Búcsúpuszi a gólyák kobakjára – madármentés háziorvosi szenvedéllyel

Mi történik, ha az áramszolgáltató szakemberei egy leszedett gólyafészekben négy tojást találnak? Visszatenni nem tudták, hiszen a fészek tavasszal olyan zárlatot okozott, hogy a falu fele áram nélkül maradt. Egy gyors telefon a Hortobágyi Nemzeti Parkba, ahonnan hívták dr. Kiss Csaba nyíregyházi (kótaji) háziorvost, s hamarosan megérkeztek az apró tojások a madármentőhöz. 

Röpképes állapotban 

– Ez rendszeresen előfordul, de nem csak az áramszolgáltatótól, a rendőrségtől, más szervezetektől is hívnak sérült madarakhoz, magára hagyott tojásokhoz – jegyezte meg Csaba, mert nincs abban semmi meglepő, ha állatmentéshez kérik a szakértelmét. – Keltetőbe tettük a tojásokat, és figyeltük, ahogy szépen fejlődtek, folyamatosan forgattuk, hogy egyenletesen érje a hő. Majd a tudás és tapasztalat alapján, amikor elkezdtek a fiókák csipogni, mozgolódni, hagytuk, hogy a természet tegye a dolgát. Sajnos az egyiken már ekkor láttuk, hogy nagyon gyenge, alulfejlett, s minden igyekezetünk ellenére pár napnál tovább nem tudtuk életben tartani – mesélt az első időszakról Csaba, aki bár soha nem számolta, becslése szerint 14 éves kora óta már több mint 200 gólyát mentett meg, ápolt, gyógyított, majd engedett szabadon. 

Az utóbbi mintegy 10 évben, mióta sikerült Nyíregyházán egy kis saját madármentő állomást építeni, évente 250-300 szárnyas jószág és 15-20 egyéb állat érkezik Csabához. Az életben maradt három fiókát a Kiss család otthonában nagyon szépen felnevelték. A gólyák két-három hónap alatt érik el a felnőttkort, akkor lesznek röpképesek. Azért ez a gyorsaság, mert a március közepétől hazaérkező fehér gólyák párba állnak, fészket raknak, kiköltik a tojást, és az apró fiókáknak augusztus 20-ára el kell érniük abba az állapotba, hogy társaikkal elinduljanak Afrikába. – A két dátum is jelzi, nem véletlenül lett nemzeti madarunk a gólya, érkezésük és távozásuk is a magyar történelem legjelesebb dátumaihoz köthető – mutatott rá az összefüggésekre a doktor. Mivel emberkézben nevelkedtek, két kézből kapták a csontképződéshez nélkülözhetetlen vitaminokat, ásványi anyagokat és a nyers húsból, zömében belsőségből álló táplálékot, eljön a pillanat, amikor meg kell kezdeni a visszavadítási folyamatot, mert csak így van esélyük a társaik között „valódi” gólyaként tovább élni. 

Visszavadítási folyamat 

– Mindig törekszünk arra, hogy ne legyen nagyon szoros a kötődés, azonban elkerülhetetlen az érzelmi szálak kialakulása. Pár héttel ezelőtt vittük le őket Hortobágyra, az ottani madárpark és madárkórház szakembergárdája profi a visszavadításban. Folyamatosan „zavarják” a madarakat, hogy megtanulják, nem minden ember jó szándékú, s kimondottan igaz ez az afrikai kontinensre, ahol a fekete-fehér gólyák még a családi étlapon szerepelnek. A barátságos gólyát pedig igen könnyű levadászni. 

– A túlélés esélyeinek növelése érdekében a madárkórházban kialakítottak olyan röptetőt is, ahol nagyon alacsony feszültségű villanypásztorokkal azt is megtanítják a gólyáknak, hogy a villanyvezeték életveszélyes, óvatosan közelítsék meg. Közben pedig fajtársaiktól ellesik a madárviselkedés szabályait, a táplálékszerzés módját. A sikeres szocializáció alapfeltétele annak, hogy együtt induljanak a melegebb éghajlatra, és jövő tavasszal ismét visszatérhessenek Magyarországra. Dr. Kiss Csaba bevallotta, az elengedési procedúra mindig meghatja, most is elérzékenyülve nézte végig a Hortobágyon, ahogy az ünnepi hosszú hétvégén magasba emelkedtek a pár hónapja még a keltetőben melegedő apró tollasok a sérülésből felépült, megmentett, emberek között nevelkedett csaknem 80 társukkal együtt. – Annyira édesek voltak, már a kikelésük utáni napon kelepelni próbáltak, s ugyan puha csőrükkel hangot még nem tudtak kiadni, az ösztön ott volt bennük – említett emlékezetes pillanatot a háziorvos, aki híres állatszeretetéről, életmentő szenvedélyében a repülő madarakon kívül ott vannak az őzek, de akadt róka is. 

Érzelmi szálak 

– Az ember egyik szeme sír, a másik pedig nevet. Hatalmas öröm idáig eljutni, egészségesnek tudni, majd szabadnak látni egy állatot, amit te gondoztál, neveltél. Ezért csinálom én is, ez az értelme a munkának és ér meg minden időt, pénzt és fáradságot – magyarázta Kiss Csaba. 

A három gólyának még búcsúzóul elmondta a jótanácsait, mindegyik kapott a feje búbjára egy puszit, majd várta őket a végtelen. A pillanatot még ünnepélyesebbé tették a tánctanodás Antal Rolandék, akik népviseletbe öltözve vettek részt az elengedési programban. Persze, ami az ember szívszenvedélye, az nem is igazán fáradság, mondhatnánk, aztán kiderült, egy fekete gólya tudott olyan kedves, odabújós lenni, amitől az emberi szív is teljesen ellágyul, a Kiss doktoré is. Nem véletlen, hogy egyik állat sem kap nevet, attól még nehezebb lenne az elválás. Jogosan vetődik fel a kérdés: ha valaki ennyi állatot megment, miért az embergyógyítást választotta? – Mert az állatorvoslásból a madármentés érdekelt igazán – nevette el magát, mert a megmentett „albérlők” rég nem csak szárnyasok, most épp egy csapat kicsi süni „pótpapája”.