre is. Tudják ezt a militaristák is, de pénzügyi okokból nem veszik figyelembe a harcias politikusok. Ők az orosz–ukrán háború befejezését nem a tárgyalóasztalnál, hanem a harcmezőkön akarják kivívni. Az Ukrajnát támogató erők a győzelmet csak akkor tudják elérni, ha az orosz hadsereget nyílt háborúban legyőzik, de ez csak úgy lehetséges, ha betörnek Oroszországba és békére kényszerítik. 
 

Súlyos árat fizettek 

Ezzel kapcsolatban felhívnám a figyelmet Vucsics szerb elnök kijelentésére: „…azt nem mondták meg polgáraiknak (a nyugati hatalmak), hogy súlyos árat fognak ezért fizetni.” A szerb politikus jól látja és ismeri az alábbi tényeket. Az „orosz medve” a korábbi századokban sok sebből vérzett, de teljesen legyőzni egy nagyhatalom sem volt képes. Az oroszellenes politikusoknak tanulmányozniuk kellene a II. világháború hadtörténetét, főként a Barbarossa-terv kudarcát. A Moszkváig eljutó német hadsereg látszatra győzelmek sorát érte el. Ezt azonban csak az óriási szovjet emberveszteségek és hadifoglyok százezrei igazolták. Valójában a goebbelsi sikerpropaganda eltakarta a németek valós stratégiai kudarcait. Egy-egy nagyobb szovjet város német ostroma és bevétele (Kijev, Szmolenszk) több időbe került, mint egész Franciaország elfoglalása. Szevasztopol ostroma hét hónapig tartott, Leningrád bevétele sem sikerült. A sztálingrádi csata emberveszteségein sem árt alaposan elgondolkodni. A németek veszítettek, s amikor a körülzárt, 300 ezer fős, Paulus tábornok által vezetett hadsereg megadta magát, alig 90 ezer kimerült, sebesült katonából állt. Többségük később a hadifogságban megfagyott, vagy éhen halt. A 90 ezer hadifogolyból alig 6 ezer került csak haza. 
 

Harcias európaiak 

Hiába jóval erősebb a NATO vagy az Európai Unió (gazdaság, vagy katonai élőerő tekintetében), ha nagy seregek fognak felvonulni az oroszok ellen, ez a katonai aszimmetria megváltozik, mert a Föderáció tízmillió katonát is tud mozgósítani a soknemzetiségű támadókkal szemben. Mindezek mellett azt is figyelembe kell venni, hogy az Orosz Föderáció rendelkezik a legtöbb atomfegyverrel a világon. 
Tisztában van ezzel az USA is, de a proxy háború nekik nagy hasznot hoz. A harcias európaiakat kihasználják, a „szövetséges” ukrán halottak százezrei egyáltalán nem zavarják őket. Tehetik ezt, mert Nógrádi György professzor szerint „a józan ész ma a világ sok pontján hiányzik”. 
 

Leírhatatlan a vesztesség 

Minket, magyarokat a jogos revíziós törekvések és a német érdekeket kiszolgáló politikusok sodortak be a II. világháborúba. Nemrégiben hosszan gondolkoztam ezen, amikor beléptem a szatmári műemlékek egyik gyöngyszemébe, a szamosújlaki református templomba. A bejárattól balra egy márványtáblán áll a világháborúban elesett falusiak névsora. Örök mementó legyen ez hazánk számára, hiszen nincs olyan magyar család, akiknek őseit ne érte volna el a háború gyilkos lehelete. Az én nagybátyám, Kincs Béla neve is olvasható a II. világháború szamosújlaki áldozatai között. Amikor 1942 nyarán a behívóparancsát megkapta, ezeket a szomorú szavakat mondta: „Visznek minket a vágóhídra.” 
Egyike volt annak a több mint 20 ezer magyar katonának, aki a nagy doni katasztrófa előtt, a reménytelen hídfőcsatákban (Uriv, Scsucsje, Korotoljak) elesett. A háborúban elpusztult az akkori fiatalságunk színe, virága, számtalan civil és a vidéki zsidóság. A lakosság számarányát tekintve Lengyelország, Szovjetunió, Németország után Magyarország szenvedte el a legnagyobb emberi veszteséget. Emellett az életben maradt lakosság „átélte” a háború minden szörnyűségét, borzalmát. 
Ezért kell nekünk, magyaroknak a pacifista politikát támogatni. Különösen két leírhatatlan veszteséget hozó világháború után. Figyelmeztessen mindenkit XII. Pius pápa örökké érvényes mondata: „Semmi sem vész el a békével; de a háborúval minden elvész.” Csak a béke a biztosítéka annak, hogy a vesztes XX. század után egy nyugodtabb, boldogabb éra következhet a magyarság egészére. 

Dr. Erdélyi Iván